"Bár állott, most kőhalom" - sóhajtunk fel mostanában oly gyakran, Pest utcáit járva. Persze e sóhaj egyszerre hagymaszagú és tejszínes, az elegy pedig valamiféle dohos nosztalgiát eredményez, mégis tehetetlenek vagyunk. Szédelgünk az Andrássy úton, munkagépek dübögnek a Divatcsarnok előtt, agyunkban megannyi Csákányi László... Nem csoda, hogy e poros élményfürdőben szinte kötelességünk a "népköztársasági" idők után sóvárogni.
Itt például az Ádám söröző volt régen, fapados és büdös, mint a tűző napon felejtett grillcsirke, hírnevét a tatárbifszteknek köszönhette, akkoriban ennyi is több volt a soknál. Mégis rátettek egy lapáttal. A szomszédot Évának nevezték el. ' természetesen finomabb volt - ahogy a nyugati sörözőt az Észak-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatói irodájában elképzelték -, mégis legfeljebb arról volt híres, hogy az Ádám mellett van. Emlékeink szerint egyetlen specialitásuk volt: a dobozos Dab sör.
De ha az emlékeknél tartunk, azt is be kell vallanunk, hogy a "Melyik volt közelebb az Ady-szoborhoz?" kérdés kifog rajtunk. Kétségtelen, hogy az egyikben már évek óta pizzéria működik, ám a másiknak néhány sikertelen próba után épp most készítik a legújabb ruháját. Nos, ezt a még nem teljesen kész létesítményt keresztelték el Klasszra, de a hiányosságok ellenére kipróbálhatja bárki, aki arra jár.
A kirakatra egyelőre alkoholos filccel írták a hely nevét és nyitvatartási idejét, ám ha belépünk, olyan érzésünk támad, mintha szándékos lenne ez a szerénység. Szándékosnak tűnik a borosládákból állított bárpult is, mivel a fehér abroszos, elegáns asztalokkal, a színes, virágmintás tapétával és a diszkrét "hotelmuzsikával" - különös módon - összhangban van. Elsőre nem is hinnénk, hogy ez csupán "félkészség", inkább úgy tűnik, a Klassz kizárólag felfedezőkre kíváncsi. Szinte sajnáljuk, hogy az udvarias és roppant kedves felszolgálónő elmondja, "már útban van a cégér, a pult", és hamarosan minden készen áll.
Az étlap csupán egy szépen kivitelezett oldal, de a fogásokat nézve a kevés is soknak tűnik. Mivel útközben a Strawberry Fields Forevert dúdolgatta a piros 4-es sofőrje (elfelejtette kikapcsolni a mikrofont), az eper jegyében adjuk le a rendelést: eperkrémleves (790 Ft), grillezett kecskesajt eperöntetes friss salátával (1190 Ft), epres sajttorta (790 Ft), harcsafilé sajtos rizottóval (1990 Ft) - vajon melyik lehet a kakukktojás?
A helyes választ "Minden harcsa szereti az epres joghurtot" jeligére várjuk a szerkesztőségbe, a nyertesek között műanyag étkészleteket sorsolunk ki. Mi viszont már a leves tálalása közben érezzük, hogy a sors kegyeltjei leszünk. A tányérban két valódi eper pompázik, erre önti felszolgálónk rézedényből a rózsaszín krémet, és nemcsak a szerviz tökéletes. Szerencsére a folytatás is hasonló. Fényképre kívánkozó étkek elegáns tálakon, de nem csak szemünk káprázhat: a grillezett sajt puha, mint Holle anyó vánkosa, salátánk olívaolaj-rukkola-eperlé kombinációja nyomán legszívesebben dalra fakadnánk, a rizottó könnyet csal szemünkbe... Ezek után a harcsát és a desszertet egyszerűen felfaljuk, mert a szépség sem lehet örökkévaló. Mi mást tehetnénk? Elégedetten sóhajtunk, és reméljük, a Klassz akkor sem teszi alacsonyabbra a mércét, ha már valóban készen áll.
