Színház

Januártól állami kézbe kerül a Budapesti Operettszínház. Az igazgatói megbízásra a közelmúltban kiírtak egy pályázatot, amit viszont eredménytelenné nyilvánítottak. Kerényi szerint minden a legnagyobb rendben van így.

A szakadár néptáncos az idén 25. évét ünneplő TranzDanz alapítója és egyetlen állandó tagja. Közfunkciót is vállalt az utóbbi években, és alkotóként sem vonult vissza: nemrég meglehetősen rendszerkritikus darabot mutatott be.

Egy sárga esőkabátos alak - Nagy Zsolt - vezet minket a Jurányi lépcsőin, majd találkozik-találkozunk egy lánnyal, akinek segítségre van szüksége. Így kezdődik - vagyis dehogy, hiszen már az előadás kezdete előtt elindul a játék, amikor egymást némi feszültséggel figyelve várjuk, hogy történjen valami.

Több tízezer halott a főszereplő: azok, akiket a világháborús magyar vérengzés megtorlásaként a háború után mészároltak le jugoszláv partizánok. Az előadás létrehozóival a szabadkai próbák közben beszélgettünk.

A Napló-szilánkok önálló estje után újabb Móricz-ősbemutatót jegyez Koltai Róbert, ezúttal a Thália Színházban. A Jelenetek 2 házasságból sajtótájékoztatóján az író unokája, Kolos Réka a móriczi életmű felélesztőjeként köszöntötte a hetvenedik születésnapját ünneplő színész- rendezőt. A Móricz-adaptációban Koltai Gubás Gabival alakítja az idősebb házaspárt, Egri Bálint és Sztarenki Dóra pedig a fiatalokat.

Ha nem ismernénk olyan irodalomrajongó kamaszt, aki utálja az iskoláját, a magyartanárát is eléggé, ráadásul - finoman szólva - küzdelmes viszonyban van a családjával, és József Attila vagy Thomas Mann jobb ismerőse, mint mindazok a nem létező barátok és ismerősök, akik nem veszik körül, tehát akinek az irodalomnál jobb menekülési útvonal a világból kifelé nincs is - ha nem ismernénk ilyen végtelenül magányos kamaszt, akinek irodalomrajongása oly ismerős nekünk is, azt hihetnénk, hogy Szabó Borbála csak úgy kifantáziált egy kamaszlányt a két macskájával, a könyveivel és a rossz családjával.

A magyar filmművészet fénykorának fontos alakja, Kazimir Károly színházának egyik csillaga az utóbbi időben eltűnt a közönség szeme elől. Visszavonulásról, társakról, múltról és jelenről beszélgettünk vele.

Kutyából nem lesz szalonna, de kacsából lehet színház: újkori mítoszaink, a városi legendák adják Schermann Márta összművészeti projektjének alapját. Ezzel a sajátos ferencvárosi városnéző túrával köszöntötte önmagát a kerület ifjú lakója, a tizenöt éves Trafó.

Amikor ma a fiatalokat, gyerekeket, középiskolásokat a holokauszt történetébe szeretnénk bevonni, az érzékenyítés volna a kulcsszó. Az eredeti képek, dokumentumok - holttesteket kotró gépek, felfoghatatlan halálgyárak, vagy a lezárt múltba, tehát "történelembe" helyezett elbeszélések - gyakran inkább elborzasztanak, elidegenítenek, lehetetlenné téve az érdeklődést, és főleg az átélést. A konkrét, átélhető emberi történetek, Anne Frank élete vagy az egyedi tárgyak, a kis teherautó, amelynek kis gazdája elpusztult, képesek jelen idővé formálni a távoli, megtörtént és lezártnak hitt történelmet. Nem így Az álomkommandó Szász János rendezésében a Pesti Színházban.

Bagossy László találkozása Ödön von Horváthtal a Petőfi Sándor utcában: egy kicsit megkésett, de korántsem kilátástalan randevú a Katona új bemutatója. A felek évek óta kerülgetik egymást, hol itt, hol ott.

A Kőszegi Várszínház és Gergye Krisztián Társulatának közös előadását a nyári szabadtéri premier után most mutatták be a fővárosban. A táncosok - Fejes Ádám, Jack Gallagher, Hoffmann Adrienn, Marcella Moret és Laura Vogel - maguk is koreográfusok, ahogy az őket koreografáló és szintén színpadra lépő Gergye Krisztián.

Melis László operája ott kezdődik, ahol két éve bemutatott Dyonisia című kisoratóriuma véget ért. Akkor Apolló jósnőjének éneke egy világ visszavonhatatlan pusztulásáról üzent a delphoi jósda összeomlásakor: "Mondd meg a császárnak: hogy a mesteri fal lezuhant már, / Phoibos háza enyészik, s elpusztult a babérfa, / Nincs csevegő forrása, dalos vizei elapadtak."

Sajnos eddig még nem láttam a Poligamy című filmet. A privatizáló kitárulkozásból - becsületszóra! - nem lesz a jövőben rendszeres gyakorlat, itt most mindössze azért volt előrebocsátandó, hogy nyilvánvalóvá váljon: e sorok írója nem élhet az összehasonlítás oly hálás módszerével - ebben az összevetésben.