Sötétség nyílt színen – színház és antiszemitizmus

Színház

A hülyeség ugyan kétségkívül örök, ám a zsidóellenes művek inkább csak idényjelleggel jutnak szerephez a hazai színpadokon és mozikban, s egyáltalán a magyar kultúrában.

Bár a józan ész általános győzelmét dőreség lenne kihirdetnünk, a legutolsó hírek szerint úgy tűnik, a magyar társadalom megmenekedett A hatodik koporsó című kései Csurka-hagymáz színpadi bemutatójának szégyenétől. Talán így sem lesz azonban teljesen érdektelen az alábbiakban a nyílt színi antiszemitizmus hazai produktumaiból felemlítenünk párat, körvonalazva e hagyomány mind mennyiségileg, mind minőségileg gyér jellegét.

Merthogy ne higgyünk a Metapédiának, sem a szélsőnél is szélsőbb jobboldali sajtótermékeknek és internetes oldalaknak, az általuk büszkén elősorolt antiszemita irodalom legnagyobbrészt vagy nem irodalom, vagy nem antiszemita. Így Móricz Zsigmond 1918 végén kiadott történelmi színműve, a Mohács előtt játszódó Fortunátus nyilvánvalóan az utóbbi csoportba tartozik: hiába követelik maguknak ezt az „elhallgatott” művet az Egyedül vagyunk 1943-as cikkeit szajkózók, a drámaszöveg a valóságban egyáltalán nem könnyíti meg az antiszemita értelmezést. Míg ellenben az 1941-ben Kádár Lajos és Solymosi István által megírt, majd a Falu Színpad vidéki előadásait követően, a német megszállás után a Madách Színházban félszáz előadást megérő Ártatlanok a „nem irodalom” csoportjába sorolható. Gajdó Tamás tanulmánya (Az utolsó színházi őrségváltás – 1944-ben) így összegzi a nyilas hatalomátvétel után a „nagy sikerre való tekintettel” tovább játszott darab történetét: „A faluhelyen játszódó cselekmény középpontjában a falusi kocsmáros és uzsorás, illetve annak kikeresztelkedett fia áll. A fiú ügyvéd lett, s képviselő akar lenni, ehhez szeretné megszerezni a parasztok támogatását. Egy antiszemita írnok szerencsére résen van, s terhelő adatokat gyűjt a fiúról és az apáról, így a végén a csendőrök letartóztathatják őket. A darabban felléptettek rabbit, zsidóságát tagadó, zsidózó bérlőt, a zsidók ármánykodásába belepusztuló parasztembert.” Kádár Lajos (a Kujtorgó lelkek című zsidóellenes regény írója) és szerzőtársa darabját amúgy egy harmadik antiszemita tollforgatónak, Dövényi Nagy Lajosnak kellett a fővárosi színházi igényekhez alakítania. Ő a Tarnopolból indult el című kurzusmű szerzőjeként vált ismertté, s egyebek mellett 1944-ben egy forgatókönyv megírására is felkérték: a tiszaeszlári vérvádat kellett volna dokumentumfilmmé formálnia egy beszédes című tudományos tanulmány (Tiszaeszlár – a magyar fajvédelem hőskora) nyomán.

A negyvenes években mindazonáltal játékfilmet is forgattak e fertelmes tenorban: a Tóth Miklós forgatókönyvén alapuló antiszemita filmdráma, az Őrségváltás e zsáner reprezentánsa. A Páger Antal főszereplésével büszkélkedő 1942-es film, amelyből félórányi töredék, valamint a forgatókönyv maradt az utókorra, a harmincas évek végén játszódik: a gyárát látszólag keresztény kézre adó zsidó tulajdonos üzelmeivel, bábként mozgatott, naiv strómannal, s persze a film végén megdicsőülő Takács mérnökkel, aki végül fajmagyar szakemberként megérdemelten veszi kezébe a gyár irányítását.

De vissza a színpadi művekhez, amelyek közé némi felületességgel akár egy seregnyi népszínművet is besorozhatnánk, hiszen a 19. század megannyi ilyen színpadi művében felbukkan a zsidó rőfös/árendás/tollkereskedő figurája mint komikus zsáneralak vagy épp másodintrikus. Csakhogy a maga korában ez a színpadi konvenció éppúgy nem számított antiszemitának, mint ahogy értelemszerűen nem volt az mondjuk a zsidó származású Ágai Adolf sem, aki pedig életre hívta a korabeli vicclapok visszatérő alakját, Seifensteiner Salamont, akinek pedig egy-egy monológja ma bizonnyal merőben problematikusnak tetszene. (Ha tudni szeretnénk, hogy a 19. században mi volt valóban zsidóellenes magyar irodalmi mű, hát Kuthy Lajos reformkori regénye, a Hazai rejtelmek: benne a váltócsempész Löbl zsidóval, aki nem csupán nagyban nyerészkedik, de előzékenyen ki is beszéli a magyar haza felett formálódó zsidóuralom jószerint minden életterületre kiterjedő programját.)

S végül akadnak színművek a magyar drámatörténetben, amelyeket nem csupán szélsőjobbról emlegetnek olykor antiszemita művek gyanánt, ám amelyek paradox módon szemre akár problémátlannak is tűnhetnek. Ilyen mondjuk Vaszary János 1936-os szatirikus színműve, a Hölgyek és urak. Gond nélkül elő lehet venni, s újra el lehet játszani, aminthogy elő is vették úgy két évtizede, és tévéjátékot forgattak belőle – anélkül, hogy e produkció láttán bárkiben is felmerült volna az antiszemitizmus vádja. Az ilyen esetekben ugyanis csupán akkor válik kényessé a képlet, ha a nézők számára a játék egyértelművé teszi a tényt, hogy a nőket és emberi becsületeket egyaránt megvásárló, ellenszenves bankvezér zsidó származású.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.