Rendkívüli zongorista debütál Magyarországon február 22-én, amikor a Zeneakadémián Keller András vezényletével, a Magyar Telekom Zenekar kíséretével Mozart d-moll (K. 466), illetve C-dúr (K. 467) zongoraversenyét adja elő. Az 1949-ben Moszkvában született, 1978 óta Hamburgban élő és tanító Jevgenyij Koroljov (képünkön) jellemzésére elég, ha Ligeti György mondatát idézzük, melyet Bach A fúga művészete című CD-je megjelenésekor írt: "Ha csak egyetlen művet vihetnék magammal egy magányos szigetre, ezt a lemezt választanám, hogy elhagyatva, félholtan az éhségtől és szomjúságtól ezt hallgathassam utolsó leheletemig."
Ez mán döfi, gondolhatja bárki, aki ismeri Ligeti szarkazmusra erősen hajló természetét. A 2001-es esztendőt a tekintélyes német szaklap, a FonoForum ohne weiteres Koroljov-évnek nevezte, szóval minden esélyünk megvan, hogy Grigorij Szokolov után egy másik oroszt is megáldjunk az ikonnal. Majd meglátjuk persze.
Annyi persze már a hírekből és Koroljov lemezeiből is valószínűnek tűnik, hogy az erősen rezervált, elegánsan visszafogott orosz nem produkálja azt a hisztériát, amelyet Szomory Dezső ekként ír le: "Zord és vonagló elmélyedéssel, kapkodással és élvezettől eltorzult arckifejezéssel, szinte szenvedve a kéjtől, amit ez az interpretáció, a nagy szellem átható és áhítatos fölérzésével okoz, kitekert nyakkal, vállal, s kanyargó fejmozdulatokkal követi a ritmusokat és szellemül át a hanghullámokban, mint egy szent fuldokló egy keserves tengerben. És hosszú fehér haja mintegy a felszínen lobog." És ráadásul ez nem próza, hanem egy színiutasítás, mégpedig az Incidens az Ingeborg-hangversenyen című szecessziósan dadaista egyfelvonásosból! A Zenegyűlölő, aki olykor Irodalomgyűlölő is, már most megígérheti, hogy a következő hetekben erősen fog idézni Szomory sajnos kissé elsüllyedt műveiből. És mivel már régen volt e rovatban ceterum censeo, most itt van: mindenki olvassa el a Holmi januári számában Térey János Szomory-esszéjét!
