Videojáték

Minecraft

  • wilson
  • 2012. február 23.

Trafik

Svédország legfőbb exportcikkei a lapra szerelt bútor, a világ toplistáit uraló popzenék, a dánokhoz képest még mindig kevésbé szuicid hangulatot teremtő filmgyártás - és most már a független videojáték-gyártás is.

Hiszen manapság is ritka alkalom, amikor egy garázsprogramozó rivaldafénybe kerül, hát még ha alapjaiban változtatja meg a modern játékfejlesztés történetét, közben pedig úgy tömi teli a zsebét dollármilliókkal, hogy a munkájával még el se készült.

A Minecraftet stílusba tuszkolni szinte lehetetlen, hiszen egyaránt lehet nevezni stratégiai, kalandjátéknak és emberszimulátornak. Kockákból felépülő világ ez, ahol akár Verne Kétévi vakációja is játszódhatna. Tulajdonképpeni célja nincs is, hacsak a túlélést nem tekintjük annak. Az új konzumerista életforma himnusza, ahol nem a nagyképernyős tévét és csillogó kocsit tekinti az ember élete céljának, hanem a nyersanyagot - a kivágható fa, a kibányászható érc a száznál is több alapanyag egy-egy példája. De mit kezd vele az ember? Amit csak akar: ha akar, baltát farag, ha akar, fémet önt, abból pedig felhúzhat a Föld méretével többszörösen vetekedő játéktérre egy komplett vasútrendszert, vagy ha úgy tartja kedve, hegyeket mozgat el egyik helyről a másikra, de akár a Tádzs Mahalt is megépítheti 1:1 arányban.

Modern kori legó ez, kísértetiesen életszerű világban, valósághű szabályokkal, de korlátok és kötelezettségek nélkül. Zsenialitása, maradandósága pont ebben rejlik, hiszen az életet már sokan megpróbálták imitálni, de az eszképizmus ennyire látványos, ennyire szórakoztató, ennyire határtalan még sose volt. Még úgy sem, hogy a Mine-craft világa azért kaktuszembereivel, alternatív pokoldimenziójával és a nyolcvanas évek 8 bites korszakát stílusnak választó látványvilágával folyamatosan bele is sulykolja az emberbe, hogy azért ez mégiscsak fantáziavilág: ott azonban a játékos egyszerre isten és az elemekkel küzdő halandó.

Mojang / PC, iOS, Android, XBLA


Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.