étel, hordó - BAZILIKA

  • .
  • 2009. november 5.

Trafik

Játsszuk azt, hogy külföldi turisták vagyunk! Hop on hop off buszunk a Lánchíd dugójában araszol, az idegenvezető arcára fagy a mosoly, és nem csak azért, mert nem figyeltünk eléggé, hogy látszik-e a nyelve a hídfői oroszlánoknak. Térképünkön összemosódik a vastag, piros filccel jelölt karika, a József nádor téri leszállóra hisszük a Bazilikát - hop off -, aztán persze gyalogolhatunk a jeges szélben, az eső kalimpáló lába alatt.

A Szent István tér kifogástalan. Még ebben a borongós időben is nagyon klassz képeket készítünk, de mielőtt a Szent Jobbra fordulnánk, jó lenne valamit bekapni. Ami az éttermeket illeti, a környéken szinte minden ház alsó szintjén működik egység, így hát a bőség zavarában azt választjuk, amelyik a legkézenfekvőbb nevet kapta.

A többihez hasonlóan a Bazilika is a kertész lesek idején lehet elemében, terebélyes teraszának nyomait még látni, ám így, csonkítva nem tűnik olyan nagyvonalúnak. Sőt ilyenkor, hétköznap délután csak a szobányi csapszék üzemel. A falon általában magyar tárgyú (vállalható) festmények, például egy búsuló vagy gondolkodó juhász, a vitrinben tokaji borok, matyómintás étkészlet és hasonló jellegzetességek. Az átlagosnál szerényebb olajszagot érzünk, egy asztalt leszámítva minden hely foglalt, s megérkezésünkig magyar szó csak a kereskedelmi rádióból hallatszik.

Két felszolgáló van, érett férfiak, kedvetlenségük még épp elviselhető, miként a választék is cseppet izgalmasabb a szokásos idegenforgalmi menünél. A gulyáslevest például cipóban adják, de van báránysteak és szarvasbélszín a hortobágyi húsos és a Gundel-palacsinta mellett.

És brokkolikrémleves (460 Ft) is van, de szó sincs specialitásról. Legfeljebb azt mondhatjuk: egy csésze nemzetköziség, hiszen bárki a világon hasonlót lenne képes előállítani a közértből feljövet a saját konyhájában. Talán egy teával jobban jártunk volna, de semmi baj, hiszen a Bazilika-tál (4900 Ft) nevű kétszemélyes "ízelítő" annyi jót ígér! Borjúbécsit, bélszínt, hátszínt, szűzérmét és kolbászkát, hogy a köretekről ne is beszéljünk. Látványra valóban a megtestesült terülj, terülj, asztalkám, de így utólag azt kell mondjuk, elég lett volna a vizuális élvezet. A közepesre sütött bélszínt, a kolbászt és a zöldeket (paradicsom, káposzta, almapaprika stb.) leszámítva ugyanis kevés olyan dolog akad, amire jó szívvel gondolhatnánk. Persze a felsoroltak is inkább a vállalható kategóriában indulhatnának, a többiekről viszont a feledésbe merült régi idők, az ilyen-olyan vendéglátó-ipari vállalatok olajgőzös termékei jutnak az eszünkbe: dühösen elsózott húsok, száraz sült krumpli, előgyártott rántott sajt. Turistaként annyit mondhatunk, holnap inkább egy közismert gyorsétteremláncra vetjük magunkat. Az is vacak, de legalább nem gyanús.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.