chili & vanilia - Pacal, polip, piri-piri

Vajon mi az oka, hogy bizonyos országok azonnal megérintik az embert, mások pedig, amelyekért illik rajongani, nem hozzák különösebb lázba?

Van úgy, hogy kiszállunk a repülőből, és már a levegőből érezzük, hogy ebből szerelem lesz. Aztán - mint egy lassan kibontakozó kapcsolatban - egyre inkább egyfajta kellemes bizsergés keríti hatalmába a lelkünket, s végigkíséri az utazást. Ez esett meg velem néhány hete Portugáliában. Megmagyarázhatatlan, hogy a helyenként nyers táj, a sziklás, szeles öblök, a fülemnek gyönyörű, idegenül hangzó nyelv, a tökéletlenség, az ismerősnek tűnő hangulat vagy a cserzett arcú öregek tehetnek róla, akiket mintha valamelyik alföldi falunkból importáltak volna. Még az sem kizárt, hogy a leírhatatlan, friss tengeri halak a ludasok.

Ne keressünk itt kifinomult szakácsművészetet - szegény ember konyhája ez, azt használja fel, amije van, azt viszont számtalan formában. A halászok szardíniát, tintahalat, polipot, kagylóféléket, számunkra ismeretlen tengeri halakat szállítanak, a szárazföld pedig adja mellé a zöldeket és húsféléket. Utóbbiból a sertés a jellemző - az állat minden egyes része, kívülről-belülről, asztalra jut. A közértben nagy kupacokban kolbász, hurka és fehérszalonna. Az óceán és a föld gyümölcseit kombinálják is, az egyik helyi specialitás pl. a carne de porco com ameijoas, a kagylóval főzött sertéstokány. Cataplana (gömb alakú rézedény, amelyben gazdag egytálételek készülnek), caldeirada (tartalmas halragu), piri-piri.

Nincs étlap, amelyen ez utóbbi ne szerepelne. Két dolgot takar: a könnyfakasztó erejű, apró, rozsdavörös "madárszem" chilipaprikát, valamint a belőle készülő csípős szószt, amely számos fogás elengedhetetlen kelléke. A piri-piri ráadásul nem eredeti portugál alapanyag, ami népszerűségét tekintve szinte hihetetlen. A neve a chili szuahéli elnevezése, Afrikából, az egykori gyarmatokról, Angolából, Mozambikból hozták a portugálok. Azonnal nagyon népszerű lett - később a 70-es években betelepedő bevándorlók még inkább elterjesztették. Mint minden egyszerű és hagyományos étel esetében, ahány ház, annyi szokás. Ha négy háziasszonyt megkérdezünk, egészen biztos, hogy ötféle recepttel leszünk gazdagabbak. Az Atlanti-óceán partjánál, a dél-portugál Algarve régióban fekvő Vila do Bispo faluban így készítik az asszonyok. Azt csak egészen halkan merem megjegyezni, hogy algarvei sóvirággal az igazi, persze bármilyen só megteszi.

Piri-piri szósz

Hozzávalók:

2,5 dl olívaolaj (nem extra szűz)

3-5 chilipaprika (erősségtől függően)*

2 gerezd fokhagyma

1 tk só

csipet pirospaprika

* a piri-piri az igazi, de helyettesíthetjük más chilivel

A megpucolt fokhagymát és paprikát (magokkal együtt) feldaraboljuk. Az összes hozzávalót aprítógépben összedolgozzuk. Üvegbe öntjük, néhány napig állni hagyjuk. Csirkét, halat lehet benne pácolni. Vigyázat, nagyon csíp!

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com