„A szakadó eső dacára mintegy tízezer ember gyűlt a múzeum elé” – írta Petőfi Sándor a naplójába 1848. március 15-éről. Az biztos, hogy az eső ellenére tegnap ennél sokkal többen voltak a Hősök terén és az Andrássy úton, de többen voltak a Kossuth téren is. Persze kis könnyebbség volt Orbán Viktor számára, hogy délelőtt még nem esett az eső, nehézséget okozott azonban az, hogy beszédében egyfajta tabujátékot kellett véghez vinnie, hiszen nem mondhatott ki olyan szavakat, kifejezéseket, mint a Ruszkik haza!, orosz tankok vagy demokratikus választás.
Szabó Andrea választásszociológus becslése alapján a Békemeneten 85-92 ezren vettek részt, a Tisza Nemzeti Menetén pedig majdnem kétszer ennyien, 160-170 ezren. Hiába rakott tehát ki Orbán Viktor egy valamikor készített képett a félig üres Hősök teréről és tette hozzá, hogy kétszer annyian voltak, ez nyilvánvalóan nem igaz. Amikor a menet eleje elért a térre, az már félig tele volt, és a vége akkor épp elhagyta a Deák teret.
A menetre menet
A fideszes stáb már délelőtt beröffentette a gépezetet a Békemenettel, Orbán Viktor miniszterelnök pedig valamikor akkor kezdte el beszédét a Kossuth téren, amikor Magyar Péter egy megállóval arrébb összecihelődött és elindult a Nemzeti Menet élén a Hősök tere felé. A Békemenet szlogenje az volt: Mi nem akarunk meghalni Ukrajnáért; a Nemzeti Meneté pedig ez: 1956 Forradalom 2026 Rendszerváltás. Tessék választani, tehetnénk hozzá, és nem is ez lenne az egyetlen utalás a harminc évvel ezelőtti Fidesz kommunikációjára és megnyilvánulásaira, hiszen Magyar előszeretettel hangoztatja a Tovarisi konyec ősfideszes szlogent is.
A két menet között nemcsak a főnök személyében volt eltérés – és most azt hagyjuk, hogy a Békemenet rajtja környékén egy rakás fociakadémia busza parkolt, közte nyilván a Felcsút, de mellette a Putnok és a Mezőkövesd is –, hanem abban is, hogy menet közben mit tartottak fontosnak közölni. Orbán Viktorék azt gondolták fontosnak, hogy kirakjanak a tiszások útvonalánál egy marionett bábuval játszó Ursula von der Leyen figurát, emellett egy ketrecben egy kakast is magukkal cipeltek a békemenetelők.
Ehhez képest az Andrássy úton végig olyan szövegek voltak kifeszítve mint A szabadság útja; Nincs jobb, nincs bal, csak magyar; Azért a víz az úr; vagy Eljött a változás ideje. Emellett a Nagymező utcánál egy utcai harc jeleneteit játszották el füsttel és felrobbantott autóval, az Oktogonon Sodró Eliza és Bán Bálint szavalt korhű ruhában egy lámpaoszlopra kapaszkodva, a Vörösmarty utcától pedig régi fényképek és korabeli falra festett szövegek másolatait pakolták ki végig. A szövegek egy része nyilván áthallásos volt, nemcsak a Ruszkik haza!, hanem az Igazságot a magyar népnek! is.
Összességében a délelőtti rendezvény amolyan megmutatjuk ezeknek, hogy kik a komoly arcok hangulatban telt, amire jelentősen ráerősítettek a miniszterelnök beszéde alatt az első sorba ültetett celebritások is, élükön Szabó Zsófival, luxusfeleség Vivivel és rózsafüzért morzsoló Eperjes Károllyal. A délutáni meg egy olyan megemlékezés volt, amelyből másod-harmadsorban következtetni lehetett a jelenre is. A menetben rendre felharsant a Mocskos Fidesz!, a Ruszkik haza! és Magyar Péter beszéde alatt az Elég volt!. A körítés mellett a két esemény legfontosabb része kétségkívül a két beszéd volt.
Vezér vs kihívó
Orbán Viktornak nem volt könnyű dolga, hiszen úgy kellett 1956. október 23-ról beszélnie, hogy közben ne kerüljön szóba Oroszország, a szovjet diktatúra és egyetlen tank, lövés, halott és mártír sem. Ezt a feladatot végeredményben sikerült megoldani. Mondani sem kell, az országba a háború lezárásakor nem az orosz hadsereg, hanem a második ukrán front vonult be. Hogy hogy jön 56-hoz a világháború? Hát valamiről beszélni kellett, mert 56 annyiban került szóba, hogy volt forradalom, hogy harcoltunk a szabadságért, cserben hagytak bennünket, de „él egy nemzet a földön, amelynek a szabadság a lelkébe van írva, (...) és aki ezt '56-ból elmulasztotta megtanulni, az elmúlt 16 évből megtanulhatta”.
