Lipócia

A Pozsonyi út 1920 körül. Fenyő Miklós 2011 körül. Kádár János 1978 körül. Hajós András napjainkban. Almás rizspuding borsodóval, Szalóki Ági Váczi Eszterrel, kínai büfés az ingatlanossal. A 76-os troli fénykorában, Pécsi Ildikó neglizsében, Törőcsik Mari strandhangulatban. PR-ba oltott anyagok és PR-talanított helytörténetek, gondolatok a szépségszalonból és gondolatok Richter Gedeonról. Egy kétsávos bohóchal és a kétsávos Pozsonyi út, továbbá nő kutyákkal és nők kutya nélkül. A felsoroltak között akad anyag (76-os troli, Fenyő Miklós), melyre egy hivatalos kerületi lap is igényt tarthatna, és olyan (Pécsi Ildikó diáklázadásokra okot adó 1968-as neglizséje, vagy a Hogyan tanult meg a kismalac beszélni? orosz eredetije Hajós András ajánlásával), ami azért rendesen feszegetné a kerületi kiadványok határait. A Lipócia magazin egyszerre feszegeti a helyi érdekű lapok és Újlipótváros határait. Kinézetében maga a megtestesült prémiumkategória, soha nem látott minőség egy olyan műfajban, melyben szót (vagy legalábbis fotót) kap a helyi zöldséges, és három oldalt tölthet ki a trolitörténet, de nagyon is ismerős megjelenési forma, ha brandembereket kell kedves szomszédként, élményszerűen bemutatni. Szép kísérlet: a helyi lakosból a hirdetőt, a hirdetőből a helyi lakost előhozni. A Lipócia eddigi három számának anyagaiból simán kijöhetne a világ legjobb újlipótvárosi magazinja; tele trolival, villamosos és Pécsi Ildikó-s anekdotával, Nádasdy Ádám apróságaival, zöldsapkás briliánskolibrival, hentesfamíliával, Radnótival és himba nőkkel. A helyzet azonban így is ígéretes.

2011 ősz-tél, 111 oldal, 990 Ft