rés a présen

Út a színházhoz 

  • rés a présen
  • 2024. március 20.

Színház

Kertész Luca vezetőtanár, ELTE Radnóti Miklós Gimnázium

rés a présen: Miért tartod fontosnak a tantermi drámát?

Kertész Luca: Magyart tanítok, de a színház nemcsak a tantárgyhoz kapcsolódóan fontos a számomra, hanem személyesen is. Elvégeztem a Magyar Drámapedagógia Társaság továbbképzését, valamint az (előző) SZFE-n a színházi nevelési szakirányt. Ezek mind utak voltak a színházhoz, ahogyan a tantermi forma is az, amivel a diákjaimhoz szeretném még közelebb hozni mindazt, amit a műfaj a számomra jelent. Az idei VI. Tantermi Színházi Szemle lesz a második, amelyen részt veszek a zsűri munkájában. Örömmel képviselem az iskolai szempontokat ebben a folyamatban.

rap: Hogyan definiálnád a tantermi drámát?

KL: Nem a gyerekek mennek színházba, hanem a színház érkezik a gyerekek mindennapjába, a saját környezetükbe. Ez egészen más viszonyt alakít ki a résztvevők között. Ugyanilyen fontos, hogy ez a forma a gyerekek aktív jelenlétére és részvételére épít. Budapesten el vagyunk kényeztetve a remek társulatokkal és kiváló előadásokkal – persze ebben egyre nagyobb szerepe van a színházi szcéna lassú pusztulásának, mert sok társulat ebbe az irányba „menekül”. Sokkal több lehetőségünk van, mint a vidéki iskoláknak – ezért is volt a pályázat része a vidéki továbbjátszás. Évek óta viszek bármilyen korú gyerekeket a Káva és a Kerekasztal előadásaira, például a Káva Sziget című, felnőtteknek szóló darabja az utóbbi évek egyik legerősebb hatását tette rám. Viszonylag friss kedvencem az Apertúra Manufaktúra, akik izgalmasan nyúlnak hozzá a klasszikus kötelezőkhöz, lelkesen hívom őket az osztályaimhoz.

rap: Milyen a jó tantermi előadás?

KL: Nyitott, kíváncsi a gyerekekre, egyenjogúsít. Bátor, a korosztálynak fontos témákról szól, de nem rág szájba. Kérdéseket tesz fel, és hagyja, hogy minden gyerekben tovább folytatódjanak, nem akar mindent elmagyarázni. És persze művészi igényű, mert ez is borzasztóan fontos a könnyen befogadható gagyitengerben, ahol evezgetünk. Közben lehet akár kényelmetlen is – például azzal, hogy nagyon közel jön térben is a nézőkhöz. Kimozgat a megszokottból, reagálni kell rá. Nekem ilyen volt például a Budaörsi Latinovits Színház Apa, anya, fiú, lány című előadása – tök hétköznapi témáról, a családról szól, de nagyon őszintén, nyersen, szépen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.