mi a kotta? - A Malér repült

  • .
  • 2010. július 1.

Trafik

Az előttünk álló héten immár a július napjait számláljuk, s ilyesformán érezhetőn megcsappan a komolyzenei koncertek száma a fővárosban. Panaszra mindazonáltal még sincs okunk, mert ezúttal éppenséggel a csekély mennyiség csap át minőségbe, hiszen a hét egyetlen nagyszabású hangversenye, a Schleswig-Holstein Fesztivál Zenekar pénteki koncertje egymagában is jócskán szavatolhatja majd e heti fennkölt mulatságunkat (Nemzeti Hangversenyterem, július 2., fél nyolc).
A Leonard Bernstein ötletére és az amerikai Tanglewood mintájára életre hívott ifjúsági szimfonikus együttes ugyanis a tavaly a Philadelphiai Zenekar pesti fellépését parancsnokló Christoph Eschenbach vezénylete alatt muzsikál majd - egy "Mahler városai" elnevezésű nemzetközi koncertösszefogás jegyében. Merthogy a születésének százötvenedik évfordulójához épp ezekben a napokban, egészen pontosan július 7-én elérő Gustav Mahler hamburgi, prágai és budapesti kötődéseit mindhárom városban megidézi majd a nagyszerű Eschenbach és fiatal muzsikusainak egy-egy koncertje. A magyar vonalat két mű fogja képviselni a programon: a nyitószám gyanánt megszólaltatandó Hunyadi László-nyitány, illetve Mahler Pesten ősbemutatott I. "Titán" szimfóniája.

Mahler mint ifjú budapesti operaigazgató igen nagy tisztelettel bánt a hazánkban akkor már régente élő nemzeti klasszikusként kezelt Erkel Ferenccel, s így 1888-ban ő is szereplője volt annak a kultikus ünnepségnek, amely az agg zeneköltő karmesteri működésének félszázados jubileumát megülte. Az egész napos, Jókai Mór szónoklatával megemelt ünneplést annak idején a Hunyadi László díszelőadása zárta az Operában, ahol is Erkel előtt küldöttségek egész sora s köztük a teljes operai személyzet tisztelgett, az intézmény babérkoszorúját pedig maga az új igazgató, Mahler Gusztáv nyújtotta át érdemes pályaelődjének. Persze ismeretes az is, hogy Mahler operavezetői mézesheteit meglehetősen ádáz intrikák követték Budapesten, s így nem sokkal később, egy hatalmas sikerű s az uralkodó jelenlétében megtartott gálaelőadás ürügyén már efféle tónusban írt az ambiciózus karmester-direktorról az egyik élclap: "Ez a királynak pukkedliző orangután utoljára majd felkapaszkodott a királyi páholyra a nagydob tetejéről. Szerencsére a reklámdob beszakadt, s a Malér repült."

Ha további friss zenei élményekre vágyunk, úgy - a Bartók rádió éber fülelése mellett - a bennünk feszülő életenergiák kiáradásától és mozgásigényünktől függően vidéki útra vagy tévénézésre vállalkozhatunk. Az utóbbi esetben szombaton mindjárt meghallgathatjuk akár Mahler II. szimfóniáját is - élőben, a Rheingaui Zenei Fesztivál megnyitójáról (3SAT, július 3., negyed kilenc), vagy megtekinthetjük, igaz, konzervből, Berlioz monstruózus operáját, A trójaiakat, méghozzá Párizsból, John Eliot Gardiner vezényletével (Mezzo, július 4., négy óra). Amúgy pedig vár minket Eszterházán a kastély, ahol Vashegyi György és hű Orfeo Zenekara három pompázatos Haydn-programmal kecsegtet a hét végén: mindannyiszor 3-3 szimfóniával, az "Iskolamester"-től a "Tempora mutantur" melléknevűig (július 2., 3. és 4., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.