"Toxikus légkörről" vallanak a Vígszínház egykori munkatársai

  • narancs.hu
  • 2020. március 9.

Színház

Mindennapos abúzusról, pszichikai nyomásról és rendszeres megaláztatásról mesélnek.

„A Vígszínházban töltött fél évem alatt napi szinten tapasztaltam vagy voltam szemtanúja abúzusnak, a toxikus légkör által kialakult pszichikai nyomás következtében magam is öt kilót fogytam, illetve a kirúgásomat megelőző próbán pánikrohamom volt. Ezt a beteges légkört nagyrészt az igazgatónő viselkedése váltja ki” – állítja Fenyvesi Lili, aki a portálon nemrég megjelent Eszenyi Enikő-interjú után maga kereste fel a 24.hu-t, hogy elmesélje történetét.

Fenyvesi elmondása szerint rendszeresek a színházban a próbák alatti megaláztatások, ilyen esetként részletezi a Premier című darab próbafolyamatát is, amikor az előadásra szerződtetett fiatal szlovák rendező, Martin Čičvák munkáját lehetetlenítette el Eszenyi, és állította választás elé a színészeket.

"Ha egy színész nem fogadta el Enikő kérését, és inkább a rendezőre figyelt, akkor ő valamilyen módon bosszút állt. Megjegyzést tett a külsejére, kirendezte a jelenetből vagy csak ki a fényből, vagy elintézte, hogy ne ő játssza a későbbiekben a szerepet" – részletezi Fenyvesi.

Állandó jelenségként beszél arról is, hogy az időben megírt és közzétett próbaterv akár éjjel is változhat, sőt néha Eszenyi a színpadon önkényesen változtatja meg a kiírt jelenetek menetrendjét.

A portálnak további három, név nélkül nyilatkozó, korábban a Vígszínházban dolgozó ember is megerősítette, hogy a nyilvános megalázás bevett eszköz volt Eszenyi részéről, ami elviselhetetlen légkört alakított ki, és kulcsszerepet játszott abban, hogy elhagyták a színházat.

Nyilatkozott a lapnak Néder Panni is, aki még 2017-ben írta meg történetét Facebookon – Eszenyi 2010-ben nagyjából az első próbától kezdve átrendezte diplomamunkáját, a Túl a Maszat-hegyent.

„Véres és deprimáló próbafolyamat volt, annyi pozitív hozadékkal, hogy a főpróbahétre lebetegedett, én meg az utolsó erőtartalékokat mozgósítva visszaállítottam, amit tudtam” – foglalja össze történetét.

Az ő és Simon Balázs kilencvenes években átélt traumatikus emlékei is azt jelzik, hogy a Vígszínházban ez régi hagyomány, Marton László is rendszeresen gyakorolta, minden bizonnyal Eszenyi Enikő is ebben a közegben nevelkedett – ami nem menti fel őt Néder szerint, aki már 2009-től, asszisztensként is több alkalommal tanúja volt ennek a folyamatnak.

Eszenyi az őt ért támadásokra úgy reagált, számára egy színház vezetése azt jelenti, hogy mindenért, a legapróbb részletekig felelősséggel tartozik, ami kiterjed „az előadások színvonalára, az esetleges felújító próbák segítésére is”.

„Igen, van véleményem az amúgy általam meghívott rendezők munkájáról, de ez nem jelenti azt, hogy alkotói munkájukat nem tisztelném”– írja Eszenyi, hozzátéve, hogy felé eddig még nem jelezte egyetlen rendező sem, hogy megsértette volna az autonómiáját.

A Vígszínház igazgatójával print kiadásunkban nemrég közöltünk terjedelmes interjút.

„Az én politikám a műsorpolitika"

Sokakat felzaklatott, amikor nem ment el december 9-én a szabad színházakért tartott tüntetésre. De mit jelent szolidárisnak lenni? Hogyan reagál átpolitizált valóságunkra a Vígszínház? Mit tesz a független színházakért? Mi a Marton-ügy tanulsága? Egyebek mellett ezekről a témákról beszélgettünk. Magyar Narancs: Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, belenéztünk az aktuális előadásba, a Hamlet ment ifj.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.