Az Orlai Produkció új előadásának műfaja valahol a dokumentarista koncertszínház, a szórakoztató függéstörténeti revü, a megzenésített droglexikon és a pszichedelikus monodráma határán mozog. Annak, akit a téma érdekel, bőven állnak rendelkezésére leszokási történetek is, hiszen az alkotók néha film, színház, muzsika formájában is megosztják az élményeiket. Olyan is van, aki egyenesen a történetének köszönheti a hírnevét. Nagyon színes társadalom a drogosoké egyfelől és nagyon szokványos a történetük másfelől. Novák Eszter rendezése az utóbbit érzékelteti. Általános drogkarriert vázol fel koncertnyi idő alatt, amelyet több vallomásból, interjúból rakott össze Závada Péter. A történet nem lineáris, inkább életérzést, hangulatot csíp nyakon. A szöveghez dalokat társítottak, amelyeket Szabó Kimmel Tamás valóságos rocksztárként ad elő. Minden dal egy történet a történetben. Szabó Kimmel kilép a dalokból, visszalép a sztoriba és vice versa. A kivetítőn közben tudományos megállapítások vagy népi jellegű kommentek jelennek meg a témában. Az első óra olyan sodró, mintha egy klubkoncerten lennénk egy remek stand-upossal és zenekarral a háttérben, amelyik egy témába vágó Pink Floyd- vagy Quimby-számot is úgy tud eljátszani, hogy beleszédül a néző. Később kicsit megnyúlnak a szekvenciák, bár a keret továbbra is izgalmas, noha a színész által bejárt út fontossága háttérbe szorul az energikus előadóéhoz képest.
Belvárosi Színház, február 22.
