mi a kotta? - New York, New York

  • .
  • 2011. május 12.

Trafik

Volt a mantovai Gonzaga hercegek udvari muzsikusa, szóval lehetne Monteverdi - de nem. Dolgozott a római mecénás, Ottoboni kardinális megrendelésére, így akár azonosíthatnánk Corellivel, Vivaldival vagy épp az ifjú Händellel is - és mégsem.
Valamint komponált egy művet a magyarok első királya, Szent István emlékezetére, ám nem ő Ludwig van Beethoven. A velencei születésű Antonio Caldara (1670/71-1736) ez a zeneszerző, akinek utóbb körvonalazott oratóriuma, vagyis az 1713-as Santo Stefano, primo Re d'Ungheria a Villányi úti ciszterci templomban magyarországi bemutató gyanánt hangzik majd fel Németh Pál vezénylete alatt, a Savaria Barokk Zenekar korhű kísérete mellett (május 15., nyolc óra). Az oratóriumban Gizella királynénak és az egyházszervezésben kiváló Asztriknak is jut szerep, az előbbi szólamot González Mónika, míg az utóbbit Szigetvári Dávid fogja énekelni.

A mantovai herceg emlegetése egyebekben az idei Májusünnep harmadik operaprodukciójához, a Rigoletto két előadásához is elvezet minket, ahol a nőügyekben oly állhatatlan szuverén szerepét a barcelonai José Bros, a rútul elcsábított Gildát pedig az idén Berlinben, Rómában, Párizsban, Moszkvában és Tokióban egyaránt fellépő olasz szoprán, Patrizia Ciofi alakítja majd (Opera, május 14. és 18., hét óra). S ezzel a heti csillagjárás elősorolásának még korántsem értünk a végére, elvégre A Zongora című bérleti sorozat következő vendége a nagyszerű Mitsuko Uchida asszony lesz, aki Schubert nevezetes utolsó három, egyes szakértők szerint trilógiát alkotó szonátájának előadására vállalkozik majd (Nemzeti Hangversenyterem, május 16., fél nyolc).

S hozzá szerdán megérkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe a New York-i Filharmonikusok együttese, élén a 2009 szeptembere óta regnáló zeneigazgatóval, az eredetileg hegedűsként jeleskedő Alan Gilberttel (május 18., fél nyolc). A koncerten mindazonáltal egy gyakorló violinista is fellép majd Bartók Hegedűversenyének magánszólamában: a grúz származású, s éppoly tehetséges, mint dekoratív Lisa Batiashvili (képünkön) fogja nyűni Stradivariusát. New York, New York, a helluva town - éneklik a szabadságos matrózok a világbíró zenekart évtizedeken át irányító Leonard Bernstein musicaljében (On the Town), s a szlenges jelző szintúgy helytálló, mint a filmváltozatban helyébe kerülő wonderful, amint erről a hét végén még egy esemény is meggyőzhet bennünket: a MET HD-közvetítéseinek évadzárója, A walkűr - Deborah Voigt, Bryn Terfel és Jonas Kaufmann főszereplésével (Fesztivál Színház, május 14., hat óra).

S mert azért Budapest sem egy utolsó város, hát vágtában említsük még meg a Budapesti Fesztiválzenekar Táncszvittel induló és Csajkovszkij Ötödikével záruló bérleti koncertjeit (Nemzeti Hangversenyterem, május 13. és 14., háromnegyed nyolc, május 15., fél négy). A Budapesti Kamaraopera Semele-produkciójának reprízét a fentebb már emlegetett González Mónikával és Németh Pál barokk együttesével (Fesztivál Színház, május 13., hét óra), s végezetül a bicentenárium heti főeseményét: Szilasi Alex kiadós Liszt-zongoraestjét (MTA Díszterem, május 13., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.