Színház
„Bízom a folytatásban” – Kerényi Miklós Gábor az Operettszínház jövőjéről
Januártól állami kézbe kerül a Budapesti Operettszínház. Az igazgatói megbízásra a közelmúltban kiírtak egy pályázatot, amit viszont eredménytelenné nyilvánítottak. Kerényi szerint minden a legnagyobb rendben van így.
„Egyáltalán, mi a tánc?” – Kovács Gerzson Péter koreográfus
A szakadár néptáncos az idén 25. évét ünneplő TranzDanz alapítója és egyetlen állandó tagja. Közfunkciót is vállalt az utóbbi években, és alkotóként sem vonult vissza: nemrég meglehetősen rendszerkritikus darabot mutatott be.
Színházi jammelés
Egy sárga esőkabátos alak - Nagy Zsolt - vezet minket a Jurányi lépcsőin, majd találkozik-találkozunk egy lánnyal, akinek segítségre van szüksége. Így kezdődik - vagyis dehogy, hiszen már az előadás kezdete előtt elindul a játék, amikor egymást némi feszültséggel figyelve várjuk, hogy történjen valami.
"Nehéz embernek maradni"
Több tízezer halott a főszereplő: azok, akiket a világháborús magyar vérengzés megtorlásaként a háború után mészároltak le jugoszláv partizánok. Az előadás létrehozóival a szabadkai próbák közben beszélgettünk.
„Talán többet tudok az életről” – Interjú Koltai Róberttel
A Napló-szilánkok önálló estje után újabb Móricz-ősbemutatót jegyez Koltai Róbert, ezúttal a Thália Színházban. A Jelenetek 2 házasságból sajtótájékoztatóján az író unokája, Kolos Réka a móriczi életmű felélesztőjeként köszöntötte a hetvenedik születésnapját ünneplő színész- rendezőt. A Móricz-adaptációban Koltai Gubás Gabival alakítja az idősebb házaspárt, Egri Bálint és Sztarenki Dóra pedig a fiatalokat.
Ismered az érzést?
Ha nem ismernénk olyan irodalomrajongó kamaszt, aki utálja az iskoláját, a magyartanárát is eléggé, ráadásul - finoman szólva - küzdelmes viszonyban van a családjával, és József Attila vagy Thomas Mann jobb ismerőse, mint mindazok a nem létező barátok és ismerősök, akik nem veszik körül, tehát akinek az irodalomnál jobb menekülési útvonal a világból kifelé nincs is - ha nem ismernénk ilyen végtelenül magányos kamaszt, akinek irodalomrajongása oly ismerős nekünk is, azt hihetnénk, hogy Szabó Borbála csak úgy kifantáziált egy kamaszlányt a két macskájával, a könyveivel és a rossz családjával.
„Iszonyú sok a dolgom” – Drahota Andrea
A magyar filmművészet fénykorának fontos alakja, Kazimir Károly színházának egyik csillaga az utóbbi időben eltűnt a közönség szeme elől. Visszavonulásról, társakról, múltról és jelenről beszélgettünk vele.
Ferencvárosi legenda
Kutyából nem lesz szalonna, de kacsából lehet színház: újkori mítoszaink, a városi legendák adják Schermann Márta összművészeti projektjének alapját. Ezzel a sajátos ferencvárosi városnéző túrával köszöntötte önmagát a kerület ifjú lakója, a tizenöt éves Trafó.
Az elnök látogatása
Amikor ma a fiatalokat, gyerekeket, középiskolásokat a holokauszt történetébe szeretnénk bevonni, az érzékenyítés volna a kulcsszó. Az eredeti képek, dokumentumok - holttesteket kotró gépek, felfoghatatlan halálgyárak, vagy a lezárt múltba, tehát "történelembe" helyezett elbeszélések - gyakran inkább elborzasztanak, elidegenítenek, lehetetlenné téve az érdeklődést, és főleg az átélést. A konkrét, átélhető emberi történetek, Anne Frank élete vagy az egyedi tárgyak, a kis teherautó, amelynek kis gazdája elpusztult, képesek jelen idővé formálni a távoli, megtörtént és lezártnak hitt történelmet. Nem így Az álomkommandó Szász János rendezésében a Pesti Színházban.
Analizált banalitás
Bagossy László találkozása Ödön von Horváthtal a Petőfi Sándor utcában: egy kicsit megkésett, de korántsem kilátástalan randevú a Katona új bemutatója. A felek évek óta kerülgetik egymást, hol itt, hol ott.
Raped Europeans
A Kőszegi Várszínház és Gergye Krisztián Társulatának közös előadását a nyári szabadtéri premier után most mutatták be a fővárosban. A táncosok - Fejes Ádám, Jack Gallagher, Hoffmann Adrienn, Marcella Moret és Laura Vogel - maguk is koreográfusok, ahogy az őket koreografáló és szintén színpadra lépő Gergye Krisztián.
A szoborpark tragédiája
Melis László operája ott kezdődik, ahol két éve bemutatott Dyonisia című kisoratóriuma véget ért. Akkor Apolló jósnőjének éneke egy világ visszavonhatatlan pusztulásáról üzent a delphoi jósda összeomlásakor: "Mondd meg a császárnak: hogy a mesteri fal lezuhant már, / Phoibos háza enyészik, s elpusztult a babérfa, / Nincs csevegő forrása, dalos vizei elapadtak."
Kedv! Remények! Lillák!
Sajnos eddig még nem láttam a Poligamy című filmet. A privatizáló kitárulkozásból - becsületszóra! - nem lesz a jövőben rendszeres gyakorlat, itt most mindössze azért volt előrebocsátandó, hogy nyilvánvalóvá váljon: e sorok írója nem élhet az összehasonlítás oly hálás módszerével - ebben az összevetésben.

