A Magyar Narancs karácsonyi dupla számában sok más mellett a tetoválókkal is foglalkozunk: cikkünkből kiderül például, hogyan lehet valakiből tetoválóművész, miért nem érdemes tanfolyamra menni, és mit csinálhatunk, ha rosszul sikerült az áhított tetkó. Jöjjön most egy rövidke részlet, majd megannyi remek fotó három tetoválóművész hétköznapjából.
„Volt, amikor egy részeg külföldi srácot elutasítottam, mert olyan kéréssel állt elő, hogy most azonnal tetováljak egy magyar zászlót a homlokára, mivel ő imádja ezt az országot. Még azt is felajánlotta, hogy kétszeres árat fizet, de nemet mondtam” – meséli Mónika. De volt, hogy engedett furcsa kérésnek: „Egy húszas évei elején járó külföldi fiú bejött a haverjaival. Rajzfilmjellegű kisvonatot kért az egyik farpofájára, amint épp az »alagút« felé tart. Ezt is egy hosszabb beszélgetés előzte meg, mire meggyőzött, hogy igen, neki ez tényleg kell. Jókedvű csapat volt, mindent le is fotóztak. Azt is, hogy tetoválás előtt kicsit megborotváltam az adott testrészt, és azt is, hogy tetoválás közben vazelinnel kenegettem a bőrt.”
 Fotó: Németh Dániel | |
 Fotó: Németh Dániel | |
 Fotó: Németh Dániel | |
 Fotó: Németh Dániel | |
 Fotó: Németh Dániel | |
 Fotó: Németh Dániel | |  Fotó: Németh Dániel | |  Fotó: Németh Dániel | |  Fotó: Németh Dániel | | |
Gera Márton cikkében szó esik még a legnépszerűbb mintákról, az egészségügyi kockázatokról és a tetoválók fizetéséről is. Keressék a Magyar Narancs karácsonyi dupla számát az újságárusoknál!
A Közép-európai Egyetemen fut egy előadás-sorozat, amelynek szomorú szemű résztvevői a nyitott társadalom menthetőségéről elmélkednek. Neill Ferguson és Sir Roger Scruton közé ékelve nemrég a hazánkba a strasbourgi emberi jogi bíróságról visszaszakadt magyar, Sajó András akadémikus (MTA, nem Vigadó tér) értekezett az alkotmányosság és a nép eredendő hibáiról.
