tévésmaci - Nem szánkázik a sün, de síel Hamlet

  • .
  • 2007. március 22.

Trafik

Mikor felkerestem a helybéli lágyszívű kritikust, vállalati papírvágó késével épp hozzákezdett csinos vöröshagymája (vagy hangyája?) gondos felszeleteléséhez. Föl se nézett, úgy mondta:

Mikor felkerestem a helybéli lágyszívű kritikust, vállalati papírvágó késével épp hozzákezdett csinos vöröshagymája (vagy hangyája?) gondos felszeleteléséhez. Föl se nézett, úgy mondta:

- Mi járatban, bunkókám? Ropit hoztál? - mi tagadás, én sem szenvedhetem, ha löncstájmban abajgatnak, ezért a szemgödre helyett a békülékeny hangot ütöttem meg:

- Basszus, van itt egy ilyen, hogy A piszkos ügy, efféle címekkel fűtünk, simán lehetne Véres kés 2 is, mi a fene ez? - úgy nézett rám, mint anya a hülye gyerekére, könnyben ázó szemmel, de úgy voltam vele, hogy a hagymától jön neki. Na de a sértegetés is?

- Mit értesz te ehhez, kisöreg? A piszkos ügy a Hammett. Wim Wenders, miután annyira bejött neki a Highsmith-adaptáció (Az amerikai barát; 1977), úgy lehetett vele, hogy nem áll meg félúton, csinál valamit Deshiell Hammettel is. Vagy megkérte rá valaki, spontánul; az is lehet, hogy maga Coppola - mindenesetre nyitott kapukat döngetett. Ám a nagy prozsé vége négy év szívás lett: leállások, nincs pénz, kavar a maffia, a szakszervezet - meg is lett az eredménye: A piszkos ügy buzgón teljesíti a zsáner (ballonkabátos nyominger dohányzik, a mellékszereplők feszt régi autók ajtajait csapkodják) megtanulható követelményeit, de semmi spiritusz. Viszont a művelt világ mégiscsak jól járt a bóton, hisz az összetört Wim még A piszkos ügy bemutatásának évében - asszem, nyolcvankettőben - előhozakodott a forgatás közben szerzett keserű tapasztalatainak mozgóképes összegzésével, A dolgok állásával; ami azért mégiscsak ott van ma is a tízben. Hagyjál enni!

- Ah, szo - nyögtem, s arra gondoltam, az is szerencse, hogy így legalább nem kerített sort Chandlerre, mert ma már bizonyára Ross McDonaldnál tartanánk - csak Örimázs le ne vonjon a fizetésemből. Mindenesetre A piszkos ügyet most lenyomja a tévé, lehet majd röhögnöm, ha mégis inkább valami szűk zuhanyzóban játszódó dán dráma... De mire pénteken (23-án) idáig (20.00; Zone Europa) jutunk, már túlestünk Richard Lesterünk örök érvényű dumáján (A három testőr; tv2; 13.15) és nevezett Zone Európán a Sandokanon (A tigris él; 14.00), mert mi is voltunk fiatalok és kiszolgáltatottak.

De annyira régen, hogy szombaton éjfél előtt öt perccel már az m1-en ütjük önnyomunk nagy bottal, hisz a Zabriskie Point megtekintése az erzsébeti Tátra moziban anno azért volt oly fontos nekünk, mert valaki azt mondta, hogy dugnak benne. Ugyan félek tőle kicsit, hisz fennáll a veszélye, hogy Antonioni polgártárs hatvannyolcas ihletésű felszólalása ma talán már kissé naivkásnak hat. De sebaj, mert ugyanabban az évben (1970) készült a Lányok pórázon (RTL Klub; 16.50), minek hatása alatt én Luis de Funés és Paul Préboist egész estés utánzásával fogom az őrületbe kergetni nyomorult leguánom. A Zabriskie Pointtal egyébként percre pontosan vetélkedik - az RTL Klubon - Oshima gigaciki Tabuja, de mint tudjuk, mi nem ma kezdtük.

Vasárnap délután örülhet az az állítólag igen széles, valójában nem létező befogadói réteg, akinek a horizontja úgy Almodóvartól Szász Jánosig terjed, mert a Delicatessent (Zone Europa; 16.35) kifejezetten nekik csinálták kimondhatatlan nevű franciák. Beszélhetünk még a Chicago című musicalről: jó a címe (tv2; 22.45). Továbbá említhető - a ZE-n este tíz előtt öt perccel - az Angyalok és rovarok, hisz nincs viccesebb hely a viktoriánus Angliánál, falkakutyák, komornyikok, hallali! Én persze A lepkegyűjtőre (22.15; m2) gyúrok, mert nagy terveim vannak (ide mást akartam írni, de mögém ódalgott az emlegetett lágyszívű kritikus, nyilván ellenőrizni, hogy híven adom-e át szavait - nos, belőle simán nézem ki ezt a lepkés ügyet). Belebámul a papíromba, s odaveti:

- Mi vagy te, valami napközis Rejtő Jenő? - ezt már nem hagyhatom:

- Mondd csak, van neked tévéd, hapsikám? Mert tudok ám szerezni!

Ha sokat ugrálnak, akkor maguknak is!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.