csontzene - Tartalmas szlávok

Mi a zene tartalma? Van-e ilyen egyáltalán?

Ezek a kérdések foglalkoztatták Hanslick barátunkat egyetlen esztétikai művében (A zenei szép - Typotext Kiadó, 365 oldal, 3200 Ft, tessék azonnal megvásárolni Csobó Péter György jegyzeteivel és fordításában!). Nemmel válaszolt, megfontolandó érvekkel ráadásul. Veszi Beethoventől az Egmont nyitányt, és kijelenti: "Beethoven nyitányának tartalmát nem Egmont alakjai, tettei és gondolkodásmódja alkotják, ahogy az Egmont című kép és dráma esetében. A nyitány tartalmát azok a hangsorok alkotják, melyeket a komponista tökéletesen szabadon hoz létre önmagából a zenei gondolkodás törvényei szerint." Eddig rendben. Ám Eduardunk szerint kétségtelenül van összefüggés Egmont és a zene között, ez azonban "olyan laza és önkényes, hogy a zenemű hallgatója sohasem találná ki a mű állítólagos tárgyát, ha a zeneszerző a nyomatékos névadással eleve nem terelné erőnek erejével a hallgató képzeletét meghatározó irányba. A meghatározott felirat révén arra kényszerülünk, hogy a zeneművet összevessük egy tőle különböző tárggyal, ám ekkor kénytelenek vagyunk egy olyan mércét alkalmazni, amely nem zenei." (Kiemelések az eredetiben.) De miért is kellene ezt a hallgatónak kitalálnia? Nyilvánvaló persze, hogy Hanslick dühe - noha a klasszikus Beethovenre hivatkozik - a könyv első kiadásának idején (1854) nagy lábra kapott romantikus iskola programzenés képzetei ellen irányult; ezért a türelmetlenség. De 150 év múltán tegyünk egy próbát mi is! E héten például főleg szláv programzenészek műveit hallhatjuk. Május 22-én a Magyar Állami Operaházban mindjárt hármat is (Rimszkij-Korszakov: Seherezádé, Stravinsky: A tűzmadár, Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen), amikor Kobayashi Ken-Ichiro a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát dirigálja. Már most Hanslickunk se mondhatja komolyan, hogy a Mogyeszt mondjuk azt a címet is adhatta volna művének, hogy "Holdfényes sétagalopp", és nyilván Rimszkij-Korszakov is mást komponált volna ezzel a címmel: "Madame Bovary". És persze téves, hogy pusztán távoli és laza az összefüggés a cím és az annak megfelelni vágyó zene között. Muszorgszkij pontosan egy vad éjszakát akart megjeleníteni, és ez sikerült is neki. Ha ránézünk Repin híres portréjára, jobban megértjük, miféle eszefogyott éjjel lehetett az, és nagyjából azt is sejthetjük, mi vár ránk az italozó életmód és zenehallgatás folyományaként. Legyen akárhogy is, vállaljuk, és mivel a zenéért még a fizetőpincér feddő tekintetét is elviseljük, másnap szintén koncertre megyünk, egy újabb szláv programzene megtekintésére, ekkor Smetana agyonfolyatott Moldváját adják, a Szlovák Filharmonikus Zenekart Vladimír Válek hajszolja a gátak ellen (MűPa, 19.30).