"Toxikus légkörről" vallanak a Vígszínház egykori munkatársai

  • narancs.hu
  • 2020. március 9.

Színház

Mindennapos abúzusról, pszichikai nyomásról és rendszeres megaláztatásról mesélnek.

„A Vígszínházban töltött fél évem alatt napi szinten tapasztaltam vagy voltam szemtanúja abúzusnak, a toxikus légkör által kialakult pszichikai nyomás következtében magam is öt kilót fogytam, illetve a kirúgásomat megelőző próbán pánikrohamom volt. Ezt a beteges légkört nagyrészt az igazgatónő viselkedése váltja ki” – állítja Fenyvesi Lili, aki a portálon nemrég megjelent Eszenyi Enikő-interjú után maga kereste fel a 24.hu-t, hogy elmesélje történetét.

Fenyvesi elmondása szerint rendszeresek a színházban a próbák alatti megaláztatások, ilyen esetként részletezi a Premier című darab próbafolyamatát is, amikor az előadásra szerződtetett fiatal szlovák rendező, Martin Čičvák munkáját lehetetlenítette el Eszenyi, és állította választás elé a színészeket.

"Ha egy színész nem fogadta el Enikő kérését, és inkább a rendezőre figyelt, akkor ő valamilyen módon bosszút állt. Megjegyzést tett a külsejére, kirendezte a jelenetből vagy csak ki a fényből, vagy elintézte, hogy ne ő játssza a későbbiekben a szerepet" – részletezi Fenyvesi.

Állandó jelenségként beszél arról is, hogy az időben megírt és közzétett próbaterv akár éjjel is változhat, sőt néha Eszenyi a színpadon önkényesen változtatja meg a kiírt jelenetek menetrendjét.

A portálnak további három, név nélkül nyilatkozó, korábban a Vígszínházban dolgozó ember is megerősítette, hogy a nyilvános megalázás bevett eszköz volt Eszenyi részéről, ami elviselhetetlen légkört alakított ki, és kulcsszerepet játszott abban, hogy elhagyták a színházat.

Nyilatkozott a lapnak Néder Panni is, aki még 2017-ben írta meg történetét Facebookon – Eszenyi 2010-ben nagyjából az első próbától kezdve átrendezte diplomamunkáját, a Túl a Maszat-hegyent.

„Véres és deprimáló próbafolyamat volt, annyi pozitív hozadékkal, hogy a főpróbahétre lebetegedett, én meg az utolsó erőtartalékokat mozgósítva visszaállítottam, amit tudtam” – foglalja össze történetét.

Az ő és Simon Balázs kilencvenes években átélt traumatikus emlékei is azt jelzik, hogy a Vígszínházban ez régi hagyomány, Marton László is rendszeresen gyakorolta, minden bizonnyal Eszenyi Enikő is ebben a közegben nevelkedett – ami nem menti fel őt Néder szerint, aki már 2009-től, asszisztensként is több alkalommal tanúja volt ennek a folyamatnak.

Eszenyi az őt ért támadásokra úgy reagált, számára egy színház vezetése azt jelenti, hogy mindenért, a legapróbb részletekig felelősséggel tartozik, ami kiterjed „az előadások színvonalára, az esetleges felújító próbák segítésére is”.

„Igen, van véleményem az amúgy általam meghívott rendezők munkájáról, de ez nem jelenti azt, hogy alkotói munkájukat nem tisztelném”– írja Eszenyi, hozzátéve, hogy felé eddig még nem jelezte egyetlen rendező sem, hogy megsértette volna az autonómiáját.

A Vígszínház igazgatójával print kiadásunkban nemrég közöltünk terjedelmes interjút.

„Az én politikám a műsorpolitika"

Sokakat felzaklatott, amikor nem ment el december 9-én a szabad színházakért tartott tüntetésre. De mit jelent szolidárisnak lenni? Hogyan reagál átpolitizált valóságunkra a Vígszínház? Mit tesz a független színházakért? Mi a Marton-ügy tanulsága? Egyebek mellett ezekről a témákról beszélgettünk. Magyar Narancs: Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, belenéztünk az aktuális előadásba, a Hamlet ment ifj.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.