Zsinórpadlás – színházi melléklet

„Ilyen még nem volt”

  • rés a présen
  • 2021. szeptember 22.

Színház

Horváth Csaba rendező-koreográfus

rés a présen: Hogyan jött ki a karanténból a Forte Társulat?

Horváth Csaba: Nehezen él­tük meg a járványt, de a színházak bezárását követő sokk után viszonylag hamar eszméltünk. Munkával töltöttük a karantént. Két előadásunk (Teatrum Mortis, A te országod) egy-egy részletét filmre adaptáltuk természeti környezetben, majd az online térben be is mutattuk. Ezt követően nekiálltunk dolgozni Misima Jukio japán drámaíró Az elcserélt legyezők című drámáján, amelyből szintén született film, Bántó Csaba operatőr együttműködésével. Majd megcsináltuk a további három Misima-egyfelvonásost, s a négyet együtt augusztusban Szent­endrén a MűvészetMalomban, legutóbb pedig Budapesten, a Szkéné Színházban mutattuk be.

rap: Milyen volt a nyár?

HCS: A veszprémi Auer Fesztiválon a felújított Bartók 5. vonósnégyes című produkciónkat láthatta a közönség, itt a Kovács Péter vezette Mendelssohn Kamarazenekar akusztikus zenei jelenléte újabb rétegeit nyitotta meg az előadásnak. A második részben Apró véres balladák címmel, Ady Endre kevésbé ismert novelláiból készítettünk egy új darabot a Lukács Miklós Cimbiózis Trióval. Az estet a Vándorfi László vezette Pannon Várszínház segítségével hoztuk tető alá, és az előadás az Ördögkatlan Fesztiválon is szerepelt. A Forte Társulat most nagyon jó állapotban van. Stabil emberek Földeáki Nóra, Pallag Márton, Widder Kristóf, Horkay Barnabás, Fehér László és Krisztik Csaba a színpadon, s bár Kádas József és Andrássy Máté most nem dolgoznak velünk, a repertoár-előadásokban benne maradnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.