Színház

Stephen Dolginoff: Izgass fel!

Színház

Óriási megkönnyebbülésemre a homofóbia elleni világnapon bemutatott, meleg párról szóló előadásban lényegében nincs szó diszkriminációról. Üdítő olyan előadást látni, amelyben nem a melegekre mint kisebbségre való reflexió a lényeg.

Stephen Dolginoff darabja azt az időszakot mutatja be, amikor beverték az első szögeket a halálbüntetés és a nácizmust is tápláló Übermensch-elmélet koporsójába. A húszas évek Chicagójában Na­than Leopold és Richard Loeb brutális gyilkosságot követett el. A két fiatalember zseninek és törvény felett állónak gondolta magát, erre hivatkozva akarták elkövetni a tökéletes bűntényt, azonban hamar lelepleződtek. Perük sokkolta a közvéleményt: ekkor fordult elő először, hogy hozzájuk hasonló kaliberű tettesek csupán életfogytiglanit kaptak – a Leopold és Loeb ügy ugyanis a halálbüntetés elleni kampány részévé vált.

Dolginoff szerelmi történetbe ágyazta a bűntényt: Nathan a felbujtó, az értelmi szerző, Richard pedig csak azért segít a szerelmének, mert fél, hogy elveszíti. A Hatszín Teátrum előadásában, Pányik Tamás rendezésében lángol a szenvedély, de lenyűgöző a két szereplő (Cseh Dávid Péter és Kovács Máté e. h.) felszín alatt bujkáló, kamaszos rettegése is: az egyik attól fél, hogy gyengének látják, a másik attól, hogy eldobják. Talán elkélt volna a miliő egy kicsit részletezőbb felfestése, talán jobban bele lehetett volna ágyazni az adott korba a történetet, ami így Magyarországon kissé a levegőben lóg, de a szerzőnek alighanem szigorú elvárásai voltak a színrevitellel kapcsolatban.

Mindezt (kamara)musical formájában tálalják, ami a műfajt legitimáló, majdhogynem rehabilitáló ötlet. Értelem és érzelem feszül egymásnak a színpadon, ami a nézőben is megbizsergeti a társadalomkritikust és az ifjúkori, szerelmes önmagára való emlékezést.

Hatszín Teátrum, június 7.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.