mi a kotta? - A Malér repült

  • .
  • 2010. július 1.

Trafik

Az előttünk álló héten immár a július napjait számláljuk, s ilyesformán érezhetőn megcsappan a komolyzenei koncertek száma a fővárosban. Panaszra mindazonáltal még sincs okunk, mert ezúttal éppenséggel a csekély mennyiség csap át minőségbe, hiszen a hét egyetlen nagyszabású hangversenye, a Schleswig-Holstein Fesztivál Zenekar pénteki koncertje egymagában is jócskán szavatolhatja majd e heti fennkölt mulatságunkat (Nemzeti Hangversenyterem, július 2., fél nyolc).
A Leonard Bernstein ötletére és az amerikai Tanglewood mintájára életre hívott ifjúsági szimfonikus együttes ugyanis a tavaly a Philadelphiai Zenekar pesti fellépését parancsnokló Christoph Eschenbach vezénylete alatt muzsikál majd - egy "Mahler városai" elnevezésű nemzetközi koncertösszefogás jegyében. Merthogy a születésének százötvenedik évfordulójához épp ezekben a napokban, egészen pontosan július 7-én elérő Gustav Mahler hamburgi, prágai és budapesti kötődéseit mindhárom városban megidézi majd a nagyszerű Eschenbach és fiatal muzsikusainak egy-egy koncertje. A magyar vonalat két mű fogja képviselni a programon: a nyitószám gyanánt megszólaltatandó Hunyadi László-nyitány, illetve Mahler Pesten ősbemutatott I. "Titán" szimfóniája.

Mahler mint ifjú budapesti operaigazgató igen nagy tisztelettel bánt a hazánkban akkor már régente élő nemzeti klasszikusként kezelt Erkel Ferenccel, s így 1888-ban ő is szereplője volt annak a kultikus ünnepségnek, amely az agg zeneköltő karmesteri működésének félszázados jubileumát megülte. Az egész napos, Jókai Mór szónoklatával megemelt ünneplést annak idején a Hunyadi László díszelőadása zárta az Operában, ahol is Erkel előtt küldöttségek egész sora s köztük a teljes operai személyzet tisztelgett, az intézmény babérkoszorúját pedig maga az új igazgató, Mahler Gusztáv nyújtotta át érdemes pályaelődjének. Persze ismeretes az is, hogy Mahler operavezetői mézesheteit meglehetősen ádáz intrikák követték Budapesten, s így nem sokkal később, egy hatalmas sikerű s az uralkodó jelenlétében megtartott gálaelőadás ürügyén már efféle tónusban írt az ambiciózus karmester-direktorról az egyik élclap: "Ez a királynak pukkedliző orangután utoljára majd felkapaszkodott a királyi páholyra a nagydob tetejéről. Szerencsére a reklámdob beszakadt, s a Malér repült."

Ha további friss zenei élményekre vágyunk, úgy - a Bartók rádió éber fülelése mellett - a bennünk feszülő életenergiák kiáradásától és mozgásigényünktől függően vidéki útra vagy tévénézésre vállalkozhatunk. Az utóbbi esetben szombaton mindjárt meghallgathatjuk akár Mahler II. szimfóniáját is - élőben, a Rheingaui Zenei Fesztivál megnyitójáról (3SAT, július 3., negyed kilenc), vagy megtekinthetjük, igaz, konzervből, Berlioz monstruózus operáját, A trójaiakat, méghozzá Párizsból, John Eliot Gardiner vezényletével (Mezzo, július 4., négy óra). Amúgy pedig vár minket Eszterházán a kastély, ahol Vashegyi György és hű Orfeo Zenekara három pompázatos Haydn-programmal kecsegtet a hét végén: mindannyiszor 3-3 szimfóniával, az "Iskolamester"-től a "Tempora mutantur" melléknevűig (július 2., 3. és 4., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.