Markoljunk meg egy csapatnyi kevéssé rendkívüli, de valóságos, tehát mégiscsak érdekes figurát, tereljük be őket egy szűk térbe, aztán dőljünk hátra, és figyeljük a táncot, mint a majom a hegytetőről a tigrisek harcát a völgyben - ez a drámai alaphelyzet párkapcsolati szappanoperák, túlélős kalandok és vérpermetes horrorok számára is megannyiszor elegendőnek bizonyult már. Robert Kirkman képregény-sorozatába mindháromból kerültek hozzávalók, és a széria hosszabb távú életképességét éppen az biztosítja, hogy a szerző egy mixermester magabiztos csuklómozdulataival rázza egybe a különféle ízeket. Másfelől a kötetek megkomponáltsága is igen alapos. Az Útonban Rick, Lori, Dale és a többiek előbb egy áporodott levegőjű kisbuszban, majd egy temetetlen, éhes halottakkal telizsúfolt településen, aztán egy elsősorban életveszélyes öncsalást termelő farmon néznek szembe a szabadság szövetén tátongó méretes hiánnyal, hogy nyomorult helyzetükben végül már egy drótkerítéssel védett fegyházat azonosítsanak az élhető tér gondolatával. A következmények beláthatatlanok, és Kirkman nem is engedi, hogy olvasói biztonságban tudhassák az egyre elrongyoltabb karakterek bármelyikét. A feszültség intenzitása így egy pillanatra sem csökken, és ezúttal a cselekmény fordulatai, a dialógusok és a karakterformálás is kifogástalan; a fedélzetre újoncként fellépő Charlie Adlard oldottabb-expresszívebb rajzai pedig értő kézzel szőtt fekete-fehér lepelként borulnak a mélységesen komor történetre.
Fordította: Juhász Viktor. Képregény.hu, 2011, 134 oldal, 2290 Ft
