Színház

Woyzeck

  • Sisso
  • 2018. november 4.

Színház

Büchner darabjának újabb verzióját mutatták be a Szkénében, Hegymegi Máté rendezésében. Hegymegi és a díszlet- és jelmeztervezők, Fekete Anna és Kálmán Eszter munkája olyan, mint egy mechanikus szerkezetbe zárt, saját cirkusz. Emberkiállítás vagy vizsgálóasztal. Szépség és nagyság is van benne, nem mondom, de nem az a fontos, hanem a leleplezés gesztusa, ereje. Hogy kilógjon a rendszer lólába. Van egy Godot-ból ottmaradt kötélfa a kereszteződésben, vannak a redukált szereplők kövekből és kötélből komponált ruhákban a rájuk jellemző „házukkal” a hátukon. Nem a színpad forog, ők mozgatják a saját világukat, társadalmi hovatartozásuk szerint. A szerepétől ezúttal kissé megilletődött Terhes Sándor, mint Kapitány, a félelmetes Csoma Judit, mint premengelei Doktor és a Tamburmajor Nagypál Gábor pozíciójukból fakadóan erőltetik a többiekre a maguk világát. A faarcú Woyzeck (Major Erik), az örök nő Marie (Tóth Zsófia), valamint az egyetlen igaz barát, Andres (Horkay Barnabás) pedig elszenvedik ezt is, meg a sajátjukat is, mégis felette állnak a világi mocsoknak. A Bolond (Bánki Gergely) végképp mindenek felett áll, és játéka a rugómű ebben a fenséges szerkezetben, ő foglalja össze, mi a groteszk és mi az emberi. Felejthetetlenül.

Ami plusz: vendégszöveg, női monológ, több gyilkossági rekonstrukció az összes szerzői jegyzetet figyelembe véve. Hegymegit szerencsére nem a szerelemféltés romantikus és káros cincálása, hanem kizárólag az elmeállapot érdekli. Így közelebb visz és mélyebbre megy.

Szkéné Színház, szeptember 23. (16 éven felülieknek!)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.