Színház

Becsapódás

Dennis Kelly: Árvák

Kritika

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

A „Noir-féle” belépő a színész védjegye, lendületétől mintha egy zuhanó repülő utasterében találnánk magunkat. Energikusan hozza a sokkot kapott szemtanú összevissza hadováló figuráját. (Állítása szerint véletlenül bukkant egy zsákutcában az összeszurkált, ám később elszaladó kamaszra.) Repülőből egyébként sincs hiány. Molnár rögtön el is mesél egy repülős sztorit, majd amikor a MűvészetMalom felett hangosan elhúz egy gép, rögtönöz is valamit; a poént már hallottuk tőle 2017 nyarán az Amphitryon bemutatóján az Aquincumi Múzeum kertjében, de most is ül.

Az előadás első harmadában a szellemes és szerelmes pillanatokból van több, aztán ezek megfogyatkoznak, ahogy egyre jobban beleveszünk az emberi játszmák hálójába. Eleinte a kiválóan felépített dialógusokon ugyanúgy nevetünk, mint például Liam váltópólóján, amelyet a szennyesből halásznak elő neki, s rajta egy sas feszít vörös alapon, alatta angol felirat (magyarul: „Az igazi sasok Gran Canariára repülnek”).

Melyik érzés igazi? Liam meghatottsága, hogy a Danny dezodorjával átitatott ruhadarabot hordhatja, vagy később a gyűlöletesen a sógora szemébe vágott szemrehányás, miszerint neki itt mindig csak a szennyes jut? A játék a jelmezekkel (Kisprumik Ádám művei) itt véget is ér, a másik két szereplő öltözékét a világ szinte bármelyik pontján élő bármelyik nő vagy férfi viselhetné. Annál izgalmasabb a díszlet (Szabó Márton): minden hófehér az étkezős nappaliban, még az örökzöld cserepes növény is. Mint egy műtőben. A vér színe majd’ kiugrik a háttérből. Az előadás háromnegyedénél a szobabelső két felét megcserélik, és az új nappali tükörképe lesz a másiknak: fordult a kocka. Nemcsak Helen jön rá, hogy már nem ő van felül a Dannyvel folytatott csatározásában, de mi is megérezzük, hogy nem számíthatunk happy endre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.