mi a kotta? - Fecsegő felszín

"Vajon ez a Desz-dúr nem a legjobb lezárása-e színpadi életművemnek? Az ember csupán egyetlen végrendeletet hagyhat hátra!" Richard Strauss fogalmazott ekképpen Clemens Kraussnak címzett levelében, valóban a legutolsó opera, a Capriccio záró hangneméről írván. Az 1942-ben bemutatott opera, amelynek Clemens Krauss nemcsak első dirigense, de egyszersmind minőségi librettistája is volt, egy ősrégi esztétikai kérdést tárgyaz: vajon az operában a szöveget vagy a zenét illeti az elsőség? A kérdést körüljáró, majd azt annak rendje és módja szerint megválaszolatlanul hagyó zenei társalgási mű e hét végén a New York-i Metropolitan Operából érkezik el hozzánk, hogy magunk is kedvünkre elmélázhassunk a már Antonio Salieri által is megzenésített művészetelméleti talányon (Fesztivál Színház és Uránia, április 23., hét óra).

Az egyfelvonásos opera, amelynek ötletét még (az előbb menekültté, majd épp az 1942-es ősbemutató évében öngyilkossá lett) Stefan Zweig adta Straussnak, parádés produkcióban kerül kivetítőre, a főszerepben Renée Fleminggel. A csodálatos amerikai lírai szopránra egyébiránt már csak bő két hetet kell várnunk, hogy végre élőben is hallhassuk, hiszen május 11-én valahára a pesti operaház vendége lesz a jelenkori operaélet egyik legbájosabb jelensége. Számoljuk a napokat!

De persze addig is várnak ránk szép számmal a kiváló, bárha tán kevésbé attraktív koncertélmények. Vagyis hát a Nemzeti Filharmonikus Zenekar soros, Kocsis Zoltán által dirigálandó koncertje mintha még e téren is sokat ígérne, hiszen a zongoránál a fotogén argentin művésznő, Ingrid Fliter (képünk mutatja) foglal majd helyet, hogy Maurice Ravel G-dúr zongoraversenyének szólóját előadja (Nemzeti Hangversenyterem, április 22., fél nyolc). Ravel e művének magánszólamát eredetileg önmagának szánta, ám a zeneszerző végül túllépett saját manuális képességeinek határain. Így aztán az 1932-es ősbemutatón Ravel inkább a dzsesszes mozzanatokat is felvillantó versenymű elvezénylésének feladatát vállalta magára, jóllehet a nagy franciát - ellentétben a józan modorú Richard Strauss-szal - éppenséggel karmesterként sem sorolták a világ korabeli élmezőnyéhez.

A föntebbi felszínes megjegyzések kontrasztjául az elkövetkező napok további hangversenyeiről okvetlenül emelkedettebben illenék szólnunk, elvégre a zongorán prédikáló Liszt Ferenc spirituális hangvételű darabjaiból előbb Mocsári Károly, utóbb pedig Csalog Gábor és Kemenes András ad magasztos válogatást. Mocsári szólókoncertjének műsorán (Márványterem, április 21., hat óra) a gyász és a lemondás hangjai dominálnak majd, míg Csalogék zongoraestjén (Fesztivál Színház, április 22., hét óra) némi átfedéssel a szakralitás témái jutnak kiemelt szerephez. S mivel a megszentelt mozgó ünnep, a húsvét idén ezekre a napokra esik, hát Máté-passiót is kínál most számunkra a jó sors: a Belvárosi Szent Mihály-templomban, nagyszerű operaénekesekkel, Szabóki Tündétől Molnár Andrásig (április 21., hét óra).