csontzene - Záróra

  • .
  • 2006. december 21.

Trafik

"Glücklich ist, wer vergisst, was nicht mehr zu ändern ist!" - dalolják ifj. Johann Strauss örökbecsű operettjében. De hát suta nyersfordításban ("Boldog, ki elfelejti azt, amin már nem lehet változtatni többé") azért mégsem üvölthetjük az utcán, vagy a netán megudvarlásunkra többtálcányi pezsgővel, jól temperált, 1982-es Chateau Petrusszel, norvég lazaccal, gyöngytyúkkal, töltött szalonkával, netán Tournedos Rossinivel elénk siető pincér arcába A denevér örökbecsű életfilozófiáját - mindkettőtől megóv velünk született remek ízlésünk, továbbá az, hogy osztrákul még szilveszter estéjén sem szeretnénk dajdajozni, egy macskaszagú sikátorban, valamely fényesre glazúrozott vendéglátó-ipari egységben még kevésbé. Ha még Bécsben lennénk...

"Glücklich ist, wer vergisst, was nicht mehr zu ändern ist!" - dalolják ifj. Johann Strauss örökbecsű operettjében. De hát suta nyersfordításban ("Boldog, ki elfelejti azt, amin már nem lehet változtatni többé") azért mégsem üvölthetjük az utcán, vagy a netán megudvarlásunkra többtálcányi pezsgővel, jól temperált, 1982-es Chateau Petrusszel, norvég lazaccal, gyöngytyúkkal, töltött szalonkával, netán Tournedos Rossinivel elénk siető pincér arcába A denevér örökbecsű életfilozófiáját - mindkettőtől megóv velünk született remek ízlésünk, továbbá az, hogy osztrákul még szilveszter estéjén sem szeretnénk dajdajozni, egy macskaszagú sikátorban, valamely fényesre glazúrozott vendéglátó-ipari egységben még kevésbé. Ha még Bécsben lennénk... Mit tegyünk? - kérdi a Zenegyűlölő a valóban utált Csernisevszkijjel, aki azonos című regényében azt propagálta, hogy nyugodt lélekkel engedjük át feleségünket a szeretőjének, hiszen senkinek sem szabad megtagadni a szabad választás jogát, meg hát a féltékenység lealacsonyít. Csipcsirip. Hogy aztán ebből hogyan nőtt ki a bolsevizmus, azt csak Lukács György tudná megmondani. A Zenegyűlölőnek marad az undor.

Melyet remek koncertekkel remél enyhíteni. Itt kínálják magukat mindjárt, Kocsis Zoltánnal az élen, a Nemzeti Filharmonikusok (Művészetek Palotája, december 23., 19.30) - a programban Beethoven G-dúr zongoraversenye mellett (szólista a nálunk meglehetősen ismeretlen Till Fellner) Brahmstól a 4. szimfónia szerepel. Az ellenlábas zenekar se rest, Fischer Iván dirigálásával (26-án 15.30-kor, 27- és 28-án 19.45-kor, mindannyiszor a Művészetek Palotájában) száll ringbe Ravel- és Dvorák-műsorral.

De Kocsisunk egy szólóesttel hamarosan visszatér, már az új év elején (3-án, a Zeneakadémián, 19.30-kor), amikor a koncert után zokogva és magányosan (gyóntatópapunk még Mariazellben síelÉ) szegjük meg első ízben fogadalmunkat, miszerint legalább Vízkeresztig (mely véletlenül a Zenegyűlölő születésnapja egyben) egy kortyot sem engedünk oda homoki száraz torkunkhoz. De hát mi mást tehetnénk egy Haydn-, Liszt-, Chopin-műsor után, pláne, ha Kocsis úgy játszik majd, mint mondjuk nyáron Tiszadobon. Legfeljebb másnaposak leszünk, melyre az öreg Lukács valóban plasztikus kifejezést talált Nagy Esztétikájában: "a befogadói élmény Utánja". De hát nem az az egész újév? És nem csal-e az idézett denevéri mondás? Hiszen ha az boldog, aki elfelejti azt etc., akkor voltaképpen csak az boldog, aki az örök feledés mámorában él, mert ami megtörtént, azon senki és semmi nem változtathat többé. Summa: Az boldog csak, aki mindent folyamatosan elfelejt. Azaz szünet nélkül részeg. És hogy zárásul még egy nagy hitetőt, Baudelaire-t (képünkön) idézzünk karácsony és szilveszter előtt: "Rúgjatok be! Rúgjatok be szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik!" Erény? Badarság, az inkább kijózanít, és így oda a feledés erénye. Írjuk át bátran Baudelaire-t, legyen harmadik szavunk a zene! És ezzel már zárulhat is az év.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”