kertész lesek - CAFÉ ZACCOS

  • .
  • 2007. augusztus 16.

Trafik

Úgy tűnik, nem véletlenül költözött a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a Bazilika tövébe. A Szent István tér környéke az elmúlt egy-két évben valóságos gasztrocentrummá változott, ötpercenként nyílik egy új hely, többnyire "café and restaurant", terasszal.

Úgy tűnik, nem véletlenül költözött a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a Bazilika tövébe. A Szent István tér környéke az elmúlt egy-két évben valóságos gasztrocentrummá változott, ötpercenként nyílik egy új hely, többnyire "café and restaurant", terasszal. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen az utolsó vacsorát mindig megelőzi egy első ebéd. Ráadásul a city sűrűjében vagyunk: kizárólag turisták és bankfiúk járnak erre, vagyis a fizetőképes közönség szinte házhoz jön, és akkor még nem beszéltünk a sorozatban elkövetett közeli esküvőkről.

A tömeg szinte kisodor a térről, ezért kissé lejjebb húzódunk a Hercegprímás utcában, amit a látottak alapján csak egy hajszál választ el a cigányprímástól. Igaz, hogy az utcáról nyíló kávézókba sokkal inkább tangóharmonikást képzelhetünk - szintén zenész -, de száz forintnak borravaló nélkül is ötven a fele.

Az Arany János utca sarkán álló Café Zaccos a nevétől vált közismertté. Egy külföldinek minden bizonnyal valami görög vendéglő ugrik be, nekünk magyaroknak viszont a setétbarna üledék, ami ugyebár több mint visszataszító. De éppen itt a trükk! A hazai versenyző ugyanis nem hiszi el, hogy egy kávéháznak ez lehet a neve, ezért ő is az öreg Zakkoszra gondol, ami persze kizárólag Anthony Quinn alakításában lenne hiteles. Csakhogy sehol egy Zorba, a kávé viszont egyáltalán nem "zaccos". Nevettünk már rosszabb vicceken is.

A járdára telepített teraszon foglalunk helyet, ami lehetővé teszi, hogy a jelentős gyalogosforgalmat tanulmányozzuk. Hosszú percekig levegőnek néznek bennünket, noha két felszolgáló is akad. Az egyikkel többször sikerül szemkontaktust teremtenünk, ám valahogy mindig más dolga van. Pedig amikor megérkeztünk, igazán kedvesen kérdezte, hogy hozzon-e hamutartót! A hosszú várakozás után végül a másik hölgy lép asztalunkhoz. Azt kérdi, mit parancsolunk, bár hanghordozásából úgy tűnik, inkább ő parancsol. Meleg libatepertővel kezdenénk a programot. "Megnézem, hogy van-e." A hölgy eltűnik, jóval később visszatér és közli: "Az nincs." Sült paradicsomos mozzarella (990 Ft) annál inkább, ami igazán jó választásnak bizonyul. Mindent megbocsátunk, még arra a jégkrémet majszoló kisfiúra sem tudunk haragudni, aki épp asztalunk mellett elhaladva szemetel. Az étlap egyébként a kevés, de változatos jegyében készült. Úgy tűnik, a Lapis Daging Semarang nevezetű indonéz nemzeti étel a legnagyobb attrakció, de amikor az összetevők között nemcsak a hagymás pácban érlelt bélszínszeletet, de a ketchupot is felfedezzük, elmegy tőle a kedvünk. A krétai sertésbordát Zakkosz miatt mellőzzük, Attila kardját (1690 Ft) viszont nem hagyhatjuk ki. A "hun specialitás" valójában saslik - pulykamellet húznak a nyársra paprikával, hagymával, baconnel és cukkinivel, steakburgonyával tálalják -, de hogy mindez mennyire autentikus, arról talán Szörényi Leventét kellene megkérdezni. Mi csak annyit mondhatunk, hogy a pulyka túlságosan száraz és kemény, a sült zöldségek petyhüdtek, a steakburgonya átlagos. A currys pácban érlelt csirkemellel (1490 Ft) viszont megvigasztalódunk. A sajtos, gyümölcssalátás hússzelet nemcsak lágyabb és selymesebb, sokkal ízletesebb is, kár, hogy a rizzsel nem bíbelődött a szakács, ezért az összefőtt, értékelhetetlen masszát igyekszünk elkerülni. Bárcsak ez lenne a legnagyobb tragédia! Határtalan mohóságunkban azonban rendelünk egy császármorzsát (690 Ft), ami végzetes hibának bizonyul. Az összetört kekszre emlékeztető sütit (?) olyan émelyítő eperlekvárral locsolták le, amivel csak egy dolgot tehetünk: a lehető leghamarabb elfelejtjük. Csakhogy gyomrunk még órákkal az ebéd után is gondoskodik arról, hogy emlékezetes maradjon.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.