Magazin

Lipócia

  • - kg -
  • 2011. november 3.

Trafik


A Pozsonyi út 1920 körül. Fenyő Miklós 2011 körül. Kádár János 1978 körül. Hajós András napjainkban. Almás rizspuding borsodóval, Szalóki Ági Váczi Eszterrel, kínai büfés az ingatlanossal. A 76-os troli fénykorában, Pécsi Ildikó neglizsében, Törőcsik Mari strandhangulatban. PR-ba oltott anyagok és PR-talanított helytörténetek, gondolatok a szépségszalonból és gondolatok Richter Gedeonról. Egy kétsávos bohóchal és a kétsávos Pozsonyi út, továbbá nő kutyákkal és nők kutya nélkül. A felsoroltak között akad anyag (76-os troli, Fenyő Miklós), melyre egy hivatalos kerületi lap is igényt tarthatna, és olyan (Pécsi Ildikó diáklázadásokra okot adó 1968-as neglizséje, vagy a Hogyan tanult meg a kismalac beszélni? orosz eredetije Hajós András ajánlásával), ami azért rendesen feszegetné a kerületi kiadványok határait. A Lipócia magazin egyszerre feszegeti a helyi érdekű lapok és Újlipótváros határait. Kinézetében maga a megtestesült prémiumkategória, soha nem látott minőség egy olyan műfajban, melyben szót (vagy legalábbis fotót) kap a helyi zöldséges, és három oldalt tölthet ki a trolitörténet, de nagyon is ismerős megjelenési forma, ha brandembereket kell kedves szomszédként, élményszerűen bemutatni. Szép kísérlet: a helyi lakosból a hirdetőt, a hirdetőből a helyi lakost előhozni. A Lipócia eddigi három számának anyagaiból simán kijöhetne a világ legjobb újlipótvárosi magazinja; tele trolival, villamosos és Pécsi Ildikó-s anekdotával, Nádasdy Ádám apróságaival, zöldsapkás briliánskolibrival, hentesfamíliával, Radnótival és himba nőkkel. A helyzet azonban így is ígéretes.

2011 ősz-tél, 111 oldal, 990 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.