Színház

Tele a padlás

Ürgék

Színház

Egy időben mutatták be a Katonában az Ithakát és a Kamrában az Ürgéket, így elkerülhetetlen az összehasonlítás.

Már csak azért is, mert mindkettő a férfiakról, a férfiasságról, pontosabban a férfilétről szól, és mindkettőt nő rendezte. Micsoda évadzáró gesztus! Azonban két előadás nem is különbözhetne ennél jobban egymástól, és nem arról van szó, hogy az előbbiben sok a nő és kevés a férfi, az utóbbiban pedig pont fordítva – a súlycsoport is más. Az Ithaka szellemes, nagyjából következetesen végigvitt és helyenként (férfi és nő számára is) fájdalmas dekonstrukciója Odüsszeusznak és a hozzá kapcsolódó férfiszerepeknek, az Ürgék jó esetben is csak kedélyes anekdotázás.

A Kamra előadásának rendezője, Pelsőczy Réka és a dramaturg, Török Tamara férfiakkal készítettek interjúkat: férfitörténeteket kerestek, és az így kapott szövegekből gyúrtak össze öt olyan alakot, akiket aztán a Katona öt férfiszínésze testesített meg. Az ötlet már-már meghatóan szimpatikus, úgy meg különösen, hogy nagy hangsúly esik az idősödő férfiakra. Így azt vártam volna az előadástól, hogy a megszokottól eltérő szemszöget kínál fel. Mert ami pusztán az élettörténeteiket, a róluk való beszédet illeti, a férfiak köszönik szépen, jól vannak, tele van velük, ha már a színháznál tartunk, a drámairodalom, és a világ leírásában, megismerhetővé tételében is elsősorban ők tevékenykedtek.

Az Ürgék azonban nem kínál fel szokatlan szemszöget: a történetek közhelyesek, és nagyobb részük kocsmai adomázgatások alkalmával, sőt nagyobb családi összejöveteleken is elhangozhatna. Szó se róla, sört kortyolgatva szívesen meghallgatom a haverom sztorijait a Brazíliába szökött életművész negyedfokú rokonáról, de a színházzal kapcsolatban ennél magasabbak az elvárásaim, főleg a Katonában. Ráadásul az egész előadásra rátelepedett az a Pelsőczyvel készült interjú, amelyben a rendező a #metoo jelenséget a férfiak kiherélésével azonosítja, és nagyon aggódik értük. Így a darab óvatossága, sőt a téma teljes figyelmen kívül hagyása akarva-akaratlanul is a #meetoo-hoz való hozzászólásként értelmeződik. Pedig mennyivel egyszerűbb és logikusabb lett volna a #metoo-ról csinálni színházat – talán még azoknak a szempontjából is, akik teljesen ellenzik vagy annak vadhajtásaival azonosítják a mozgalmat. Sőt megkockáztatom, egy ilyen előadás is lehetne férfiközpontú vagy szólhatna a ló túloldaláról, a zaklatással igaztalanul vádoltakról – az biztos, hogy végre közelebb kerülnénk egy olyan értelmes párbeszéd lehetőségéhez, amely újrarajzolhatná a határokat. Mert ettől most még messze vagyunk.

De az Ürgékkel az ún. férfisorsok könnyű kis kuplékkal felkavart állóvizében lubickolunk, meg egy kicsit a sörben és a whiskyben, hiszen hol máshol lennénk, mint egy kocsmában. A retró díszlet a nyolcvanas évek budoárhangulatát idézi, és a keret szerint férfi a férfival iszogat és beszélget. Pontosabban monologizálnak a családról, a szüzességük elvesztéséről, a szerelmükről, pikánsabb szexuális kalandjaikról, feleségekkel való kapcsolatukról, miközben a színpadon levők figyelmesen hallgatják a beszélőt, mosolyognak vagy egy-egy szusszantással nyugtázzák a hallottakat. Nem a színészeken múlik, hogy a történetek csak a felszínt kapargatják, sőt pazar látvány, ahogy ők így együtt vannak a színpadon, ahogy különböznek és hasonlítanak. Időnként mélységek, elfojtások vagy elhallgatások is felvillannak gesztusaikban, de ezekből nagyon kevés van.

A történetek úgy rendeződnek össze, hogy nagy vonalakban kiadjanak egy karakterhez köthető életutat a máig vagy a halál közelségéig, talán emiatt kerültek bele az előadásba a téma szempontjából vagy önmagukban is érdektelen szövegek. Ujlaki Dénes az idősödő kalandor macsó páncélját ölti magára, Szacsvay László úriemberesen kispolgári, Bán János a szexuális kalandok következményeit keményen megszenvedő apa. A fiatalabb generációt Dér Zsolt és Tasnádi Bence képviseli, az ő alakjaik valamiért jobban körvonalazódnak: az előbbi a bogaras, a magának valóság és a társas kapcsolatok között tipródó értelmiségi, az utóbbi szeretetéhes, traumatizált, sodródó, az élet intenzitására vágyó örök gyerek.

Nők is akadnak az előadásban, ők főleg biodíszletként funkcionálnak. Pálmai Anna vadmacskásan, neccharisnyában, tűsarkúban vonaglik, készségesen italt tölt, mosolyog, rosszall, persze kissé ironizálva, rájátszva a szerepre – dülled a férfiszem, csorog a nyál, hiába, az erősebb nem már csak ilyen. Pálos Hanna más típus: sportosabb, fruskásabb, és nahát, nő létére még szerelni is tud, az előadás végére felaggatja a Naprendszer összes bolygóját a plafonra. A nők sokáig csak néma szereplők, aztán nekik is jut egy-egy monológ: az egyiküknek egy közepesen érdektelen, elegem-van-a-pasimból típusú tiráda, a másikuknak egy valóban megdöbbentő, de az előadásból szerkezetileg kilógó történet titkolt féltestvérekről. Kényszeredettek ezek a jelenetek, mintha a nők csak azért kaptak volna szöveget, mert muszáj.

Akár itt is kezdődhetne egy férfiakról szóló előadás.

Katona József Színház, Kamra, július 8.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.