rés a présen

„Úgy döntöttem, hogy leteszem”

Horváth Csaba rendező, koreográfus

  • rés a présen
  • 2018. július 7.

Színház

rés a présen: Erdman Az öngyilkos című darabját mutatta be a társulatod a Szkénében. Eredetileg más volt kiírva.

Horváth Csaba: Baricco Selyem című művét készültem színpadra állítani, de menet közben rá kellett jönnöm, hogy nem működik úgy, ahogy elképzeltem. Nem sikerült eljutnom egy olyan megoldáshoz, amely mentén haladva lényegi megoldások születnek, ezért inkább úgy döntöttem, hogy leteszem. Miután ez a döntés megszületett, valami homlokegyenest más darabhoz szerettem volna nyúlni, és így esett a választás Az öngyilkosra, Nyikolaj Erdman darabjára, amely végeredményben egy bohózat. Azért emellett kötöttem ki, mert teljesen abszurd a téma. Erdman arról beszél, hogy ki birtokolhatja egy másik ember halálát, illetve, hogy az egyik hogyan húzhat hasznot a másik halálából, és mindezt rendkívül szórakoztatóan teszi. Ráadásul a társulatom színészei­nek járt már egy komédia.

rap: Kikkel dolgoztál együtt?

HCS: Az egyetlen vendég Hevesi László, aki most végez Zsótér Sándor osztályá­ban a színművészeti egyetemen. A többiek a Forte állandó színészei és Ökrös Csaba, aki nemcsak jegyzi az előadás zenéjét, hanem élőben játszik is a színpadon.

rap: Hogy alakult a szereposztás?

HCS: Mindenki zenél, játszik valamilyen hangszeren, ettől kicsit cirkuszi a hangulat. A címszerepet Fehér László játssza, ő a kisember, a hős és az áldozat. Remekül formálja, de mindenkinek erős karaktereket kell ábrázolnia, nehéz, de hálás színészi munkát végeznek.

rap: Mikor láthatjuk még Az öngyilkost?

HCS: Június 20-án lesz újra a Szkéné Színházban, augusztusban pedig az Ördögkatlan Fesztiválon.

rap: Milyen Forte-előadások vannak repertoáron?

HCS: A Trafóban a jövő évadban is látható lesz a Vaterland, amivel szerepelünk a Pécsi Országos Színházi Találkozón és a szegedi Thealter Fesztiválon, majd az Ördögkatlanban is, ahol még lesz a Bartók 5. vonósnégyesére készült koreográfiám. Június végén A te országod című előadásunkkal a Thessaloniki Nemzetközi Fesztiválra megyünk, de a jövő évadban repertoáron marad a Szkénében a Bűn és bűnhődés és A nagy füzet is. A Toldi című előadásunk pedig új helyre költözik, amiről egyelőre még folynak a tárgyalások.

rap: Milyen feladatok előtt állsz a következő évadtól?

HCS: A jövő évad elején a székesfehérvári Vörösmarty Színházban a Chicago című musicalt rendezem. Majd a negyedikes osztályommal A Mester és Margaritát állítjuk színpadra az Ódryn. A Forte új bemutatója a jövő év tavaszán lesz, erről még babonából nem szívesen beszélek, eljön az ideje.

rap: Mi foglalkoztat most a leginkább?

HCS: Nézd, az évadban Philadelphiában rendeztem Lorca Vérnászát, utána Fehérváron Jon Fosse Halál Thébában című drámáját – ez szintén ott lesz az idei POSZT-on –, majd jött a Trafóban a Vaterland bemutatója, most meg Az öngyilkos, mellette a tanítás az SZFE-n. Jelen pillanatban a leginspirálóbb állapot az volna számomra, ha a családomon kívül egy darabig semmi mással nem kellene foglalkoznom.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.