A Szent István tér kifogástalan. Még ebben a borongós időben is nagyon klassz képeket készítünk, de mielőtt a Szent Jobbra fordulnánk, jó lenne valamit bekapni. Ami az éttermeket illeti, a környéken szinte minden ház alsó szintjén működik egység, így hát a bőség zavarában azt választjuk, amelyik a legkézenfekvőbb nevet kapta.
A többihez hasonlóan a Bazilika is a kertész lesek idején lehet elemében, terebélyes teraszának nyomait még látni, ám így, csonkítva nem tűnik olyan nagyvonalúnak. Sőt ilyenkor, hétköznap délután csak a szobányi csapszék üzemel. A falon általában magyar tárgyú (vállalható) festmények, például egy búsuló vagy gondolkodó juhász, a vitrinben tokaji borok, matyómintás étkészlet és hasonló jellegzetességek. Az átlagosnál szerényebb olajszagot érzünk, egy asztalt leszámítva minden hely foglalt, s megérkezésünkig magyar szó csak a kereskedelmi rádióból hallatszik.
Két felszolgáló van, érett férfiak, kedvetlenségük még épp elviselhető, miként a választék is cseppet izgalmasabb a szokásos idegenforgalmi menünél. A gulyáslevest például cipóban adják, de van báránysteak és szarvasbélszín a hortobágyi húsos és a Gundel-palacsinta mellett.
És brokkolikrémleves (460 Ft) is van, de szó sincs specialitásról. Legfeljebb azt mondhatjuk: egy csésze nemzetköziség, hiszen bárki a világon hasonlót lenne képes előállítani a közértből feljövet a saját konyhájában. Talán egy teával jobban jártunk volna, de semmi baj, hiszen a Bazilika-tál (4900 Ft) nevű kétszemélyes "ízelítő" annyi jót ígér! Borjúbécsit, bélszínt, hátszínt, szűzérmét és kolbászkát, hogy a köretekről ne is beszéljünk. Látványra valóban a megtestesült terülj, terülj, asztalkám, de így utólag azt kell mondjuk, elég lett volna a vizuális élvezet. A közepesre sütött bélszínt, a kolbászt és a zöldeket (paradicsom, káposzta, almapaprika stb.) leszámítva ugyanis kevés olyan dolog akad, amire jó szívvel gondolhatnánk. Persze a felsoroltak is inkább a vállalható kategóriában indulhatnának, a többiekről viszont a feledésbe merült régi idők, az ilyen-olyan vendéglátó-ipari vállalatok olajgőzös termékei jutnak az eszünkbe: dühösen elsózott húsok, száraz sült krumpli, előgyártott rántott sajt. Turistaként annyit mondhatunk, holnap inkább egy közismert gyorsétteremláncra vetjük magunkat. Az is vacak, de legalább nem gyanús.
