mi a kotta? - New York, New York

  • .
  • 2011. május 12.

Trafik

Volt a mantovai Gonzaga hercegek udvari muzsikusa, szóval lehetne Monteverdi - de nem. Dolgozott a római mecénás, Ottoboni kardinális megrendelésére, így akár azonosíthatnánk Corellivel, Vivaldival vagy épp az ifjú Händellel is - és mégsem.
Valamint komponált egy művet a magyarok első királya, Szent István emlékezetére, ám nem ő Ludwig van Beethoven. A velencei születésű Antonio Caldara (1670/71-1736) ez a zeneszerző, akinek utóbb körvonalazott oratóriuma, vagyis az 1713-as Santo Stefano, primo Re d'Ungheria a Villányi úti ciszterci templomban magyarországi bemutató gyanánt hangzik majd fel Németh Pál vezénylete alatt, a Savaria Barokk Zenekar korhű kísérete mellett (május 15., nyolc óra). Az oratóriumban Gizella királynénak és az egyházszervezésben kiváló Asztriknak is jut szerep, az előbbi szólamot González Mónika, míg az utóbbit Szigetvári Dávid fogja énekelni.

A mantovai herceg emlegetése egyebekben az idei Májusünnep harmadik operaprodukciójához, a Rigoletto két előadásához is elvezet minket, ahol a nőügyekben oly állhatatlan szuverén szerepét a barcelonai José Bros, a rútul elcsábított Gildát pedig az idén Berlinben, Rómában, Párizsban, Moszkvában és Tokióban egyaránt fellépő olasz szoprán, Patrizia Ciofi alakítja majd (Opera, május 14. és 18., hét óra). S ezzel a heti csillagjárás elősorolásának még korántsem értünk a végére, elvégre A Zongora című bérleti sorozat következő vendége a nagyszerű Mitsuko Uchida asszony lesz, aki Schubert nevezetes utolsó három, egyes szakértők szerint trilógiát alkotó szonátájának előadására vállalkozik majd (Nemzeti Hangversenyterem, május 16., fél nyolc).

S hozzá szerdán megérkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe a New York-i Filharmonikusok együttese, élén a 2009 szeptembere óta regnáló zeneigazgatóval, az eredetileg hegedűsként jeleskedő Alan Gilberttel (május 18., fél nyolc). A koncerten mindazonáltal egy gyakorló violinista is fellép majd Bartók Hegedűversenyének magánszólamában: a grúz származású, s éppoly tehetséges, mint dekoratív Lisa Batiashvili (képünkön) fogja nyűni Stradivariusát. New York, New York, a helluva town - éneklik a szabadságos matrózok a világbíró zenekart évtizedeken át irányító Leonard Bernstein musicaljében (On the Town), s a szlenges jelző szintúgy helytálló, mint a filmváltozatban helyébe kerülő wonderful, amint erről a hét végén még egy esemény is meggyőzhet bennünket: a MET HD-közvetítéseinek évadzárója, A walkűr - Deborah Voigt, Bryn Terfel és Jonas Kaufmann főszereplésével (Fesztivál Színház, május 14., hat óra).

S mert azért Budapest sem egy utolsó város, hát vágtában említsük még meg a Budapesti Fesztiválzenekar Táncszvittel induló és Csajkovszkij Ötödikével záruló bérleti koncertjeit (Nemzeti Hangversenyterem, május 13. és 14., háromnegyed nyolc, május 15., fél négy). A Budapesti Kamaraopera Semele-produkciójának reprízét a fentebb már emlegetett González Mónikával és Németh Pál barokk együttesével (Fesztivál Színház, május 13., hét óra), s végezetül a bicentenárium heti főeseményét: Szilasi Alex kiadós Liszt-zongoraestjét (MTA Díszterem, május 13., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.