mi a kotta? - Bájital és hevítő

"Tagadhatatlan, hogy szerzőnek hosszú évek sorára volt szüksége, mielőtt e nagy művét bevégezheté, de végre mégis sikerült, s ma már birtokában vagyunk e dalműnek, mely nagybecsűnek nevezhető, s mely - az ahhoz megkívántató szükséges erők feltartása mellett - nagyon sokáig dacolni fog az idő vasfogával. [...] Erkel legújabb dalművében nem kerülheti ki az észlelő hallgató figyelmét azon körülmény, hogy abban a magyar zenének mindinkább magasabb művészi régiók felé törekedő szellemszárnyai már erősen kifejlődve, hatalmasan kezdenek maguk mellett csapkodni, hogy nemsokára azok magaslataira felszálljanak." A pályatárs Mosonyi Mihály méltatta ekképpen 1861 tavaszán a frissen bemutatott Bánk bánt, s a közeli napokban magunk is szabadon mérlegelhetjük majd a nagybecsű dalmű, a hatalmasan csapkodó szellemszárnyak és az idő vasfoga erőviszonyait.

November 7-én ugyanis elérkezünk a bicentenáriumi Erkel-év legfontosabb dátumához, s ezt a hét végén az operaházban az őseredeti Bánk bán két koncertszerű előadása ünnepli majd: Héja Domonkos vezényletével, a címszerepben Kiss B. Atillával (november 6. és 7., hét óra). Sok huzavonát és komoly ellentéteket észlelhettünk e produkció körül, s meglehet, a teljes Erkel-év eredményességéről, sikereiről is lesznek majd még érdemi eszmesúrlódások, ám az ünnep ettől még ünnep marad, tehát talpra, s fel az Operába! Vagy ha nem is oda, hát akkor a Festetics-palotába, ahol a Budapesti Vonósok emlékhangversenye kecsegtet: Erkel közkedvelt, illetve különlegességnek számító darabjai mellett többek közt a fentebb idézett rivális kolléga, Mosonyi egyik vonósnégyesével (november 7., hét óra).

Amúgy a véletlenség úgy hozta, hogy a hét vége két estéjén a Művészetek Palotájában is opera ígérkezik, méghozzá a Szerelmi bájital: Káel Csaba félszcenírozásában, a Kolozsvári Magyar Opera társulatával, Miklósa Erikával (dekoratív fotónk mutatja) és nemzetközi szereplőgárdával (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 4. és 7., hét óra). Ismerve Erkel Ferenc pályafutását, érintőlegesen még akár ez a produkció is eszünkbe juttathatja a magyar operajátszás ősatyafiguráját. Nemcsak mert Kolozsvárnak komoly szerep jutott muzsikusi eszmélkedésében, hanem mivel a Donizetti-vígopera magyar nyelvű ősbemutatójára 1838-ban került sor - Erkel nemzeti színházi karmesterkedésének első esztendejében.

Hétfőre még jut egy ünnepi Erkel-program, az "budai Társaskör Hunyadi-keresztmetszete Baranyi Ferenc és az élményszerű orgánumú Szersén Gyula közreműködésével (november 8., hét óra). Ám a kedd már újra a nagyvilág kolosszusaié, hiszen a Kesselyák Gergely vezényelte MÁV Szimfonikus Zenekar Hindemith hattyúnyársaló brácsaversenyét követően Anton Bruckner 9. szimfóniájának veselkedik neki (Operettszínház, november 9., hét óra), míg a Fortissima-bérletét újraindító Budafoki Dohnányi Zenekar a Messiás oratóriumához lát majd (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 9., fél nyolc). Csekélység!