rés a présen: Miért tartod fontosnak a tantermi drámát?
Kertész Luca: Magyart tanítok, de a színház nemcsak a tantárgyhoz kapcsolódóan fontos a számomra, hanem személyesen is. Elvégeztem a Magyar Drámapedagógia Társaság továbbképzését, valamint az (előző) SZFE-n a színházi nevelési szakirányt. Ezek mind utak voltak a színházhoz, ahogyan a tantermi forma is az, amivel a diákjaimhoz szeretném még közelebb hozni mindazt, amit a műfaj a számomra jelent. Az idei VI. Tantermi Színházi Szemle lesz a második, amelyen részt veszek a zsűri munkájában. Örömmel képviselem az iskolai szempontokat ebben a folyamatban.
rap: Hogyan definiálnád a tantermi drámát?
KL: Nem a gyerekek mennek színházba, hanem a színház érkezik a gyerekek mindennapjába, a saját környezetükbe. Ez egészen más viszonyt alakít ki a résztvevők között. Ugyanilyen fontos, hogy ez a forma a gyerekek aktív jelenlétére és részvételére épít. Budapesten el vagyunk kényeztetve a remek társulatokkal és kiváló előadásokkal – persze ebben egyre nagyobb szerepe van a színházi szcéna lassú pusztulásának, mert sok társulat ebbe az irányba „menekül”. Sokkal több lehetőségünk van, mint a vidéki iskoláknak – ezért is volt a pályázat része a vidéki továbbjátszás. Évek óta viszek bármilyen korú gyerekeket a Káva és a Kerekasztal előadásaira, például a Káva Sziget című, felnőtteknek szóló darabja az utóbbi évek egyik legerősebb hatását tette rám. Viszonylag friss kedvencem az Apertúra Manufaktúra, akik izgalmasan nyúlnak hozzá a klasszikus kötelezőkhöz, lelkesen hívom őket az osztályaimhoz.
rap: Milyen a jó tantermi előadás?
KL: Nyitott, kíváncsi a gyerekekre, egyenjogúsít. Bátor, a korosztálynak fontos témákról szól, de nem rág szájba. Kérdéseket tesz fel, és hagyja, hogy minden gyerekben tovább folytatódjanak, nem akar mindent elmagyarázni. És persze művészi igényű, mert ez is borzasztóan fontos a könnyen befogadható gagyitengerben, ahol evezgetünk. Közben lehet akár kényelmetlen is – például azzal, hogy nagyon közel jön térben is a nézőkhöz. Kimozgat a megszokottból, reagálni kell rá. Nekem ilyen volt például a Budaörsi Latinovits Színház Apa, anya, fiú, lány című előadása – tök hétköznapi témáról, a családról szól, de nagyon őszintén, nyersen, szépen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
