mi a kotta? - Főnemes! Plebejus! Utcazenész!

  • .
  • 2011. szeptember 29.

Trafik

"Itt a Boccanegra szövegkönyve, rövidítve és többé-kevésbé, szükség szerint megváltoztatva. Ráírhatod a neved, vagy nem, ahogy tetszik.
Ha sajnálod a dolgot, én is sajnálom, talán még jobban, mint Te, de újra csak azt mondhatom: 'Meg kellett lennie.'" Alázatos librettistáját, Francesco Maria Piavét gyötörte e sorokkal Verdi, miután többször is hangot adott elégedetlenségének a velencei La Fenicének szánt új operája, a Simon Boccanegra Piave-féle szövegvázlatával szemben. Az elégedetlenség mindazonáltal nemcsak a magát Verdi öszvéreként azonosító szövegkönyvírót (valamint munkájának Verdi által felkért átíróit) sújtotta, de magát a komponistát is, hiszen az 1857-es ősbemutatón a dalmű nemigen találkozott a közönség tetszésével, s két évvel később a Scalában direkte ki is fütyülték a középkori genovai dózse (e heti képünk talán őt mutatja) negyed századot átfogó történetét. Utóbb aztán magának az operának az alakulástörténete is negyed századossá vált, mivel az Arrigo Boito személyében új és kongeniális munkatársra találó Verdi 1881-re jelentősen átdolgozta e szívének oly kedves alkotását. És ebben a második változatban kerül most szombaton az Operaház színpadára a Simon Boccanegra, a címszerepben Alexandru Agache fellépésével (október 1., hét óra). Így tőle hallhatjuk majd az 1881-es verzió magaslati pontja, a Békeszózat végső kérdését: "Mért nincs a földön béke?"

Mi persze most nem időzhetünk tartósan e kérdésnél, de még a mások mellett Lukács Gyöngyit és a basszus Giacomo Prestiát színpadra szólító produkciónál sem, elvégre október elsején lesz a Zene Világnapja, amit idén a legkülönfélébb köztereken köszönthetünk: a Blahától a Nyugatiig, és a Deáktól a Liszt Ferenc térig. Sőt e napon még a Zeneakadémia vadonatúj - és Ligeti Györgyről elnevezendő - épületébe is bekukkanthatunk a Wesselényi utca 52-es szám alatt. S egyebekben ezen a hétvégén követeli ki megjelenésünket Várjon Dénes kamarazenei fesztiválja is, amely idén Liszt és Európa cím alatt sorolja majd elénk Liszt "hatástörténetének" hangzó anyagát. Így péntek este Beethoventől a kortárs Thomas Adésig (MTA Díszterem, szeptember 30., fél nyolc), szombaton pedig Paganinitől Sosztakovicsig fognak eljutni (Nemzeti Hangversenyterem, október 1., fél nyolc) a minifesztivál nagy fellépői, Steven Isserlistől Rados Ferencig; s még vasárnapra is jut két nehézsúlyú koncertélmény (MTA Díszterem, október 2., tizenegy és fél nyolc).

Ilyen zsúfolt hétvége éppen csak futó említést enged két olyan eseményről, melyek más esetben külön-külön is kitöltenék az ajánló hasábjait. Merthogy szombaton mutatkozik be a közönség előtt a Budapesti Fesztiválzenekar lelkéből lelkedzett, korhű hangszereken muzsikáló barokk együttes a kiváló Reinhard Göbel vezénylete alatt, a Bach família szerzeményeiből válogatva programját (Olasz Intézet, október 1., háromnegyed nyolc). Szerdán pedig a tavaly nyári miskolci operafesztivál egyik legnagyobb élménye, a Nemzeti Filharmonikusok Strauss-produkciója települ a Nemzeti Hangversenyterembe: Daphne címszerepében ezúttal is Rost Andreával, a 2010-es előadás két jeles tenoristájának közreműködésével, s természetesen Kocsis Zoltán pálcája által juházva (október 5., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.