Szabadságot a Tanyaszínháznak! –petíciót indítottak a vajdasági vándorszínház autonóm működéséért

  • narancs.hu
  • 2021. augusztus 2.

Színház

Betiltott turné: tiltakoznak "az ellen az önelégült hatalmi viszonyulás ellen", amely elvárja, hogy a művészet kiszolgálja a "gazda" érdekeit.

"Öncélú közönségesség, parttalan ízléstelenség, a publikum alpári provokálása" miatt a Tanyaszínház idei turnéjának leállítását kérte közleményében Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke még múlt hét közepén.

Bár a „nagy múltú és nagy hírű Tanyaszínházat” maga Hajnal is „a vajdasági magyarság egyik legnagyobb kulturális értékének” nevezi, a legutóbbi előadást, Ödön von Horváth Kazimír és Karolina című darabját elfogadhatatlannak tartja, ezért arra kérte a szervezőket, hogy mondják le a következő helyszíneken való vendégszereplést. Hajnal közleménye szerint az MNT ennek "az előadásnak a tájolását a szórványban külön is támogatta".

Vagyis lényegében betiltották a Tanyaszínház működését, a produkció előadását, csak mert az a hatalomnak nem tetszett. Művészeti kérdésben mondott véleményt az MNT, és mint a forrás biztosítója rendelkezett is a művészi lehetőségekről, fittyet hányva az autonómiára.

„Annak reményében, hogy közös erővel újragondolhatjuk az egyik legegyénibb és legsajátosabb, minden korosztálynak üzenni akaró színházunk működését és repertoárját, ebben a pillanatban legszerencsésebb megoldásnak a Tanyaszínház idei körútjának lemondását tartjuk” - zárta közleményét Hajnal Jenő, az MNT elnöke.

A Kazimír és Karolina előadás rendezője, Lénárd Róbert a Facebookon reagált az ukázra. Azt írta, „döbbenten és növekvő rettegéssel” olvasta az MNT közleményét, amelyben (eufemizálva ugyan) betiltja a Tanyaszínház Kazimír és Karolina című előadását.

Döbbenten, mert nem gondoltam volna, hogy a művészet szabadságába ilyeténképp bele lehet taposni 2021 nyarán. Rettegéssel, mert a történelmi tapasztalat szerint az ilyesmi sokkal rosszabb dolgok előjele szokott lenni.

Lénárd megjegyzése szerint az előadás szövege majd’ százéves, azt kevés változtatással, inkább csak nyelvileg felfrissítve állították színpadra. Két előadás volt – Csantavéren és Bácsfeketehegyen – volt egy-két kritika a közönség részéről, de a nagy többség „szeretetről és értelemről adott jelet”. A rendező a darab betiltását már csak azért sem érti, mert – mint írja – az általánossággal nyakon öntött közhelyeken kívül sehol sem hangzott el egyetlen konkrétum sem, holott, ha lett volna ilyen, ők kerestek volna rá más megoldást.

„Amikor először jutott fülembe, hogy baj van, azt mondtam: ez példátlan. Aztán eszembe jutott, hogy már megtörtént. A Kazimír és Karolinát egyszer már betiltották megírása óta. 1933 januárjától nem játszhatták német nyelvű színházak, ugyanezen év május 10-én pedig minden más Ödön von Horváth szöveggel együtt máglyára vetették Berlin főterein."

A Tanyaszínház az MNT reakciója után közölte, tudomásul vették az MNT kérését és felfüggesztik a turnét. Kicsit máshogy, de teljesíteni fogják a vállalásukat. "Augusztus 12-ig a Kazimír és Karolina előadásunkat minden este le fogjuk játszani Kavillón a színház művésztelepén nyitott ajtók mellett, este 21 órától. Ezzel tartozunk önmagunknak és az általunk létrehozott – hibáktól bizonyára nem mentes – előadásunknak, valamint a színház szabadságának."

Ezt követően Szabadságot a Tanyaszínháznak! címmel petíciót kezdeményeztek a vajdasági vándorszínház autonóm működéséért.

"A Vajdasági Magyar Szövetség és a párt utasításait vakon követő Magyar Nemzeti Tanács huzamos ideje olyan anyagi forrásokat elosztó és ideológiai kormányzó tevékenységet folytat, amely voltaképpen egyenlő a vajdasági intézmények (iskolák, színházak, médiaházak, kiadók, egyetemi karok, alkotóházak, művelődési központok) dirigálásával és kisajátításával" –áll a petícióban.

Autonómia nélkül nem lehet kultúrát teremteni, tudományos munkásságot vagy művészeti tevékenységet folytatni.

"Mi, alulírottak erélyesen tiltakozunk az ellen az önelégült hatalmi viszonyulás ellen, amely a támogatásban részesített Tanyaszínháztól elvárja, hogy az kiszolgálja a „gazda” érdekeit.

Követeljük, hogy az MNT mielőbb tűzze napirendre Hajnal Jenő diktátumát és határolódjon el tőle. Továbbá mondja ki, hogy a színházi emberek és a színikritikusok továbbra is szabad légkörben végezhetik alkotómunkájukat, a közönség pedig ezentúl is zavartalanul látogathatja színházainkat."

A kezdeményezők: Bakos Petra, Balázs Attila, Bartuc Gabriella, Bencsik Orsolya, Bozsik Péter, Csányi Erzsébet, Fenyvesi Ottó, Kormányos Ákos, Ladányi István ,Ladik Katalin, Orcsik Roland, Orovec Kriszta, Pressburger Csaba, Radics Viktória, Révész Róbert, Szerbhorváth György, Szögi Csaba, Tóbiás Krisztián, Tolnai Ottó

A petíció itt írható alá.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.