Színház

Afféle szatirikus komédia Az öngyilkos erős társadalomkritikai éllel; a szovjet szerző 1928-ban írta a művet, ami aztán hatvan évig várhatta a bemutatót. Bár ahogy az ember a Forte Társulattal benépesült színpadot nézi, inkább úgy érzi: a darabot tegnap írták magyar közegben. Úgy is játsszák, hogy megszólaljon, mint egy hangszer jó kezekben.

Tíz évig volt a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja, július 1-jétől ő az igazgató. A 40 éves színészt egyhangúlag választotta meg a szegedi közgyűlés februárban, rajta kívül nem volt más pályázó.

Negyedóra sem telik el az előadásból: megszületik és már fel is nő Pájinkás János, feltalálja a Singer varrógépet, s nekigyürkőzik, hogy megváltsa a világot, például azzal, hogy megdönti a cár uralmát, és felhozza az olajat és az érceket a föld alól. Ez a fajta meseszövés kikacag mindenféle racionalitást, ok-okozatiságot vagy léptéket – nincs lassan vánszorgó idő vagy időrend, csak a képzelet erejében szétbomló jelen: az van, ami gondolatban.

Mert azok olyan cúnák, nyaff, nyaff.

Osztálytársai nem kímélik a színészt.

Horthy kormányzó 70. születésnapján nyílt meg a nagyközönség előtt, s a Margitszigeti Szabadtéri Színpad létrejöttének története egyebekben is az 1938-as esztendő sűrűjébe kínál betekintést.

A Színházi Kritikusok Céhe idén nyolcadik alkalommal osztja ki az elismerést.

Egy időben mutatták be a Katonában az Ithakát és a Kamrában az Ürgéket, így elkerülhetetlen az összehasonlítás.

Lécekből, husángokból, láncokból álló függöny zárja körbe a színpadot. Mindegyik szálat megkülönbözteti valami – hosszúság, vastagság, szín, göcsört –, minden darab egyedi, mégis az egyformaság és az áthatolhatatlanság az uralkodó.