Szabadságot a Tanyaszínháznak! –petíciót indítottak a vajdasági vándorszínház autonóm működéséért

  • narancs.hu
  • 2021. augusztus 2.

Színház

Betiltott turné: tiltakoznak "az ellen az önelégült hatalmi viszonyulás ellen", amely elvárja, hogy a művészet kiszolgálja a "gazda" érdekeit.

"Öncélú közönségesség, parttalan ízléstelenség, a publikum alpári provokálása" miatt a Tanyaszínház idei turnéjának leállítását kérte közleményében Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke még múlt hét közepén.

Bár a „nagy múltú és nagy hírű Tanyaszínházat” maga Hajnal is „a vajdasági magyarság egyik legnagyobb kulturális értékének” nevezi, a legutóbbi előadást, Ödön von Horváth Kazimír és Karolina című darabját elfogadhatatlannak tartja, ezért arra kérte a szervezőket, hogy mondják le a következő helyszíneken való vendégszereplést. Hajnal közleménye szerint az MNT ennek "az előadásnak a tájolását a szórványban külön is támogatta".

Vagyis lényegében betiltották a Tanyaszínház működését, a produkció előadását, csak mert az a hatalomnak nem tetszett. Művészeti kérdésben mondott véleményt az MNT, és mint a forrás biztosítója rendelkezett is a művészi lehetőségekről, fittyet hányva az autonómiára.

„Annak reményében, hogy közös erővel újragondolhatjuk az egyik legegyénibb és legsajátosabb, minden korosztálynak üzenni akaró színházunk működését és repertoárját, ebben a pillanatban legszerencsésebb megoldásnak a Tanyaszínház idei körútjának lemondását tartjuk” - zárta közleményét Hajnal Jenő, az MNT elnöke.

A Kazimír és Karolina előadás rendezője, Lénárd Róbert a Facebookon reagált az ukázra. Azt írta, „döbbenten és növekvő rettegéssel” olvasta az MNT közleményét, amelyben (eufemizálva ugyan) betiltja a Tanyaszínház Kazimír és Karolina című előadását.

Döbbenten, mert nem gondoltam volna, hogy a művészet szabadságába ilyeténképp bele lehet taposni 2021 nyarán. Rettegéssel, mert a történelmi tapasztalat szerint az ilyesmi sokkal rosszabb dolgok előjele szokott lenni.

Lénárd megjegyzése szerint az előadás szövege majd’ százéves, azt kevés változtatással, inkább csak nyelvileg felfrissítve állították színpadra. Két előadás volt – Csantavéren és Bácsfeketehegyen – volt egy-két kritika a közönség részéről, de a nagy többség „szeretetről és értelemről adott jelet”. A rendező a darab betiltását már csak azért sem érti, mert – mint írja – az általánossággal nyakon öntött közhelyeken kívül sehol sem hangzott el egyetlen konkrétum sem, holott, ha lett volna ilyen, ők kerestek volna rá más megoldást.

„Amikor először jutott fülembe, hogy baj van, azt mondtam: ez példátlan. Aztán eszembe jutott, hogy már megtörtént. A Kazimír és Karolinát egyszer már betiltották megírása óta. 1933 januárjától nem játszhatták német nyelvű színházak, ugyanezen év május 10-én pedig minden más Ödön von Horváth szöveggel együtt máglyára vetették Berlin főterein."

A Tanyaszínház az MNT reakciója után közölte, tudomásul vették az MNT kérését és felfüggesztik a turnét. Kicsit máshogy, de teljesíteni fogják a vállalásukat. "Augusztus 12-ig a Kazimír és Karolina előadásunkat minden este le fogjuk játszani Kavillón a színház művésztelepén nyitott ajtók mellett, este 21 órától. Ezzel tartozunk önmagunknak és az általunk létrehozott – hibáktól bizonyára nem mentes – előadásunknak, valamint a színház szabadságának."

Ezt követően Szabadságot a Tanyaszínháznak! címmel petíciót kezdeményeztek a vajdasági vándorszínház autonóm működéséért.

"A Vajdasági Magyar Szövetség és a párt utasításait vakon követő Magyar Nemzeti Tanács huzamos ideje olyan anyagi forrásokat elosztó és ideológiai kormányzó tevékenységet folytat, amely voltaképpen egyenlő a vajdasági intézmények (iskolák, színházak, médiaházak, kiadók, egyetemi karok, alkotóházak, művelődési központok) dirigálásával és kisajátításával" –áll a petícióban.

Autonómia nélkül nem lehet kultúrát teremteni, tudományos munkásságot vagy művészeti tevékenységet folytatni.

"Mi, alulírottak erélyesen tiltakozunk az ellen az önelégült hatalmi viszonyulás ellen, amely a támogatásban részesített Tanyaszínháztól elvárja, hogy az kiszolgálja a „gazda” érdekeit.

Követeljük, hogy az MNT mielőbb tűzze napirendre Hajnal Jenő diktátumát és határolódjon el tőle. Továbbá mondja ki, hogy a színházi emberek és a színikritikusok továbbra is szabad légkörben végezhetik alkotómunkájukat, a közönség pedig ezentúl is zavartalanul látogathatja színházainkat."

A kezdeményezők: Bakos Petra, Balázs Attila, Bartuc Gabriella, Bencsik Orsolya, Bozsik Péter, Csányi Erzsébet, Fenyvesi Ottó, Kormányos Ákos, Ladányi István ,Ladik Katalin, Orcsik Roland, Orovec Kriszta, Pressburger Csaba, Radics Viktória, Révész Róbert, Szerbhorváth György, Szögi Csaba, Tóbiás Krisztián, Tolnai Ottó

A petíció itt írható alá.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.