Gyász 72 éves korában meghalt Jiri Grusa: a cseh író, aki a 90-es években hazája bonni és berlini nagyköveteként szolgált, Németországban, szívműtét közben halálozott el. 1974-ben egyik rendszerkritikus műve "elismeréseként" két hónapot rács mögött töltött. A Charta 77 aláírója volt 1981-ben, amerikai látogatása idején megfosztották állampolgárságától, ezután az NSZK-ban telepedett le.
84 éves korában elhunyt Jimmy Saville: az angol médiaszemélyiség a Radio Luxembourg zenei műsorvezetőjeként vált ismertté. Saját állítása szerint dj-ként ő használt elsőként két lemezjátszót, hogy folyamatosan szólhasson a zene. 1964-ben vele indult a BBC heti zenei magazinja, a Top Of The Pops, s 2006-ban ő celebrálta a búcsúadást is.
Díj Kele Fodor Ákos kapta az idei Gérecz Attila-díjat. Az 1956-ban, harc közben elhunyt fiatal költő emlékét őrző díjat egykori börtöntársa, Kárpáti Kamil alapította, s harminc év alatti alkotók elismerésére szolgál. Kele Fodor Ákos első verskötete, a Textolária tavaly jelent meg.
Led-fényben az Éjjeli őrjárat Az amszterdami Rijksmuseum egészen ismeretlen látvánnyal ajándékozza meg látogatóit: bekapcsolták az Éjjeli őrjárat új megvilágítását, s a LED-fényforrásnak köszönhetően Rembrandt 1642-es festményének számos eddig jószerivel láthatatlan részlete vált láthatóvá. A korábbi halogén lámpák a kívánatosnál jobban melegítették is a képet, mint a Philips által kifejlesztett, az ideálisnak tekinthető délutáni napfény spektrumához közelítő új megvilágítás.
A költő rajzai Rabindranath Tagore (1861-1941) születésének 150 évfordulója alkalmából a New York-i Asia Society Museumban kiállítás nyílt a képzőművészeti alkotásaiból: az év végéig nyitva tartó tárlaton több mint hatvan rajzát és vízfestményét mutatják be, három indiai gyűjteményből kölcsönözték őket. Tagore, aki 1913-ban az első nem európai szerzőként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, autodidaktaként, 63 éves korában, 1924-ben kezdett festeni. Munkáit 1930-ban argentin költőbarátja, Victoria Ocampo segítségével mutatta be először a nyilvánosságnak, Párizsban. Kiállítását Európa több városába, sőt a Szovjetunióba és az Egyesült Államokba is elvitték, szülőhazájában, Indiában, közelebbről Calcuttában 1932-ben állított ki először. A New York-i kiállítás négy részletre tagolódik: a kezdetek felvillantása után tájképei következnek, majd A ritmus felfedezése címszó alatt azt mutatják be, ahogyan a zene és a tánc hatásai megjelentek képei szín- és formavilágában, s végül A világ arcai elnevezésű ciklusban az arcképeit: képzőművészeti munkásságának egyik fő témája mindvégig az emberi arc volt.
A költőnő rajzai "Egy idő múlva le is vetettem a lakkcipőmet, mert folyton elmerült a homokban. Mulatságos volt arra gondolni, hogyan áll majd ott az ezüstös fatörzsön, s mutat valamiféle páros lélekmágnestűként a nyílt tenger felé, mikor én már rég halott vagyok" - Az üvegbura (Tandori Dezső fordította) sorait hívja elő az illusztrációnkon is látható, női cipőket ábrázoló rajz, amely fölé Sylvia Plath Az üvegbura címet írta. A rajz több mint negyven hasonlóan aprólékos ceruza- és tollrajz társaságában első ízben most került a brit közönség elé, a londoni Mayor Gallery december 16-ig nyitva tartó kiállításán. Az SP monogrammal szignált rajzok eredetiségét férje, Ted Hughes igazolta. Tőle örökölte a rajzokat lányuk, Freida Hughes, aki a galéria rendelkezésére bocsátotta őket. Sylvia Plath (1932-1963) húszévesen az írást választotta, de saját kedvére mindig szívesen örökített meg rajzban tárgyakat, állatokat, növényeket, városi vagy tengerparti részleteket.
Mindent Gertrude Steinről A kísérletező irodalmi nyelv úttörője, a modern képzőművészet pártfogója, az azonos neműek nyíltan vállalt élettársi kapcsolatának előfutára, a világháborúk közötti évek intellektuális celebje - egyebek között ilyen szerepekben kerül a nézők elé Gertrude Stein (1874-1946) a Gertrude Stein: Five Stories című kiállításon, amely a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museum után most a washingtoni National Portrait Gallery termeiben tekinthető meg. A Pennsylvaniában született, Kaliforniában nevelkedett író, esszéista 1903-ban költözött Párizsba, ahol műgyűjtő bátyja révén kapcsolatba került a kortárs képzőművészekkel (Picasso, Matisse és a többiek). Itt ismerkedett meg a szintén kaliforniai Alice B Toklasszal, aki egy életre társa maradt (regényt is írt róla: Alice B Toklas önéletrajza). Az első világháborúban mindketten önkéntesként segítettek a sebesültek ellátásában. Az ezt követő időszak hozta el számára Hemingway barátságát (Stein nevezte el elveszett nemzedéknek a Párizst választó fiatal amerikai írókat). 1925-ben jelent meg közel ezeroldalas és másfél évtizeddel korábban befejezett regénye, a The Making of Americans (sokan olvashatatlanul nehéznek tartják, magyarra még nem fordították le). 1934-ben féléves amerikai előadói körútra indult (ekkor lett a sajtó kedvence). A második világháborút a kollaboráns francia kormány egyik magas rangú tisztviselőjének jóvoltából vészelte át, s műgyűjteménye is megmaradt. E gazdag élettörténetet meséli el dokumentumok tömkelege útján a január 22-ig nyitva tartó washingtoni kiállítás.
