rés a présen

Út a színházhoz 

  • rés a présen
  • 2024. március 20.

Színház

Kertész Luca vezetőtanár, ELTE Radnóti Miklós Gimnázium

rés a présen: Miért tartod fontosnak a tantermi drámát?

Kertész Luca: Magyart tanítok, de a színház nemcsak a tantárgyhoz kapcsolódóan fontos a számomra, hanem személyesen is. Elvégeztem a Magyar Drámapedagógia Társaság továbbképzését, valamint az (előző) SZFE-n a színházi nevelési szakirányt. Ezek mind utak voltak a színházhoz, ahogyan a tantermi forma is az, amivel a diákjaimhoz szeretném még közelebb hozni mindazt, amit a műfaj a számomra jelent. Az idei VI. Tantermi Színházi Szemle lesz a második, amelyen részt veszek a zsűri munkájában. Örömmel képviselem az iskolai szempontokat ebben a folyamatban.

rap: Hogyan definiálnád a tantermi drámát?

KL: Nem a gyerekek mennek színházba, hanem a színház érkezik a gyerekek mindennapjába, a saját környezetükbe. Ez egészen más viszonyt alakít ki a résztvevők között. Ugyanilyen fontos, hogy ez a forma a gyerekek aktív jelenlétére és részvételére épít. Budapesten el vagyunk kényeztetve a remek társulatokkal és kiváló előadásokkal – persze ebben egyre nagyobb szerepe van a színházi szcéna lassú pusztulásának, mert sok társulat ebbe az irányba „menekül”. Sokkal több lehetőségünk van, mint a vidéki iskoláknak – ezért is volt a pályázat része a vidéki továbbjátszás. Évek óta viszek bármilyen korú gyerekeket a Káva és a Kerekasztal előadásaira, például a Káva Sziget című, felnőtteknek szóló darabja az utóbbi évek egyik legerősebb hatását tette rám. Viszonylag friss kedvencem az Apertúra Manufaktúra, akik izgalmasan nyúlnak hozzá a klasszikus kötelezőkhöz, lelkesen hívom őket az osztályaimhoz.

rap: Milyen a jó tantermi előadás?

KL: Nyitott, kíváncsi a gyerekekre, egyenjogúsít. Bátor, a korosztálynak fontos témákról szól, de nem rág szájba. Kérdéseket tesz fel, és hagyja, hogy minden gyerekben tovább folytatódjanak, nem akar mindent elmagyarázni. És persze művészi igényű, mert ez is borzasztóan fontos a könnyen befogadható gagyitengerben, ahol evezgetünk. Közben lehet akár kényelmetlen is – például azzal, hogy nagyon közel jön térben is a nézőkhöz. Kimozgat a megszokottból, reagálni kell rá. Nekem ilyen volt például a Budaörsi Latinovits Színház Apa, anya, fiú, lány című előadása – tök hétköznapi témáról, a családról szól, de nagyon őszintén, nyersen, szépen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.