Térey művében először egy augusztusi filmforgatáson találkozunk a sztárság rögös útjára lépő Csáky Alexszel, egy fővárosi művészszínház fiatal színészével. Ő Botond, a film egyik főszereplője, akinek a feladata a Káli-medencében elharapózó zombitámadások elleni védekezés megszervezése. Ezután nagyjából egy évad történéseit követjük részletesen tovább: egy korábbi, nagy sikerű bemutató, a „trianonosított” Hamlet külföldi vendégjátékait és egy készülő előadásnak, Schiller Haramiákjának próbafolyamatát, premierjét és bukását. Eközben Alex egyre nehezebben bírja az iramot, egyre lejjebb csúszik, alig látja a kislányát, haldokló apját és újdonsült szerelmét, Lucát.
Bár a Káli holtak tekinthető színházi regénynek is, színpadi adaptációja mégsem kézenfekvő, már csak a belső monológos formája miatt sem. A rendező, Dömötör András azonban rögtön látta maga előtt a színházi formát, és ez a látomásosság érződik az adaptáció könnyedségén is. Az elkészült előadás csodálatos természetességgel és fergeteges formai bravúrokkal dúsítja, pörgeti fel a színházi anyagot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
