„A régizenében az énekes hangszerré válik”

Ella Smith igazi világpolgár, akit a magyarországi régizene-rajongók már jó ismerősükként köszöntenek. Az új-zélandi szoprán december 12-én a Haydneum Zeneakadémia Bérlet első alkalmán, a Barokk Advent című koncerten Bach és Buxtehude világába enged betekintést megszokott magyar partnereivel, az Orfeo Zenekarral és a Purcell Kórussal közösen.

– Birmingham mellett született, zenei tanulmányait mégis Új-Zélandon végezte. Miért?

– A helyzet kicsit bonyolultabb: a szüleim angolok, de Franciaországban élnek. A születési helyem miatt én brit állampolgár vagyok, de kétéves voltam, amikor Ausztráliába, majd később Új-Zélandra költöztünk, és itt is maradtam huszonhárom éves koromig. Utána költöztem Németországba, de még a Brexit előtt: brit útlevéllel ez logikus döntés volt, mivel rengeteg lehetőség közül választhattam, így a mesterszakos diplomámat már itt szereztem.

– Németország azért is fontos, mert a régizene itt vált igazán az élete részévé.

– Valóban, bár Új-Zélandon többször is felléptem egy régizenei kórussal, illetve egy kis társulattal Purcell Dido és Aeneasában is énekeltem. Ezek azonban csak alkalmi találkozások voltak: aucklandi egyetemi éveim alatt a 16–18. századi zene nem állt előtérben. A stuttgarti Bachakademie-n részt vettem egy mesterkurzuson, ahol Bach és Zelenka zenéjével foglalkoztunk, majd a brémai Hochschule für Künstén már eleve régizenére szakosodtam.

– Maradjunk még kicsit Új-Zélandon: volt olyan stílus vagy korszak, amelyre ott specializálódott?

– Nem igazán, általános képzést kaptunk. Amit nagyon élveztem, az a különböző nyelveken éneklés lehetősége: iskolásként tanultam franciát és németet, majd a zene révén belekóstoltam a skandináv nyelvekbe, sőt csehül is énekeltem. Új-Zéland kicsi ország: egy kezdő énekesnek kevés lehetősége van itt szólókarrierre. Ráadásul elég korán rájöttem, hogy a régizenének mások a kifejezési eszközei: nem arról szól, mint általában a komolyzenei koncertek, hogy szép hangok egymásutánját prezentáljuk.

– Hanem akkor miről?

– Vegyük például Bachot: amellett, hogy gyönyörűen megírt zene, nagyon érdekesek a harmóniái, a kompozíciós technikája pedig lenyűgöző. Kórusénekesként különösen szeretem a munkáit: a legösszetettebb miséin is nagy élvezet dolgozni. A régizenében mégis a szólókantáták és a kamarazene az igazi favoritom. A későbbi korok zenéjénél gyakran érzem, hogy a szólistának nincs valódi kapcsolata a zenészekkel. A régizenében azonban az énekes maga is hangszerré válik, és ez eleve együttműködőbb, szabadabb munkát tételez a zenészekkel, a karmesterrel. Az énekes a törékenységét, a sérülékenységét is jobban felvállalhatja, mint a modern zenék interpretálásánál. A L’infedeltà delusa című Haydn-operában például hat különböző karaktert játszom, és van köztük, amelyik kifejezetten csúnya hangon nyilvánul meg. Annak a megtapasztalása, hogy mindez milyen felszabadítóan hat a közönségre, óriási élmény, és érzelmileg engem is máshogyan érint meg.

– Sűrű volt az idei éve, és nemcsak koncertfellépései, hanem a különböző versenyek miatt is: a magdeburgi Telemann Versenyen második helyezést ért el, a göttingeni Händel Fesztivál versenyén az Arc of Iris Ensemble tagjaként kapott különdíjat. Szereti a versenyhelyzetet?

– Épp ellenkezőleg, de valóban, mindkét versenyről szép eredménnyel tértem haza. Talán azért is, mert elengedtem, hogy bárkinek meg akarjak felelni: az érdekel, hogy amit előadok, autentikus legyen. Rengeteg zenei versenyt szerveznek, de a teljesítmény megítélése rendkívül szubjektív. Amikor egy versenyre jelentkezem, elsősorban az motivál, hogy egy szabott időszakaszt kizárólag a felkészülésnek szentelhessek. Amikor a Telemann Versenyre készültem, egy hónapon át csak ezzel foglalkoztam. Ha nincsenek ilyen periódusok az életemben, a munka felőröl, és nem marad időm se töltődni, se fejlődni.

 
Ella Smith
Forrás: Haydneum / Pilvax Films

– Bár a világ számos pontján otthonosan mozog, idei koncertnaptárja alapján kijelenthetjük, hogy lassan Magyarországra is hazajár. Hogyan kezdődött a kapcsolat?

– Egy háromhetes németországi barokk zenei kurzus egyik meghívott szakértője Vashegyi György volt. Nagyon élveztük a közös munkát, így megkérdezett, hogy volna-e kedvem elénekelni Vespina szerepét a L’infedeltà delusában. A szerep különösen kedves számomra, mert amellett, hogy a zene nagyon expresszív, az énekestől precíz karakterábrázolást is követel.

– Az augusztusi premier Eszterházán már csak a hely szelleme miatt is fontos lehetett.

– Persze, hiszen egy olyan kamaraoperáról beszélünk, amelynek 1773-ban ebben a teremben volt az ősbemutatója. Egy énekesnek ez a fajta kapcsolódás rengeteget ad. Ráadásul ez volt az első igazi operafőszerepem: Németországban főszerepekre csak nagy hangoknak van esélyük, megszoktam, hogy nekem a kisebbek jutnak. Ne értsen félre, jól van ez így, hiszen a régizene erre is megoldást nyújt.

– Ha Eszterházán megfogta a genius loci, biztos vagyok abban, hogy nagy élmény lesz a decemberi zeneakadémiai koncert is, ahol Bach és Buxtehude kantátái lesznek műsoron.

– Igen, várom már, mert csodálatos zenék ezek! Bach kantátája, a Nur komm, der Heiden Heiland eléneklése azért is nagy öröm nekem, mert kicsiben megmutatja, miféle varázslatra képes a zeneszerző: az ilyen és hasonló miniatúrákban igazán erős. A korai kantáták azért is fontosak számomra, mert énektanulmányaim kezdetén többel közülük már találkoztam: tanulságos visszatérni hozzájuk ennyi év után.

– Láttam, hogy szabadidejében köt és hímez. Stresszoldás, hobbi, vagy mindez együtt?

– Mind egyben, ráadásul utazás közben tökéletes elfoglaltság! Meglepően hangozhat, mégis úgy gondolom, hogy az éneklés és a kézműves-tevékenység nagyon is közel áll egymáshoz: amikor egy dalon vagy egy árián dolgozom, hasonlóan hosszú ideig formálom, csiszolom és tökéletesítem. Amikor pedig elnyeri végső formáját, végre másoknak is megmutathatom a kreativitásom eredményét. Azt mindenesetre már beláttam, hogy énekesként könnyebb karriert csinálni, mint kötéssel.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."