Szóba került Brüsszel, az ármánykodás, hogy mi vagyunk csak migránsmentesek és sikerült kiebrudalni az LMBTQ-propagandát az iskolákból. És a konklúzió: Brüsszel kifogyott a pénzéből, háborúzni akar, hadisarcot akarnak fizettetni velünk, és ezért akarják bármi áron begyömöszölni Ukrajnát az Európai Unióba. A háborút behozni Európába, a pénzt kivinni Ukrajnába. „Hiába rikoltozzák az árulók, hogy Slava Ukraini!, mi csak annyit válaszolunk Dicsőség Magyarországnak!” Minden baj okozója a háború, de véletlenül sem Oroszország, és csak Magyarország akar békét, senki más.
Magyar Péternek sem volt könnyű dolga, hiszen úgy kellett állást foglalnia az ukrajnázás és brüsszelezés ügyében, hogy támadási felületet ne hagyjon, de mégse mismásoljon.
Ezt a feladatot hiba nélkül oldotta meg.
Nem beszélt konkrét politikai ügyekről, így nem kellett állást foglalnia sem. Ám az a mondat, hogy „megtanultuk, hogy a világpolitika nem a szolidaritásra és az önzetlen segítségre épül”, illetve hogy tudjuk, milyen az, „amikor Moszkva és Washington a fejünk felett kacsint össze” elég jól leképezi a mai geopolitikai helyzetet. Brüsszelnek annyival szúrt oda Magyar, hogy nem adjuk el a hazánkat sem Keletre csatlósként, sem Nyugatra kiszolgálóként.
Magyar Péter ügyesen váltogatta a megemlékezést és a mai állapotok bemutatását: a fő mondás rendre az volt, hogy mit tettek 56 hősei, ebből bomlott ki, mit üzennek ezek a tettek a mai ember számára. Összefogás, emberség, odafigyelés – csupa olyan elem, ami Orbánnál szót se érdemelt. Magyar beidézte Orbán Viktor 1989-es beszédének részleteit, méltatta azt a fiatal politikust, akiből mára egészen más ember lett. Úgy rombolta le az egykor az orosz katonák hazaküldését követelő miniszterelnök nimbuszát, hogy a
végén ott maradt a forradalmár helyén egy öreg Kádár János, aki utolsó parlamenti felszólalásában Nagy Imréről beszélt.
Hát én immár
Míg Orbán szerint aki az ellenzékre szavaz, az a háborúra szavaz, Magyar szerint derűs, határozott, emberséges rendszerváltásra van szükség. Orbán azt mondta, csak azt akarjuk, hogy hagyjanak minket békén, Magyar azt: a magyarok nem kérnek sokat, csak egy működő országot.
Orbán szerint „az európai népek együttműködése századok óta a legnagyszerűbb gondolat, mégis brüsszeli elnyomás lett belőle. Nem lehet velük megegyezni. Ezek már csak a behódolást ismerik. Aki Brüsszellel egyezkedik, az behódolt. Behódolt a migrációnak és behódolt a háborús terveknek. Nincs arany középút. Európai Unió igen, Brüsszel nem.” Magyar pedig ezeket a kérdéseket tette fel: „Kelet vagy Nyugat? Korrupció vagy becsület? Türk Tanács vagy Európa? Propaganda vagy igazság? Embertelenség vagy emberség? Gyarmat vagy szabad Magyarország? Fidesz vagy Tisza?”
Orbán Viktor sok újdonságot nem tartalmazó, zavaros, helyenként téves adatokat és információkat tartalmazó beszédet tartott. Szerinte például Európában nincs gazdasági növekedés - ez nem igaz. És ha nem halt volna meg 1,5 millió magyar a két világháborúban, akkor ma nem lenne népességfogyás – ez szimplán értelmezhetetlen. Magyar Péter ehhez képest koherens, ügyesen felépített szöveget állított össze, amit kellő magabiztosággal képes is volt előadni.
A legjobban talán az mutatja meg a csütörtöki október 23-i ünnepség hangulatát és lényegét, hogy hiába tiltotta meg a kormány a drónozást a délután kettő óra utáni időszakra vélhetően azért, hogy ne lehessen olyan drámaian erős képeket készíteni, mint a nyári Pride-on. A Ryanair Frankfurtból Budapestre érkező járata ugyanis épp a város felől közelítette meg a repteret, és egy utas csodálatos képet tudott készíteni a városról a Városligettől egészen az Erzsébet téri óriáskerékig. „A forradalom olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.”
