tévésmaci - Sün dörög görög ördögök között hasmánt

  • .
  • 2007. május 3.

Trafik

Akkor csapjunk bele a levesbe. A húslevesbe, mint a túlélés, a családi összetartozás és értékőrzés metaforájába.

Akkor csapjunk bele a levesbe. A húslevesbe, mint a túlélés, a családi összetartozás és értékőrzés metaforájába. A leves a hagyományos magyar étrend első fogása, nélküle nem teljes az ebéd, s ez esik először áldozatul a szegénységnek, az akadozó közellátásnak, a politikának vagy az életmódváltásnak. A leves felől nézve az ún. szocializmussal súlyosbított modernizáció felért egy szőnyegbombázással. Amikor a bujkáló család a pincében belemeríti kanalát az aranyló húslevesbe, akkor német és magyar, ortodox és kikeresztelkedett zsidó, főnök és alkalmazott, frontról és munkaszolgálatból szökött ágyútöltelék együtt dacol a korszellemmel; nem sokkal később, az ötvenes években pedig úgy gyakorolnak rendszerkritikát, hogy a lakók kosztját inspiciáló házmesternek bemutatják a paprikáskrumplit a zománcos lábasban, majd a lebocsátott redőnyök mögött, gyertyafényben konspiratíve körülülik a levest.

A leves a bőség, a hagyományőrzés, az ellenállás és a szabadság. Márpedig a XX. századi Magyarországon igencsak bele kellett kapaszkodnia a levesestálba, ha talpon akart maradni az ember, kivált a zsidó. Itt nem létezett szerves fejlődés, sem tisztes gyarapodás, szinte minden nemzedéknek elölről és újra kellett kezdenie az egzisztenciateremtést, mert ahogy a nagypapa mondja: ebben az országban mindig mindenkitől elvesznek valamit. Az apa előtt pedig az eszményi Svájc lebeg, a boldog ország, ahol nincsenek történelmi korszakok. Mert a történelmi korszak azt jelenti, hogy emberek jönnek az akkoriban használatos autón vagy motoron, rendeletet lobogtatva vagy fegyverrel hadonászva, és már viszik is a sublótot.

A békeévekben beindult családi vállalkozás úgy hánykolódik a háborgó, ellenséges vizeken, mint az állam hajója a görög költészetben. Hol egy német egyenruhás rokont, hol a pajeszos nagypapát, hol a proletárnak tanuló hű alkalmazottat kell kiállítani a boltajtóba, hogy elhárítsa az akut veszélyt. És mit tesz isten, a Glamour hősei rendre megússzák a legrosszabbat.

Ez a minden ízében "kis film" nem tekint túl a gyerek világán, amely a szülői égitestek körül forog, onnan kapja a fényt, a meleget, s rajtuk kívül nincsen is élet. Fel sem merülhet az apa választásának - a nagyapa szemében: árulásának - megítélése sem. Az apa az asszimiláció mellett dönt, aztán szökik, bújik, mert életben akar maradni, és még az üzletet is megtartani, ha lehet, s a szerencsés túlélő párnával a kézben várja feleségét péntekenként a hálószoba ajtajában. Az anya kitart, piros szíveket hímez az ingekbe és a párnahuzatokba, főzi a húslevest, péntekenként megemeli a derekát és hébe-korba hazavágyik. Hát van itt helyük erkölcsi kérdéseknek? - olvasta fel nekem (de miért szótagolva?) a helybéli lágyszívű kritikus. Lehet is a szövegben valami, végül is nem ő írta. Vasárnap lesz Gödrös Frigyes érdemdús filmje, szerintem nézzék meg.

Pénteken (május 4-én) napközben letudjuk a menetet. Déli háromnegyed kettőkor a tv(háromnegyed)kettőn megy a Kasszafúrók, Louis Malle 1984-es filmje olyan csávókkal, mint Donald Sutherland vagy Sean Penn. Fél öt után öt perccel a Zone Európán Vonzások és változások, hisz ahogy a lóversenyen mondják: "Goethe a moziba tolat és a Taviani fiúk sem masiniszták!" - lehet, hogy nem a lóversenyen, hanem Veresegyházán, és nem is mondják. A délutáni hat huszassal érkezik egy Levél Amerikába (ez annyira Zone Europa, hogy bolgár is, holland is meg magyar is, csoda, hogy kézbesítik).

Szombaton viszont csak este tévézünk, így hullámzik a világ. A leguánom szöveget tanul, mert átveszi Vic szerepét az ER-ban. Este viszont választanunk kell: vagy háromnegyed tízkor Caravaggio a mondott Zone Európán, vagy tízkor Otthonom, Idaho az m2-n. Az egészben az a jó, hogy egyiknek se lesz vége a Mad Maxre (Duna; 23.20).

Vasárnap a Zone Europa még mindig nem tud lejönni Derek Jarmanról, de megnézem én magamnak azt a csókát, aki tíz előtt tíz perccel reggel már talpon van, hogy megnézhesse magának Wittgensteint. Délután (m2; 16.05) Mici néni két élete? Az milyen, amikor Páger a népköztársaság bérkocsiján viszi piknikezni Kiss Manyit? Este (Filmmúzeum; 20.00) az ígért Glamour. Még estébb (m2; 22.00) A belső tenger - brrrrrr, feksz. Legestébb (tv2; 0.30) Mo' Better Blues - ez az a Spike Lee, amiben Denzel Washington és Wesley Snipes a rivális trombitások, mit mondhatnék: basszus - csak hogy ki ne szaladjunk a muzsikából.

Hétfőn az esti fél tízes, m2-n nyomott német Álomkergetők után lesz vetélkedő: vagy 23.50-kor az Örökbefogadás az m1-en vagy az RTL Klubon már 23.25-kor Nyolcadik utas: a halál. Szerintem is: válasszon a halál! Megyek alunni.

Kedden nyolc húszkor (amikor harmincöt éve az Angyalt adták, igaz, nem a Dunán) Köszönöm, megvagyunk - na jó, ha ezt meg a Glamourt megnézik a héten, és ezt igazolják hivatalosan, jók nálam egy sörre valami teraszon.

Szerdán este van Csontváry (m1; 23.25), de kit érdekel? Olyan ciki. Talán a gyerekkorom volt ennyire ciki még, akkor nyomták a Kamaszkorom legszebb nyarát, tizenhat éven felülieknek, kotonvétellel dolgoztak benne, mint humorforrás, nem csoda, hogy generációm elesettebb tagjai eztán még Gálvölgyi János viccein is tudtak röhögni (tv2; 13.25).

Csütörtökön húzunk a vérbe, alásszolgája! Ne té-véz-ze-nek so-ha!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.