Szörnyeink

Térey János: Káli holtak

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

Térey művében először egy augusztusi filmforgatáson találkozunk a sztárság rögös útjára lépő Csáky Alexszel, egy fővárosi művészszínház fiatal színészével. Ő Botond, a film egyik főszereplője, akinek a feladata a Káli-medencében elharapózó zombitámadások elleni védekezés megszervezése. Ezután nagyjából egy évad történéseit követjük részletesen tovább: egy korábbi, nagy sikerű bemutató, a „trianonosított” Hamlet kül­földi vendégjátékait és egy készülő előadásnak, Schiller Haramiákjának próbafolyamatát, premierjét és bukását. Eközben Alex egyre nehezebben bírja az iramot, egyre lejjebb csúszik, alig látja a kislányát, haldokló apját és újdonsült szerelmét, Lucát.

Bár a Káli holtak tekinthető színházi regénynek is, színpadi adaptációja mégsem kézenfekvő, már csak a belső monológos formája miatt sem. A rendező, Dömötör András azonban rögtön látta maga előtt a színházi formát, és ez a látomásosság érződik az adaptáció könnyedségén is. Az elkészült előadás csodálatos természetességgel és fergeteges formai bravúrokkal dúsítja, pörgeti fel a színházi anyagot.