csontzene - Tanúk előtti monológok

  • .
  • 2008. április 3.

Trafik

Ó, mennyire kiveszett belőlünk ama képesség, hogy érzékelni és élvezni tudjuk a régi elbeszélő művészet egyik alapvető jellegzetességét, ami nem más, mint az élőbeszédszerűség, azaz a mondott, a kimondott, az elmondott, az előadott, a valóban nézők előtt elbeszélt események szavainak ritmusa, tagoltsága, lendülete és retorikája, avagy - ha már ez egy zenei rovat - a muzsikája!

Ó, mennyire kiveszett belőlünk ama képesség, hogy érzékelni és élvezni tudjuk a régi elbeszélő művészet egyik alapvető jellegzetességét, ami nem más, mint az élőbeszédszerűség, azaz a mondott, a kimondott, az elmondott, az előadott, a valóban nézők előtt elbeszélt események szavainak ritmusa, tagoltsága, lendülete és retorikája, avagy - ha már ez egy zenei rovat - a muzsikája! Hogyan is kezdi például Cervantes a Példás elbeszélések egyik példaszerű darabját, melynek címe Benyhe János fordításában A szerelemféltő aggastyán. "Nem sok esztendővel ezelőtt Extremadura egyik helységéből, mint a tékozló fiú, fölkerekedett egy nemes szülőktől származó hidalgó, bejárta Spanyolország, Itália meg Flandria különféle vidékeit, és fecsérelte az éveket, akárcsak a vagyonát." Ez nyilvánvalóan közönségnek, amolyan világi gyülekezetnek szóló intonáció; szinte halljuk és látjuk a szerzőt, amint egy kocsmában, avagy a kemence mellett (és semmiképpen sem színházban vagy valami rémálomszerű író-olvasó találkozóra gyéren összeröffent Literaturhausban!) felolvassa a féltékenységi tébolyban szenvedő öreg lovag történetét ámuló tekintetű hallgatóságának, amely ekként gyermekké válik, estimese-hallgatóvá. Régen volt, tán igaz sem volt - mára pokolian modernek lettünk. És erről persze megint az előző folytatásokban már részben bemutatott Nietzsche juthat eszünkbe, aki A vidám tudomány 367-es számú futamában ekként különbözteti meg a műalkotásokat: "Minden, amit az ember gondol, fest, komponál, maga épít és alakít, vagy a monologikus, vagy a tanúk előtti művészethez tartozik. Egy művész teljes optikája terén nem ismerek mélyebb különbséget, mint ezt: a tanú szemével tekint alakuló művére ('önmagára'), avagy 'megfeledkezett a világról': ahogy az minden monologikus művészet lényege - a feledésen nyugszik, e művészet a feledés zenéje!"

Na mármost az előadó-művészet szükségképpen megköveteli a tanúkat, ha egy zongorista otthon egyedül játszik, arra azt mondjuk: gyakorol. Ámde egy vonósnégyes esetében ilyenkor már inkább azt gondolnánk, hogy házimuzsikálnak. Nyilvános házimuzsikálást tart a remek Kodály Vonósnégyes, ráadásul olyan ritkán hallható művekkel, mint például Petrovics Emil vagy Dohnányi Ernő kvartettjei (Bartók Emlékház, április 4., 18.00), és ekkor elfog a vágy, hogy engedjünk a halk teoretikus csábításnak, és egy ilyen koncertre úgy tekintsünk, akár egy tanúk előtt elmondott monológra. De már semmiképpen sem nevezhető intim magánbeszédnek a Kazah Nemzeti Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara koncertje; többek közt előadják S. (e betű vajon milyen nevet takarhat?) Yerkimbekov Minaret című szimfonikus költeményét (Zeneakadémia, április 8., 19.30).

Most persze már csak az a kérdés, hogy a fizetőpincér mily mértékben lenne belátó, ha a Zenegyűlölő, tegyük fel, azt terjesztené elő, hogy a jövőben esténként a mondott Cervantes-novellát szeretné felolvasni barátainak (akik persze már régen nem léteznek, de ebben a sorozatban hazudtunk már nagyobbakat is), annál inkább, mivel e csodálatos elbeszélés többek közt a zene mindent legyőző hatalmáról szól ékesen. És az is előfordulhat, hogy erre előrántja újabban folyton kibiztosított állapotban lévő vadonatúj magyar Quintilianus-kötetét, mely köztudottan az ékesszólásról szól, és ezzel a mondattal vágja el a beszélgetés még meg sem szőtt fonalát: "Hiba a mennyezetet bámulni, az arcot dörzsölni és mintegy megkeményíteni, az arcizmokat önelégülten megfeszíteni, vagy a szemöldököt összehúzni, hogy mogorvább legyen, a hajat a homlokunkból természetellenesen hátrasimítani, hogy ijesztően felborzolódjon; hangosan harákolni, az egyik lábat messzire kinyújtani, a tóga egy részét bal kézben tartani..." Ettől a szóáradattól megiszonyodva, a Zene- és Irodalomgyűlölő nem tehetne mást, mint hogy tanúk előtt lemondja nemcsak a tervezett Cervantes-felolvasását, hanem az új ceterum censeót is, mely immár nem Jevgenyij Koroljov koncertjének követeléséről, hanem a Zeneakadémia bejáratánál fájdalmasan hiányzó hamutartók mielőbbi elhelyezéséről szólna.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.