Zsinórpadlás – színházi melléklet

„Ilyen még nem volt”

  • rés a présen
  • 2021. szeptember 22.

Színház

Horváth Csaba rendező-koreográfus

rés a présen: Hogyan jött ki a karanténból a Forte Társulat?

Horváth Csaba: Nehezen él­tük meg a járványt, de a színházak bezárását követő sokk után viszonylag hamar eszméltünk. Munkával töltöttük a karantént. Két előadásunk (Teatrum Mortis, A te országod) egy-egy részletét filmre adaptáltuk természeti környezetben, majd az online térben be is mutattuk. Ezt követően nekiálltunk dolgozni Misima Jukio japán drámaíró Az elcserélt legyezők című drámáján, amelyből szintén született film, Bántó Csaba operatőr együttműködésével. Majd megcsináltuk a további három Misima-egyfelvonásost, s a négyet együtt augusztusban Szent­endrén a MűvészetMalomban, legutóbb pedig Budapesten, a Szkéné Színházban mutattuk be.

rap: Milyen volt a nyár?

HCS: A veszprémi Auer Fesztiválon a felújított Bartók 5. vonósnégyes című produkciónkat láthatta a közönség, itt a Kovács Péter vezette Mendelssohn Kamarazenekar akusztikus zenei jelenléte újabb rétegeit nyitotta meg az előadásnak. A második részben Apró véres balladák címmel, Ady Endre kevésbé ismert novelláiból készítettünk egy új darabot a Lukács Miklós Cimbiózis Trióval. Az estet a Vándorfi László vezette Pannon Várszínház segítségével hoztuk tető alá, és az előadás az Ördögkatlan Fesztiválon is szerepelt. A Forte Társulat most nagyon jó állapotban van. Stabil emberek Földeáki Nóra, Pallag Márton, Widder Kristóf, Horkay Barnabás, Fehér László és Krisztik Csaba a színpadon, s bár Kádas József és Andrássy Máté most nem dolgoznak velünk, a repertoár-előadásokban benne maradnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.