kertész lesek - VADLIBA - KISKUNDOROZSMA

Nagy-Budapest 1950-ben jött létre, és akkor csak egy hajszálon múlott, hogy Szeged és környéke is követi a példát. A negyvenes évek végén jó néhány közigazgató fejében járt nagy-szegedi gondolat, ám mindez apránként valósult meg: például az egykori járási székhelyként is funkcionáló Kiskundorozsmát csak 1973-ban csapták hozzá a halászlé fővárosához - aligha tisztünk itt megítélni, hogy haszonnal járt-e.

Abban viszont biztosak vagyunk, hogy Dorozsmát Szegedként emlegetni legalább akkora - ha nem nagyobb - melléfogás, mint mondjuk Rákoskertet Budapestnek. Látszatra teljesen önálló településsel van dolgunk, ami ráadásul nem is nőtt össze úgy istenigazából Szegeddel. Békés, falusi hangulatot áraszt, ami nagyon klassz dolog, de a 21. században már azt is jelzi, hogy nem számíthatunk melegkonyhás ellátásra. Vagy mégis? A főút közvetlen környékén három éttermet számolunk össze, választásunk azonban - bennfentes információ alapján - egy negyedikre esik, ami már a határban van, és kívülről pontosan úgy festene, mint egy falusi eszpresszó, ha nem lenne egy működő plazmatévé a terasz dekorációja.

Ennek ellenére a Vadliba étterem a javából, méghozzá bőséges választékkal. Ha a desszertek között (!) szereplő szelet kenyeret (20 Ft) is beleszámoljuk, 97 tételt sorol fel az étlap, de "rendes" ételből is van vagy ötven, már ha rendesnek tekintjük a rántott sajtot. Szerencsénkre különlegességből is kijut, az ígért "házias jelleget" pedig mindjárt a tejfölös gombalevesnél (450 Ft) tapasztalhatjuk: lelki szemeink előtt a munkából fáradtan hazatérő férj ül a vacsoraasztalnál, és miközben csenget a mikrohullámú sütő, a feleség megjegyzi: "délben főztem". A házi galuskával is alaposan megtöltött leves valóban a házi kosztra emlékeztet, de szigorúan jelen időben.

A dorozsmai embörös pecsenye (1750 Ft) már egyértelműen helyi specialitásnak tűnik, legalábbis leírva. A karajjal, hátszínnel és pulykasülttel megrakott bőségtálat grillezett zöldségekkel egészítették ki, ám azt nem sikerül megfejtenünk, mitől "dorozsmai": bárhol az országban bármelyik fesztiválon hasonlót adnak, igaz, ennél sokkal drágábban. Meglepetéssel - sőt már puszta létével - legfeljebb az indonéz tésztakülönlegesség (770 Ft) szolgál; az étlap pikáns zöldséget ígért, ám az alaposan (keleti) fűszerezett tésztára végül gyümölcssaláta került: őszibarack, szőlő, koktélcseresznye, úgyhogy tulajdonképpen a desszertet is kipipálhattuk.

Mégsem lehet egy rossz szavunk, a kiszolgálás, a hangulat, de mindenekelőtt az ambíció őszinte örömünkre szolgál. Úgy tudjuk, Indiában, egy ún. nemzetközi étteremben zöldborsós spagettit adnak penne arrabiataként. Mégsem reklamál senki, a hely varázsa ugyanis megbabonázza a legfinnyásabb vendéget is.