Szemenyei János: „Erős cérnáim vannak, nem szoktam kiborulni”

  • narancs.hu
  • 2017. december 21.

Színház

A színésszel zeneszerzésről, színészlakásról és a zaklatási ügyekről is beszélgettünk. Ajánló a Narancs karácsonyi dupla számából!

„De van, aki közli, hogy ezen és ezen a ponton mondjuk egy ABBA-t szeretne hallani, netán még azt is megmondja, hogyan épüljön föl a dal. Ezt nem annyira szeretem, mert akkor a teljes zenei koncepciót alá kell rendelnem az adott számnak, vagy ha nem rendelem alá, akkor lelóg az egészről” – mondja interjúnkban Szemenyei János színész-zeneszerző, aki Budapest és Kecskemét között ingázik, egyik nap zenét szerez, másnap pedig a színpadon áll.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Jöjjön most egy kis részlet a beszélgetésből:

Magyar Narancs: És talán nem is skatulyázódtál be…

Szemenyei János: Pont ezért is mentem Kecskemétre. De nagy szerencsém van, mert sokat vagyok folyamatosan Pesten is és vidéken máshol is. Ami pedig a Vígszínházat illeti, ma már lehet, hogy az ottani helyzetekre is másképp, érettebb fejjel reagálnék. De azokból az évekből is profitáltam, noha akkoriban még nem voltam elég nyitott arra a jólfésült, profi gépezetként működő színházra.

MN: Lázadtál vagy nyeltél?

SZJ: Ez is, az is. Nem voltam oda való. Nem tudtam azonosulni a közeggel. Ma már jobban tudnám kezelni, ha ilyen helyzet adódna. Néha próbáltam hangot adni annak, hogyan gondolkodom, de nem tudom, sikerült-e eléggé. Mindenesetre egyfajta görcs, szorongás volt bennem, nem tudtam feloldódni.

Kozár Alexandra interjúját a Magyar Narancs karácsonyi dupla számában olvashatják, melyben még megannyi remek és tartalmas cikket találnak.

Magyar Narancs – Archívum részletes

A Közép-európai Egyetemen fut egy előadás-sorozat, amelynek szomorú szemű résztvevői a nyitott társadalom menthetőségéről elmélkednek. Neill Ferguson és Sir Roger Scruton közé ékelve nemrég a hazánkba a strasbourgi emberi jogi bíróságról visszaszakadt magyar, Sajó András akadémikus (MTA, nem Vigadó tér) értekezett az alkotmányosság és a nép eredendő hibáiról.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.