Akkor csapjunk bele a levesbe. A húslevesbe, mint a túlélés, a családi összetartozás és értékőrzés metaforájába. A leves a hagyományos magyar étrend első fogása, nélküle nem teljes az ebéd, s ez esik először áldozatul a szegénységnek, az akadozó közellátásnak, a politikának vagy az életmódváltásnak. A leves felől nézve az ún. szocializmussal súlyosbított modernizáció felért egy szőnyegbombázással. Amikor a bujkáló család a pincében belemeríti kanalát az aranyló húslevesbe, akkor német és magyar, ortodox és kikeresztelkedett zsidó, főnök és alkalmazott, frontról és munkaszolgálatból szökött ágyútöltelék együtt dacol a korszellemmel; nem sokkal később, az ötvenes években pedig úgy gyakorolnak rendszerkritikát, hogy a lakók kosztját inspiciáló házmesternek bemutatják a paprikáskrumplit a zománcos lábasban, majd a lebocsátott redőnyök mögött, gyertyafényben konspiratíve körülülik a levest.
A leves a bőség, a hagyományőrzés, az ellenállás és a szabadság. Márpedig a XX. századi Magyarországon igencsak bele kellett kapaszkodnia a levesestálba, ha talpon akart maradni az ember, kivált a zsidó. Itt nem létezett szerves fejlődés, sem tisztes gyarapodás, szinte minden nemzedéknek elölről és újra kellett kezdenie az egzisztenciateremtést, mert ahogy a nagypapa mondja: ebben az országban mindig mindenkitől elvesznek valamit. Az apa előtt pedig az eszményi Svájc lebeg, a boldog ország, ahol nincsenek történelmi korszakok. Mert a történelmi korszak azt jelenti, hogy emberek jönnek az akkoriban használatos autón vagy motoron, rendeletet lobogtatva vagy fegyverrel hadonászva, és már viszik is a sublótot.
A békeévekben beindult családi vállalkozás úgy hánykolódik a háborgó, ellenséges vizeken, mint az állam hajója a görög költészetben. Hol egy német egyenruhás rokont, hol a pajeszos nagypapát, hol a proletárnak tanuló hű alkalmazottat kell kiállítani a boltajtóba, hogy elhárítsa az akut veszélyt. És mit tesz isten, a Glamour hősei rendre megússzák a legrosszabbat.
Ez a minden ízében "kis film" nem tekint túl a gyerek világán, amely a szülői égitestek körül forog, onnan kapja a fényt, a meleget, s rajtuk kívül nincsen is élet. Fel sem merülhet az apa választásának - a nagyapa szemében: árulásának - megítélése sem. Az apa az asszimiláció mellett dönt, aztán szökik, bújik, mert életben akar maradni, és még az üzletet is megtartani, ha lehet, s a szerencsés túlélő párnával a kézben várja feleségét péntekenként a hálószoba ajtajában. Az anya kitart, piros szíveket hímez az ingekbe és a párnahuzatokba, főzi a húslevest, péntekenként megemeli a derekát és hébe-korba hazavágyik. Hát van itt helyük erkölcsi kérdéseknek? - olvasta fel nekem (de miért szótagolva?) a helybéli lágyszívű kritikus. Lehet is a szövegben valami, végül is nem ő írta. Vasárnap lesz Gödrös Frigyes érdemdús filmje, szerintem nézzék meg.
Pénteken (május 4-én) napközben letudjuk a menetet. Déli háromnegyed kettőkor a tv(háromnegyed)kettőn megy a Kasszafúrók, Louis Malle 1984-es filmje olyan csávókkal, mint Donald Sutherland vagy Sean Penn. Fél öt után öt perccel a Zone Európán Vonzások és változások, hisz ahogy a lóversenyen mondják: "Goethe a moziba tolat és a Taviani fiúk sem masiniszták!" - lehet, hogy nem a lóversenyen, hanem Veresegyházán, és nem is mondják. A délutáni hat huszassal érkezik egy Levél Amerikába (ez annyira Zone Europa, hogy bolgár is, holland is meg magyar is, csoda, hogy kézbesítik).
Szombaton viszont csak este tévézünk, így hullámzik a világ. A leguánom szöveget tanul, mert átveszi Vic szerepét az ER-ban. Este viszont választanunk kell: vagy háromnegyed tízkor Caravaggio a mondott Zone Európán, vagy tízkor Otthonom, Idaho az m2-n. Az egészben az a jó, hogy egyiknek se lesz vége a Mad Maxre (Duna; 23.20).
Vasárnap a Zone Europa még mindig nem tud lejönni Derek Jarmanról, de megnézem én magamnak azt a csókát, aki tíz előtt tíz perccel reggel már talpon van, hogy megnézhesse magának Wittgensteint. Délután (m2; 16.05) Mici néni két élete? Az milyen, amikor Páger a népköztársaság bérkocsiján viszi piknikezni Kiss Manyit? Este (Filmmúzeum; 20.00) az ígért Glamour. Még estébb (m2; 22.00) A belső tenger - brrrrrr, feksz. Legestébb (tv2; 0.30) Mo' Better Blues - ez az a Spike Lee, amiben Denzel Washington és Wesley Snipes a rivális trombitások, mit mondhatnék: basszus - csak hogy ki ne szaladjunk a muzsikából.
Hétfőn az esti fél tízes, m2-n nyomott német Álomkergetők után lesz vetélkedő: vagy 23.50-kor az Örökbefogadás az m1-en vagy az RTL Klubon már 23.25-kor Nyolcadik utas: a halál. Szerintem is: válasszon a halál! Megyek alunni.
Kedden nyolc húszkor (amikor harmincöt éve az Angyalt adták, igaz, nem a Dunán) Köszönöm, megvagyunk - na jó, ha ezt meg a Glamourt megnézik a héten, és ezt igazolják hivatalosan, jók nálam egy sörre valami teraszon.
Szerdán este van Csontváry (m1; 23.25), de kit érdekel? Olyan ciki. Talán a gyerekkorom volt ennyire ciki még, akkor nyomták a Kamaszkorom legszebb nyarát, tizenhat éven felülieknek, kotonvétellel dolgoztak benne, mint humorforrás, nem csoda, hogy generációm elesettebb tagjai eztán még Gálvölgyi János viccein is tudtak röhögni (tv2; 13.25).
Csütörtökön húzunk a vérbe, alásszolgája! Ne té-véz-ze-nek so-ha!
