Lássuk a múltat! – Történelemlecke a szemüvegek evolúciójáról

  • Fizetett tartalom
  • 2022. december 19.

Támogatott tartalom

Ha valakit szemüvegben látunk az utcán, az épp olyan természetes ma, mint hogy valaki cipőt visel. A szemüvegek hasznos kiegészítői mindennapjainknak, számtalan embert segítenek hozzá a tökéletes látáshoz. Azonban nem volt ez mindig így. Ezek a napjainkban oly elterjedt eszközök több évszázadnyi csiszolgatást és újítást hagytak maguk mögött, mire kialakult a ma ismert szemüveg.

Korai szemüvegek

Bár a szemüveg feltalálójának személye mindmáig ismeretlen, arról azonban vannak feljegyzések, hogy már az ókori Rómában rájöttek arra, hogy ha kis üvegdarabokat domborúra csiszolnak, azzal tulajdonképpen egy nagyítót hoznak létre, amely segítségével könnyebben el tudják olvasni az apróbetűs szövegeket. Azonban hosszú időnek kellett még eltelnie ahhoz, hogy a szemüvegek elnyerjék mai formájukat.

A legelső hordható szemüvegek Itáliában jelentek meg, valamikor a XIII. században. Ezek a kezdetleges darabok fújt üveg lencsével rendelkeztek, a keretek pedig jellemzően fából, bőrből és alkalmanként állati szaruból (például szarvasmarha tülkéből) készültek. Ezek a keretek még nem rendelkeztek a fülre támaszkodó szárral, helyette a szemüveget, vagy az arc elé tartották vagy az orra rögzítették.

Lássuk a múltat! – Történelemlecke a szemüvegek evolúciójáról

A fejlődés nem áll meg

A fülre akasztható szemüvegek csak jóval később, az 1700-as években jelentek meg, azonban a szemüvegek evolúciója ezen a ponton rendkívül felgyorsult. Benjamin Franklin forradalmi újítása, a bifokális lencse egy egészen új szintre emelte a hasznos kiegészítőket, hiszen ennek köszönhetően azok is visszanyerhették tökéletes látásukat, akik közelre és távolra is gyengébben láttak. 

Hasonlóan jelentős innovációnak számított a zsebszemüveg, azaz a cvikker. Ez az összecsukható szemüvegkeret férfi viselőinek okozta a legnagyobb megkönnyebbülést, ugyanis az urak jellemzően nem szerettek szemüvegeket hordani, ezért kapóra jött ez a praktikus darab, amit – akkor még szemüvegtokok híján – összehajtogatva tarthattak a zsebükben és csak akkor vették elő, amikor szükségük volt rá.

A XIX. században a szemüvegek továbbra is kézzel készültek, ezért még akkoriban is úri kiváltságnak számított ez a drága, kézműves holmi. Azonban az ipari forradalommal mindez egy csapásra megváltozott: a tömeggyártás elterjedésével a munkásosztálybeliek is egyre könnyebben juthattak hozzá a termékhez.

Modernkori látványosságok

Ahogy az 1800-as és 1900-as években a technológia fejlődésével egyre szélesebb körben elérhetővé váltak a szemüvegek, egyre nagyobb hangsúly helyeződött a külalakra. A változatos formákat és széles színválasztékot felsorakoztató divatos női szemüvegkeretek és a stílusos férfi darabok egyértelmű sikert arattak. A robbanásszerű fejlődést a műanyag elterjedése hozta meg, amely lehetővé tette a végtelen variációk létrehozását.

A látványos férfi, női és gyerek szemüveg kollekciók mellett a XX. század első felében megjelentek az első modernkori napszemüvegek is. A 80-as években megjelent az azóta szinte kötelezőnek számító UV-szűrős lencse, azóta pedig számos olyan extrával bővült a repertoár, mint a kékfényszűrős monitor szemüveg

Számos világmárka állt rá a szemüveggyártásra, hogy ezek a – napjainkban már természetes – csodás kiegészítők mindenkinek örömet okozzanak.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.