mi a kotta? - New York, New York

  • .
  • 2011. május 12.

Trafik

Volt a mantovai Gonzaga hercegek udvari muzsikusa, szóval lehetne Monteverdi - de nem. Dolgozott a római mecénás, Ottoboni kardinális megrendelésére, így akár azonosíthatnánk Corellivel, Vivaldival vagy épp az ifjú Händellel is - és mégsem.
Valamint komponált egy művet a magyarok első királya, Szent István emlékezetére, ám nem ő Ludwig van Beethoven. A velencei születésű Antonio Caldara (1670/71-1736) ez a zeneszerző, akinek utóbb körvonalazott oratóriuma, vagyis az 1713-as Santo Stefano, primo Re d'Ungheria a Villányi úti ciszterci templomban magyarországi bemutató gyanánt hangzik majd fel Németh Pál vezénylete alatt, a Savaria Barokk Zenekar korhű kísérete mellett (május 15., nyolc óra). Az oratóriumban Gizella királynénak és az egyházszervezésben kiváló Asztriknak is jut szerep, az előbbi szólamot González Mónika, míg az utóbbit Szigetvári Dávid fogja énekelni.

A mantovai herceg emlegetése egyebekben az idei Májusünnep harmadik operaprodukciójához, a Rigoletto két előadásához is elvezet minket, ahol a nőügyekben oly állhatatlan szuverén szerepét a barcelonai José Bros, a rútul elcsábított Gildát pedig az idén Berlinben, Rómában, Párizsban, Moszkvában és Tokióban egyaránt fellépő olasz szoprán, Patrizia Ciofi alakítja majd (Opera, május 14. és 18., hét óra). S ezzel a heti csillagjárás elősorolásának még korántsem értünk a végére, elvégre A Zongora című bérleti sorozat következő vendége a nagyszerű Mitsuko Uchida asszony lesz, aki Schubert nevezetes utolsó három, egyes szakértők szerint trilógiát alkotó szonátájának előadására vállalkozik majd (Nemzeti Hangversenyterem, május 16., fél nyolc).

S hozzá szerdán megérkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe a New York-i Filharmonikusok együttese, élén a 2009 szeptembere óta regnáló zeneigazgatóval, az eredetileg hegedűsként jeleskedő Alan Gilberttel (május 18., fél nyolc). A koncerten mindazonáltal egy gyakorló violinista is fellép majd Bartók Hegedűversenyének magánszólamában: a grúz származású, s éppoly tehetséges, mint dekoratív Lisa Batiashvili (képünkön) fogja nyűni Stradivariusát. New York, New York, a helluva town - éneklik a szabadságos matrózok a világbíró zenekart évtizedeken át irányító Leonard Bernstein musicaljében (On the Town), s a szlenges jelző szintúgy helytálló, mint a filmváltozatban helyébe kerülő wonderful, amint erről a hét végén még egy esemény is meggyőzhet bennünket: a MET HD-közvetítéseinek évadzárója, A walkűr - Deborah Voigt, Bryn Terfel és Jonas Kaufmann főszereplésével (Fesztivál Színház, május 14., hat óra).

S mert azért Budapest sem egy utolsó város, hát vágtában említsük még meg a Budapesti Fesztiválzenekar Táncszvittel induló és Csajkovszkij Ötödikével záruló bérleti koncertjeit (Nemzeti Hangversenyterem, május 13. és 14., háromnegyed nyolc, május 15., fél négy). A Budapesti Kamaraopera Semele-produkciójának reprízét a fentebb már emlegetett González Mónikával és Németh Pál barokk együttesével (Fesztivál Színház, május 13., hét óra), s végezetül a bicentenárium heti főeseményét: Szilasi Alex kiadós Liszt-zongoraestjét (MTA Díszterem, május 13., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.