mi a kotta? - Hegyen-völgyön, tószínpadon

  • .
  • 2009. augusztus 20.

Trafik

Noha lassacskán kilábalunk a nyárból, azért a pesti koncertélet az előttünk álló héten sem ígér különösebb tűzijátékot. Nem úgy Győr-Moson-Sopron megye, ahol éppenséggel különleges zenei események várnak minket: Eszterházán és a Pannonhalmi Bencés Főapátságban.
Az utóbbi helyszínen, az egykor a tatárok/mongolok által is bevehetetlen Szent Márton hegyén augusztus 21. és 23. között rendezik meg a VI. Arcus Temporum művészeti fesztivált, melynek időíve ezúttal Johann Sebastian Bach és a jelenleg Antwerpenben élő grúz zeneszerző, Giya Kancheli művészete között feszül. Az apátsági hosszú hétvégén Bach megszólalását - mások mellett - Perényi Miklós szavatolja, míg az augusztusban 74. születésnapját ünneplő Kancheli előadandó műveiben - akárcsak tavaly decemberi közös, zeneakadémiai koncertjükön - Gidon Kremer és Keller András együttműködését köszönthetjük majd.

Kevéssel odébb, az eszterházai kastélykoncertek sorozatában Vashegyi György és az Orfeo Zenekar folytatja nagy Haydn-maratonját, melyből e hétvégére három hangverseny is jut majd. Pénteken az 1780-as évtized második felében íródott 89. és 91., vagyis a korábban olykor a W, illetve a T betű említésével hivatkozott szimfónia hangzik majd fel (augusztus 21., fél nyolc), míg szombaton a párizsi szimfóniák közül kerül sorra kettő, köztük A tyúk melléknévvel ellátott darab (augusztus 22., fél nyolc). S végül vasárnap, az időben és a stílusban jócskán visszaugorva két korai, a hatvanas évekből való Haydn-szimfónia, valamint az 1772-es, Merkúrként megjelölt Esz-dúr darab következik (augusztus 23., fél nyolc).

Ám ha mégis a fővárosban rekednénk, vagy ha eleve nem akaródzna útra kelnünk, úgy ismét csak a televízió és a rádió marad számunkra esztétikai töltekezés gyanánt. A szombati nap különösen sűrűnek ígérkezik. A 3SAT például a bregenzi tószínpad 2006 nyarán bemutatott Trubadúrjával nevez be a versenybe (augusztus 22., negyed kilenc), az agyonverhetetlenül népszerű operával, amelynek értelmes elmagyarázására valaha pályázatot hirdettek német nyelvterületen. "Fogalmam sincs róla, hogy miről szól" - fogalmazott kurtán Verdi operájáról derűs kalauzában a múlt század egyik legkiválóbb Manricója, Leo Slezak, noha a sztoriból mindössze a végzetes csecsemőcsere mozzanata szorul elnéző megértésre. (Képünkön Slezak az istennek hála sokkalta áttekinthetőbb történetű Lohengrin címszerepében, Berta Morenával.) Amíg A trubadúrt a jól ismert, de nem értett operák közé sorolhatnánk, addig a Mezzo adón sugárzandó A ravasz özvegyet, Ermanno Wolf-Ferrari 1931-es vígoperáját alig, vagy éppenséggel egyáltalán nem ismerjük, történetét viszont bárki megértheti, aki látott már akár csak egyetlen Goldoni-darabot életében. Nos, a velencei La Fenice 2007-es produkciója révén most egészen közeli ismeretségbe kerülhetünk az angol, francia, spanyol és olasz hódolóit bolondító víg özvegy, Rosaura asszony történetével (augusztus 22., fél kilenc). S végül itt a Bartók rádió szombat esti közvetítése, mely a Prágai Nemzeti Színház autentikus előadásával kecsegtet: Janácek A Makropulos-ügy című, Capek színdarabján alapuló háromfelvonásosával (augusztus 22., fél nyolc). A cseh-morva opera középpontjában szintén egy különleges nőszemély áll - a 337 esztendős Elina Makropulos, aki titkát váltott személyazonosságok segítségével rejti el a külvilág elől, s aki apátiában töltött évszázadai után már csak a halált várja és reméli. Hiába, ez már nem a szokott romantikus kuszaság!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.