csontzene - Ne énekelj a szomszédban!

  • .
  • 2007. március 22.

Trafik

Kant, újabban preferált szekundánsunk nagyban elismerte az érzékekre ható hatalmát, ám szellemi értelemben nem sokra becsülte a zene művészetét.

Kant, újabban preferált szekundánsunk nagyban elismerte az érzékekre ható hatalmát, ám szellemi értelemben nem sokra becsülte a zene művészetét. Mivel a muzsika szinte "semmilyen mértékben nem bővíti ki a képességeket, melyeknek az ítélőerőben a megismerés érdekében egyesülniük kell", és mivel "pusztán az érzetekkel játszik, ennyiben a legalsó polcra kerül a szép művészetek közt". Másrészt előző héten már láttuk, hogy Kantunk, noha korántsem vetette meg a terített asztalt és a mellette folytatott eszmedús társalgást (ebédjein alapszabály volt, hogy a meghívottak száma nem lehetett kevesebb a gráciák, ám több sem a múzsák számánál, így legalább négyen, de nem több, mint tízen merültek el a königsbergi konyha élvezetében), amúgy mintha kissé mizantróp lett volna. Megjegyzi, hogy a zene nélkülözi az "urbanitást" (Urbanitaet), mivel "elsősorban eszközei, a hangszerek mivoltából következően a kívánatosnál messzebb terjeszti ki a befolyását (a szomszédságra), s ezzel mintegy tolakodóan csorbítja mások, a zenei társaságon kívüli emberek szabadságát". Csak nem egy megszállottan gyakorló trombitás, netán üstdobos volt Immanuel szomszédja? Nem tudni, mindenesetre még a kéretlen éneklés is halálosan idegesíthette. Erről tanúskodik, hogy a bölcselet történetének egyik legkomolyabb művébe (Az ítélőerő kritikája) sem átallotta odabigygyeszteni ezt a mogorva jegyzetet: "Akik az otthoni ájtatossági gyakorlatokhoz a vallásos énekeket is javasolták, nem gondoltak bele, hogy az ilyen lármás ájtatosság mennyire terhére van a publikumnak, arra kényszerítvén a szomszédságot, hogy csatlakozzék a daloláshoz, vagy felfüggessze a gondolati munkát." Hát nehéz elképzelni a mestert, amint együtt dajdajozik a szomszédékkal, vagy netán - még elgondolni is rettenetes! - ha csak egy korál erejéig is, de szünetelteti a gondolkodását.

És mit szólt volna ahhoz, ha egy istenbizonyíték levezetése közben egy olyan szerfölött ájtatos mű, mint a Máté-passió hatalmas kórusát, zenekarát kellett volna végigszenvednie?! Becsüljük bármennyire roppantul eszes szomszédundorát, Bach nagy oratóriumát azért elmegyünk meghallgatni Martin Haselböck vezényletével (MűPa, 26-án, hétfőn, 19.00). Aki nem jut be ide, az ugyanezen az estén menjen 18.00 órakor a Magyar Rádió Márványtermébe, ahol már csak egy ember énekel, mégpedig Csordás Klára, aki Mocsári Károly zongorakíséretével Brahms-dalokat ad elő. És aki a hangszeres lármát részesíti előnyben, az ne hagyja ki Dmitrij Baskirov zongorakoncertjét (szintén 26-án, MTA díszterme, Roosevelt tér 9., 19.30). A többi néma csend, míg át nem dörömböl a szomszéd.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.