„De van, aki közli, hogy ezen és ezen a ponton mondjuk egy ABBA-t szeretne hallani, netán még azt is megmondja, hogyan épüljön föl a dal. Ezt nem annyira szeretem, mert akkor a teljes zenei koncepciót alá kell rendelnem az adott számnak, vagy ha nem rendelem alá, akkor lelóg az egészről” – mondja interjúnkban Szemenyei János színész-zeneszerző, aki Budapest és Kecskemét között ingázik, egyik nap zenét szerez, másnap pedig a színpadon áll.
| ||
Jöjjön most egy kis részlet a beszélgetésből:
Magyar Narancs: És talán nem is skatulyázódtál be…
Szemenyei János: Pont ezért is mentem Kecskemétre. De nagy szerencsém van, mert sokat vagyok folyamatosan Pesten is és vidéken máshol is. Ami pedig a Vígszínházat illeti, ma már lehet, hogy az ottani helyzetekre is másképp, érettebb fejjel reagálnék. De azokból az évekből is profitáltam, noha akkoriban még nem voltam elég nyitott arra a jólfésült, profi gépezetként működő színházra.
MN: Lázadtál vagy nyeltél?
SZJ: Ez is, az is. Nem voltam oda való. Nem tudtam azonosulni a közeggel. Ma már jobban tudnám kezelni, ha ilyen helyzet adódna. Néha próbáltam hangot adni annak, hogyan gondolkodom, de nem tudom, sikerült-e eléggé. Mindenesetre egyfajta görcs, szorongás volt bennem, nem tudtam feloldódni.
Kozár Alexandra interjúját a Magyar Narancs karácsonyi dupla számában olvashatják, melyben még megannyi remek és tartalmas cikket találnak.
Magyar Narancs – Archívum részletes
A Közép-európai Egyetemen fut egy előadás-sorozat, amelynek szomorú szemű résztvevői a nyitott társadalom menthetőségéről elmélkednek. Neill Ferguson és Sir Roger Scruton közé ékelve nemrég a hazánkba a strasbourgi emberi jogi bíróságról visszaszakadt magyar, Sajó András akadémikus (MTA, nem Vigadó tér) értekezett az alkotmányosság és a nép eredendő hibáiról.
