mi a kotta? - Baj van a részeg tengerésszel

  • .
  • 2011. április 28.

Trafik

A címben idézett közismert angol matrózdal, vagyis a Drunken Sailor gyermeteg melódiája bukkan elénk Dmitrij Sosztakovics 2. zongoraversenyének első tételében, ami nem is oly meglepő, hiszen az 1957-es versenymű egésze felhőtlen derűt sugároz, jócskán rácáfolva a keletkezési dátumra és a komponista jogos félelmekben oly gazdag életére.
A könnyű kézzel írt zongorakoncert ugyanis Sosztakovics fiának készült: ajándékul Makszim Dmitrijevics 19. születésnapjára, s egyszersmind hálás konzervatóriumi vizsgadarabja gyanánt. A mű ezen a héten a Concerto Budapest hangversenyét nyitja, méghozzá egy még fiatalabb szólistával, a mindössze 16 esztendős Ránki Fülöppel (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 29., fél nyolc). A vidám és csak mérsékelten fajsúlyos zongoraversenyt magvasabb alkotások követik majd: Eötvös Pétertől a Három nővér két részletét, Andrej és Tuzenbach főhadnagy magánbeszédeit összekapcsoló Two Monologues és a modern zene pogányul nagy remeke, a Tavaszi áldozat.

A tengerészeti felütés mindazonáltal már át is segít bennünket az elkövetkező napok két másik koncertjének tárgyalására, hiszen a Budafoki Dohnányi Zenekar a kalózvezért és hajótörést egyaránt emlegető Rossini-vígopera, az Olasz nő Algírban temperamentumos nyitányával fog a muzsikálásba Kocsis Zoltánnal közös hétfői estjén (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, május 2., fél nyolc). Másnap azután a MÁV Szimfonikus Zenekar franciás programján bukkan majd fel A tenger, valamint Ravel fiatalkori zongoraművének zenekari átirata, a Bárka az óceánon (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, május 3., fél nyolc). A Fenyő László vendégfelléptével gazdagított koncert első felében pedig Darius Milhaud 1934-es I. gordonkaversenye mellett Erik Satie Gymnopédiái hangzanak fel. Satie (festményünk mutatja), akit egy ízben pár nap elzárásra ítéltek, mivel levelezőlap útján megfenyegette egyik kritikusát, amúgy tengeri medvéket megszégyenítő mértékben alkoholizált, s ez a sajnálatos tény korai halálához is nagyban hozzájárult. Jeléül annak, hogy nem csak a részeg tengerészekkel van baj - "minden áldott reggel".

A francia kultúrkört idézi a hét kiemelkedő régi zenés és egyszersmind operai produkciója is, amelyen Vashegyi György együttesei Jean-Philippe Rameau Hippolyte et Aricie című műfajújító operájának rugaszkodnak majd neki (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 30., hat óra). Az eredetileg 1733-ban bemutatott mű e tüneményszerű alkalommal a komponista 1757-es verziójában kerül a közönség elé, mások mellett Halmai Katalin, Németh Judit és Cser Krisztián dobogóra léptetésével. Katolikus reggel és bálványimádó este, ebédjét az oltártól, míg vacsoráját a színházból kapja - szabadkézi prózafordításban ilyesformán hangzik az a korabeli epigramma, amely az opera librettistáját, Pellegrin abbét csipkedte. Az idő persze a világias szellemű áldozárt igazolta, így az ő bálványát mi is csak imádjuk teljes szívnyugalommal!

S nem utolsósorban ünnepeljük a héten a kerek születésnapjához érkező nagyszerű zongoristát, Prunyi Ilonát, méghozzá a művésznő zongoraestjén (Fesztivál Színház, május 2., négy óra), ahol is Banda Ádám és Fenyő László közreműködésével tőrőlmetszett romantikus program csábít.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.