Ezek a kérdések foglalkoztatták Hanslick barátunkat egyetlen esztétikai művében (A zenei szép - Typotext Kiadó, 365 oldal, 3200 Ft, tessék azonnal megvásárolni Csobó Péter György jegyzeteivel és fordításában!). Nemmel válaszolt, megfontolandó érvekkel ráadásul. Veszi Beethoventől az Egmont nyitányt, és kijelenti: "Beethoven nyitányának tartalmát nem Egmont alakjai, tettei és gondolkodásmódja alkotják, ahogy az Egmont című kép és dráma esetében. A nyitány tartalmát azok a hangsorok alkotják, melyeket a komponista tökéletesen szabadon hoz létre önmagából a zenei gondolkodás törvényei szerint." Eddig rendben. Ám Eduardunk szerint kétségtelenül van összefüggés Egmont és a zene között, ez azonban "olyan laza és önkényes, hogy a zenemű hallgatója sohasem találná ki a mű állítólagos tárgyát, ha a zeneszerző a nyomatékos névadással eleve nem terelné erőnek erejével a hallgató képzeletét meghatározó irányba. A meghatározott felirat révén arra kényszerülünk, hogy a zeneművet összevessük egy tőle különböző tárggyal, ám ekkor kénytelenek vagyunk egy olyan mércét alkalmazni, amely nem zenei." (Kiemelések az eredetiben.) De miért is kellene ezt a hallgatónak kitalálnia? Nyilvánvaló persze, hogy Hanslick dühe - noha a klasszikus Beethovenre hivatkozik - a könyv első kiadásának idején (1854) nagy lábra kapott romantikus iskola programzenés képzetei ellen irányult; ezért a türelmetlenség. De 150 év múltán tegyünk egy próbát mi is! E héten például főleg szláv programzenészek műveit hallhatjuk. Május 22-én a Magyar Állami Operaházban mindjárt hármat is (Rimszkij-Korszakov: Seherezádé, Stravinsky: A tűzmadár, Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen), amikor Kobayashi Ken-Ichiro a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát dirigálja. Már most Hanslickunk se mondhatja komolyan, hogy a Mogyeszt mondjuk azt a címet is adhatta volna művének, hogy "Holdfényes sétagalopp", és nyilván Rimszkij-Korszakov is mást komponált volna ezzel a címmel: "Madame Bovary". És persze téves, hogy pusztán távoli és laza az összefüggés a cím és az annak megfelelni vágyó zene között. Muszorgszkij pontosan egy vad éjszakát akart megjeleníteni, és ez sikerült is neki. Ha ránézünk Repin híres portréjára, jobban megértjük, miféle eszefogyott éjjel lehetett az, és nagyjából azt is sejthetjük, mi vár ránk az italozó életmód és zenehallgatás folyományaként. Legyen akárhogy is, vállaljuk, és mivel a zenéért még a fizetőpincér feddő tekintetét is elviseljük, másnap szintén koncertre megyünk, egy újabb szláv programzene megtekintésére, ekkor Smetana agyonfolyatott Moldváját adják, a Szlovák Filharmonikus Zenekart Vladimír Válek hajszolja a gátak ellen (MűPa, 19.30).
Figyelmébe ajánljuk
Az író, akinek rajongói levelet küldött Obama
A Pi élete tizenkét millió példányban fogyott, több mint 50 nyelvre fordították le, mióta megjelent 2001-ben. A kanadai író, Yann Martel nem él a számok bűvöletében, legalábbis nekünk ezt mondta. Idézzük fel Köves Gábor interjúját az Ásatás sorozatban!
Pizsamapartizánok
Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.
Amerikai legenda
Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.
Csehov úszómedencéje
A cselekmény kiindulópontja akár egy gonosz mostohát középpontba állító mese kezdete is lehetne.
AI kontra Al Bano
A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társulataiig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.
Családban marad
A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.
Feljegyzések a tömegsírból
Tavaly ősszel egyetlen, az életművéhez és szellemiségéhez felérő, jelentőségteljes megemlékezés nélkül múlt el Radnóti Miklós meggyilkolásának 80. évfordulója.
Azzal a Dodikkal találkozott Orbán, akinek az eltűnése már csak idő kérdése
A boszniai szerbek vezetőjére most már nem csak otthoni ellenzéke, de saját párttársai is fenik a kést; a nemzetközi közösség, beleértve az Egyesült Államok kormányát is, végleg levette róla a kezét; sőt, finoman elhatárolódott tőle Aleksandar Vučić szerb elnök is.
Hatvanpuszta: egy eset, amelynek van kétezer szemtanúja
Múlt szombaton nagyjából ennyien mentek el a hatvanpusztai gazdasági központhoz, hogy demonstrálják: ők pontosan tudják, hogy mi folyik ott. Hogy megmutassák, hogy mindazt, ami a kerítés és földkupacok mögött van, valóban rejtegetik a nyilvánosság elől.
Az új, 3 százalékos lakáshitel legnagyobb nyertesei megint csak a potyautasok lehetnek
A megengedő részletszabályok miatt minden veszélye fennáll annak, hogy az Otthon Start programból – miként a 2002-es rendszerben – a támogatásra nem, vagy kevésbé rászoruló potyautasok részesedése lesz a nagyobb. Erre pedig még a programra fordított szerény összegű közpénz is sok.
Von der Leyen legnagyobb próbatétele lesz a következő hétéves költségvetés elfogadtatása
A következő két év talán legfontosabb politikai csatája – az európai jobb- és baloldal között – arról fog szólni, hogy 2028-tól 2034-ig az Európai Unió költségvetése az ipari lobbi érdekein túl mit tesz majd azokért a célokért, amelyeket az európai polgárok a legfontosabbnak tartanak.
„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban
A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozássorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.