étel, hordó - KLASSZ

  • .
  • 2007. május 3.

Trafik

"Bár állott, most kőhalom" - sóhajtunk fel mostanában oly gyakran, Pest utcáit járva.

"Bár állott, most kőhalom" - sóhajtunk fel mostanában oly gyakran, Pest utcáit járva. Persze e sóhaj egyszerre hagymaszagú és tejszínes, az elegy pedig valamiféle dohos nosztalgiát eredményez, mégis tehetetlenek vagyunk. Szédelgünk az Andrássy úton, munkagépek dübögnek a Divatcsarnok előtt, agyunkban megannyi Csákányi László... Nem csoda, hogy e poros élményfürdőben szinte kötelességünk a "népköztársasági" idők után sóvárogni.

Itt például az Ádám söröző volt régen, fapados és büdös, mint a tűző napon felejtett grillcsirke, hírnevét a tatárbifszteknek köszönhette, akkoriban ennyi is több volt a soknál. Mégis rátettek egy lapáttal. A szomszédot Évának nevezték el. ' természetesen finomabb volt - ahogy a nyugati sörözőt az Észak-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatói irodájában elképzelték -, mégis legfeljebb arról volt híres, hogy az Ádám mellett van. Emlékeink szerint egyetlen specialitásuk volt: a dobozos Dab sör.

De ha az emlékeknél tartunk, azt is be kell vallanunk, hogy a "Melyik volt közelebb az Ady-szoborhoz?" kérdés kifog rajtunk. Kétségtelen, hogy az egyikben már évek óta pizzéria működik, ám a másiknak néhány sikertelen próba után épp most készítik a legújabb ruháját. Nos, ezt a még nem teljesen kész létesítményt keresztelték el Klasszra, de a hiányosságok ellenére kipróbálhatja bárki, aki arra jár.

A kirakatra egyelőre alkoholos filccel írták a hely nevét és nyitvatartási idejét, ám ha belépünk, olyan érzésünk támad, mintha szándékos lenne ez a szerénység. Szándékosnak tűnik a borosládákból állított bárpult is, mivel a fehér abroszos, elegáns asztalokkal, a színes, virágmintás tapétával és a diszkrét "hotelmuzsikával" - különös módon - összhangban van. Elsőre nem is hinnénk, hogy ez csupán "félkészség", inkább úgy tűnik, a Klassz kizárólag felfedezőkre kíváncsi. Szinte sajnáljuk, hogy az udvarias és roppant kedves felszolgálónő elmondja, "már útban van a cégér, a pult", és hamarosan minden készen áll.

Az étlap csupán egy szépen kivitelezett oldal, de a fogásokat nézve a kevés is soknak tűnik. Mivel útközben a Strawberry Fields Forevert dúdolgatta a piros 4-es sofőrje (elfelejtette kikapcsolni a mikrofont), az eper jegyében adjuk le a rendelést: eperkrémleves (790 Ft), grillezett kecskesajt eperöntetes friss salátával (1190 Ft), epres sajttorta (790 Ft), harcsafilé sajtos rizottóval (1990 Ft) - vajon melyik lehet a kakukktojás?

A helyes választ "Minden harcsa szereti az epres joghurtot" jeligére várjuk a szerkesztőségbe, a nyertesek között műanyag étkészleteket sorsolunk ki. Mi viszont már a leves tálalása közben érezzük, hogy a sors kegyeltjei leszünk. A tányérban két valódi eper pompázik, erre önti felszolgálónk rézedényből a rózsaszín krémet, és nemcsak a szerviz tökéletes. Szerencsére a folytatás is hasonló. Fényképre kívánkozó étkek elegáns tálakon, de nem csak szemünk káprázhat: a grillezett sajt puha, mint Holle anyó vánkosa, salátánk olívaolaj-rukkola-eperlé kombinációja nyomán legszívesebben dalra fakadnánk, a rizottó könnyet csal szemünkbe... Ezek után a harcsát és a desszertet egyszerűen felfaljuk, mert a szépség sem lehet örökkévaló. Mi mást tehetnénk? Elégedetten sóhajtunk, és reméljük, a Klassz akkor sem teszi alacsonyabbra a mércét, ha már valóban készen áll.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.