A sztori, vagyis a nagy király és a nagy költő csúnyán elmérgesedő barátságának históriája ismerős lehet számunkra, méghozzá nem csupán a Hunyadiak korából, hanem Pozsgai Zsolt színháztörténeti közelmúltjából is.
A Katona József Színház októberben mutatta be A fehér szalag színpadi változatát, az előadás Haneke 2009-es filmjének forgatókönyve alapján készül. Az Oscar-díjas filmrendezőt színházi múltjáról, az öregkorról és egykori munkatársáról, Pogány Juditról is kérdeztük.
Az idén kétszeresére nőtt a Jászai-díjasok száma, amit ráadásul 65 év felett különösen megéri megkapni. A Blattner Géza- és a többi színházi díj esetében is egyre inkább a politikai erőviszonyok, és nem a szakmai érvek számítanak. Íme, néhány pikáns eset.
2016-ban vette át a Radnóti Színház igazgatását, azóta folyamatosan játszik, és az előző évadtól a társulatvezetés mellett a kihelyezett játszóhelyekre is gondot visel, míg a színház mögötti ház felépítése be nem fejeződik. Az új évadról, a színházról, a színészetről, az erőszakról és a szabadságról kérdeztük.
A magyar irodalomtörténet gazdag a nagyszerű, sőt a nagy költőkben meg a jelentékeny, formátumos prózaírókban, ellenben a valódi drámai tehetség a múltban és a jelenben egyaránt ritkaságnak számít ezen a tájékon.
A Selejtesek úgy politikus előadás, hogy szó sem esik benne politikáról: úgy beszél a magyar egészségügyről, hogy nem tematizálja az állam felelősségét.