mi a kotta? - Baj van a részeg tengerésszel

  • .
  • 2011. április 28.

Trafik

A címben idézett közismert angol matrózdal, vagyis a Drunken Sailor gyermeteg melódiája bukkan elénk Dmitrij Sosztakovics 2. zongoraversenyének első tételében, ami nem is oly meglepő, hiszen az 1957-es versenymű egésze felhőtlen derűt sugároz, jócskán rácáfolva a keletkezési dátumra és a komponista jogos félelmekben oly gazdag életére.
A könnyű kézzel írt zongorakoncert ugyanis Sosztakovics fiának készült: ajándékul Makszim Dmitrijevics 19. születésnapjára, s egyszersmind hálás konzervatóriumi vizsgadarabja gyanánt. A mű ezen a héten a Concerto Budapest hangversenyét nyitja, méghozzá egy még fiatalabb szólistával, a mindössze 16 esztendős Ránki Fülöppel (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 29., fél nyolc). A vidám és csak mérsékelten fajsúlyos zongoraversenyt magvasabb alkotások követik majd: Eötvös Pétertől a Három nővér két részletét, Andrej és Tuzenbach főhadnagy magánbeszédeit összekapcsoló Two Monologues és a modern zene pogányul nagy remeke, a Tavaszi áldozat.

A tengerészeti felütés mindazonáltal már át is segít bennünket az elkövetkező napok két másik koncertjének tárgyalására, hiszen a Budafoki Dohnányi Zenekar a kalózvezért és hajótörést egyaránt emlegető Rossini-vígopera, az Olasz nő Algírban temperamentumos nyitányával fog a muzsikálásba Kocsis Zoltánnal közös hétfői estjén (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, május 2., fél nyolc). Másnap azután a MÁV Szimfonikus Zenekar franciás programján bukkan majd fel A tenger, valamint Ravel fiatalkori zongoraművének zenekari átirata, a Bárka az óceánon (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, május 3., fél nyolc). A Fenyő László vendégfelléptével gazdagított koncert első felében pedig Darius Milhaud 1934-es I. gordonkaversenye mellett Erik Satie Gymnopédiái hangzanak fel. Satie (festményünk mutatja), akit egy ízben pár nap elzárásra ítéltek, mivel levelezőlap útján megfenyegette egyik kritikusát, amúgy tengeri medvéket megszégyenítő mértékben alkoholizált, s ez a sajnálatos tény korai halálához is nagyban hozzájárult. Jeléül annak, hogy nem csak a részeg tengerészekkel van baj - "minden áldott reggel".

A francia kultúrkört idézi a hét kiemelkedő régi zenés és egyszersmind operai produkciója is, amelyen Vashegyi György együttesei Jean-Philippe Rameau Hippolyte et Aricie című műfajújító operájának rugaszkodnak majd neki (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 30., hat óra). Az eredetileg 1733-ban bemutatott mű e tüneményszerű alkalommal a komponista 1757-es verziójában kerül a közönség elé, mások mellett Halmai Katalin, Németh Judit és Cser Krisztián dobogóra léptetésével. Katolikus reggel és bálványimádó este, ebédjét az oltártól, míg vacsoráját a színházból kapja - szabadkézi prózafordításban ilyesformán hangzik az a korabeli epigramma, amely az opera librettistáját, Pellegrin abbét csipkedte. Az idő persze a világias szellemű áldozárt igazolta, így az ő bálványát mi is csak imádjuk teljes szívnyugalommal!

S nem utolsósorban ünnepeljük a héten a kerek születésnapjához érkező nagyszerű zongoristát, Prunyi Ilonát, méghozzá a művésznő zongoraestjén (Fesztivál Színház, május 2., négy óra), ahol is Banda Ádám és Fenyő László közreműködésével tőrőlmetszett romantikus program csábít.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.