étel, hordó - BAZILIKA

  • .
  • 2009. november 5.

Trafik

Játsszuk azt, hogy külföldi turisták vagyunk! Hop on hop off buszunk a Lánchíd dugójában araszol, az idegenvezető arcára fagy a mosoly, és nem csak azért, mert nem figyeltünk eléggé, hogy látszik-e a nyelve a hídfői oroszlánoknak. Térképünkön összemosódik a vastag, piros filccel jelölt karika, a József nádor téri leszállóra hisszük a Bazilikát - hop off -, aztán persze gyalogolhatunk a jeges szélben, az eső kalimpáló lába alatt.

A Szent István tér kifogástalan. Még ebben a borongós időben is nagyon klassz képeket készítünk, de mielőtt a Szent Jobbra fordulnánk, jó lenne valamit bekapni. Ami az éttermeket illeti, a környéken szinte minden ház alsó szintjén működik egység, így hát a bőség zavarában azt választjuk, amelyik a legkézenfekvőbb nevet kapta.

A többihez hasonlóan a Bazilika is a kertész lesek idején lehet elemében, terebélyes teraszának nyomait még látni, ám így, csonkítva nem tűnik olyan nagyvonalúnak. Sőt ilyenkor, hétköznap délután csak a szobányi csapszék üzemel. A falon általában magyar tárgyú (vállalható) festmények, például egy búsuló vagy gondolkodó juhász, a vitrinben tokaji borok, matyómintás étkészlet és hasonló jellegzetességek. Az átlagosnál szerényebb olajszagot érzünk, egy asztalt leszámítva minden hely foglalt, s megérkezésünkig magyar szó csak a kereskedelmi rádióból hallatszik.

Két felszolgáló van, érett férfiak, kedvetlenségük még épp elviselhető, miként a választék is cseppet izgalmasabb a szokásos idegenforgalmi menünél. A gulyáslevest például cipóban adják, de van báránysteak és szarvasbélszín a hortobágyi húsos és a Gundel-palacsinta mellett.

És brokkolikrémleves (460 Ft) is van, de szó sincs specialitásról. Legfeljebb azt mondhatjuk: egy csésze nemzetköziség, hiszen bárki a világon hasonlót lenne képes előállítani a közértből feljövet a saját konyhájában. Talán egy teával jobban jártunk volna, de semmi baj, hiszen a Bazilika-tál (4900 Ft) nevű kétszemélyes "ízelítő" annyi jót ígér! Borjúbécsit, bélszínt, hátszínt, szűzérmét és kolbászkát, hogy a köretekről ne is beszéljünk. Látványra valóban a megtestesült terülj, terülj, asztalkám, de így utólag azt kell mondjuk, elég lett volna a vizuális élvezet. A közepesre sütött bélszínt, a kolbászt és a zöldeket (paradicsom, káposzta, almapaprika stb.) leszámítva ugyanis kevés olyan dolog akad, amire jó szívvel gondolhatnánk. Persze a felsoroltak is inkább a vállalható kategóriában indulhatnának, a többiekről viszont a feledésbe merült régi idők, az ilyen-olyan vendéglátó-ipari vállalatok olajgőzös termékei jutnak az eszünkbe: dühösen elsózott húsok, száraz sült krumpli, előgyártott rántott sajt. Turistaként annyit mondhatunk, holnap inkább egy közismert gyorsétteremláncra vetjük magunkat. Az is vacak, de legalább nem gyanús.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.