mi a kotta? - Hegyen-völgyön, tószínpadon

  • .
  • 2009. augusztus 20.

Trafik

Noha lassacskán kilábalunk a nyárból, azért a pesti koncertélet az előttünk álló héten sem ígér különösebb tűzijátékot. Nem úgy Győr-Moson-Sopron megye, ahol éppenséggel különleges zenei események várnak minket: Eszterházán és a Pannonhalmi Bencés Főapátságban.
Az utóbbi helyszínen, az egykor a tatárok/mongolok által is bevehetetlen Szent Márton hegyén augusztus 21. és 23. között rendezik meg a VI. Arcus Temporum művészeti fesztivált, melynek időíve ezúttal Johann Sebastian Bach és a jelenleg Antwerpenben élő grúz zeneszerző, Giya Kancheli művészete között feszül. Az apátsági hosszú hétvégén Bach megszólalását - mások mellett - Perényi Miklós szavatolja, míg az augusztusban 74. születésnapját ünneplő Kancheli előadandó műveiben - akárcsak tavaly decemberi közös, zeneakadémiai koncertjükön - Gidon Kremer és Keller András együttműködését köszönthetjük majd.

Kevéssel odébb, az eszterházai kastélykoncertek sorozatában Vashegyi György és az Orfeo Zenekar folytatja nagy Haydn-maratonját, melyből e hétvégére három hangverseny is jut majd. Pénteken az 1780-as évtized második felében íródott 89. és 91., vagyis a korábban olykor a W, illetve a T betű említésével hivatkozott szimfónia hangzik majd fel (augusztus 21., fél nyolc), míg szombaton a párizsi szimfóniák közül kerül sorra kettő, köztük A tyúk melléknévvel ellátott darab (augusztus 22., fél nyolc). S végül vasárnap, az időben és a stílusban jócskán visszaugorva két korai, a hatvanas évekből való Haydn-szimfónia, valamint az 1772-es, Merkúrként megjelölt Esz-dúr darab következik (augusztus 23., fél nyolc).

Ám ha mégis a fővárosban rekednénk, vagy ha eleve nem akaródzna útra kelnünk, úgy ismét csak a televízió és a rádió marad számunkra esztétikai töltekezés gyanánt. A szombati nap különösen sűrűnek ígérkezik. A 3SAT például a bregenzi tószínpad 2006 nyarán bemutatott Trubadúrjával nevez be a versenybe (augusztus 22., negyed kilenc), az agyonverhetetlenül népszerű operával, amelynek értelmes elmagyarázására valaha pályázatot hirdettek német nyelvterületen. "Fogalmam sincs róla, hogy miről szól" - fogalmazott kurtán Verdi operájáról derűs kalauzában a múlt század egyik legkiválóbb Manricója, Leo Slezak, noha a sztoriból mindössze a végzetes csecsemőcsere mozzanata szorul elnéző megértésre. (Képünkön Slezak az istennek hála sokkalta áttekinthetőbb történetű Lohengrin címszerepében, Berta Morenával.) Amíg A trubadúrt a jól ismert, de nem értett operák közé sorolhatnánk, addig a Mezzo adón sugárzandó A ravasz özvegyet, Ermanno Wolf-Ferrari 1931-es vígoperáját alig, vagy éppenséggel egyáltalán nem ismerjük, történetét viszont bárki megértheti, aki látott már akár csak egyetlen Goldoni-darabot életében. Nos, a velencei La Fenice 2007-es produkciója révén most egészen közeli ismeretségbe kerülhetünk az angol, francia, spanyol és olasz hódolóit bolondító víg özvegy, Rosaura asszony történetével (augusztus 22., fél kilenc). S végül itt a Bartók rádió szombat esti közvetítése, mely a Prágai Nemzeti Színház autentikus előadásával kecsegtet: Janácek A Makropulos-ügy című, Capek színdarabján alapuló háromfelvonásosával (augusztus 22., fél nyolc). A cseh-morva opera középpontjában szintén egy különleges nőszemély áll - a 337 esztendős Elina Makropulos, aki titkát váltott személyazonosságok segítségével rejti el a külvilág elől, s aki apátiában töltött évszázadai után már csak a halált várja és reméli. Hiába, ez már nem a szokott romantikus kuszaság!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.