Videojáték

Minecraft

  • wilson
  • 2012. február 23.

Trafik

Svédország legfőbb exportcikkei a lapra szerelt bútor, a világ toplistáit uraló popzenék, a dánokhoz képest még mindig kevésbé szuicid hangulatot teremtő filmgyártás - és most már a független videojáték-gyártás is.

Hiszen manapság is ritka alkalom, amikor egy garázsprogramozó rivaldafénybe kerül, hát még ha alapjaiban változtatja meg a modern játékfejlesztés történetét, közben pedig úgy tömi teli a zsebét dollármilliókkal, hogy a munkájával még el se készült.

A Minecraftet stílusba tuszkolni szinte lehetetlen, hiszen egyaránt lehet nevezni stratégiai, kalandjátéknak és emberszimulátornak. Kockákból felépülő világ ez, ahol akár Verne Kétévi vakációja is játszódhatna. Tulajdonképpeni célja nincs is, hacsak a túlélést nem tekintjük annak. Az új konzumerista életforma himnusza, ahol nem a nagyképernyős tévét és csillogó kocsit tekinti az ember élete céljának, hanem a nyersanyagot - a kivágható fa, a kibányászható érc a száznál is több alapanyag egy-egy példája. De mit kezd vele az ember? Amit csak akar: ha akar, baltát farag, ha akar, fémet önt, abból pedig felhúzhat a Föld méretével többszörösen vetekedő játéktérre egy komplett vasútrendszert, vagy ha úgy tartja kedve, hegyeket mozgat el egyik helyről a másikra, de akár a Tádzs Mahalt is megépítheti 1:1 arányban.

Modern kori legó ez, kísértetiesen életszerű világban, valósághű szabályokkal, de korlátok és kötelezettségek nélkül. Zsenialitása, maradandósága pont ebben rejlik, hiszen az életet már sokan megpróbálták imitálni, de az eszképizmus ennyire látványos, ennyire szórakoztató, ennyire határtalan még sose volt. Még úgy sem, hogy a Mine-craft világa azért kaktuszembereivel, alternatív pokoldimenziójával és a nyolcvanas évek 8 bites korszakát stílusnak választó látványvilágával folyamatosan bele is sulykolja az emberbe, hogy azért ez mégiscsak fantáziavilág: ott azonban a játékos egyszerre isten és az elemekkel küzdő halandó.

Mojang / PC, iOS, Android, XBLA


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.