mi a kotta? - New York, New York

  • .
  • 2011. május 12.

Trafik

Volt a mantovai Gonzaga hercegek udvari muzsikusa, szóval lehetne Monteverdi - de nem. Dolgozott a római mecénás, Ottoboni kardinális megrendelésére, így akár azonosíthatnánk Corellivel, Vivaldival vagy épp az ifjú Händellel is - és mégsem.
Valamint komponált egy művet a magyarok első királya, Szent István emlékezetére, ám nem ő Ludwig van Beethoven. A velencei születésű Antonio Caldara (1670/71-1736) ez a zeneszerző, akinek utóbb körvonalazott oratóriuma, vagyis az 1713-as Santo Stefano, primo Re d'Ungheria a Villányi úti ciszterci templomban magyarországi bemutató gyanánt hangzik majd fel Németh Pál vezénylete alatt, a Savaria Barokk Zenekar korhű kísérete mellett (május 15., nyolc óra). Az oratóriumban Gizella királynénak és az egyházszervezésben kiváló Asztriknak is jut szerep, az előbbi szólamot González Mónika, míg az utóbbit Szigetvári Dávid fogja énekelni.

A mantovai herceg emlegetése egyebekben az idei Májusünnep harmadik operaprodukciójához, a Rigoletto két előadásához is elvezet minket, ahol a nőügyekben oly állhatatlan szuverén szerepét a barcelonai José Bros, a rútul elcsábított Gildát pedig az idén Berlinben, Rómában, Párizsban, Moszkvában és Tokióban egyaránt fellépő olasz szoprán, Patrizia Ciofi alakítja majd (Opera, május 14. és 18., hét óra). S ezzel a heti csillagjárás elősorolásának még korántsem értünk a végére, elvégre A Zongora című bérleti sorozat következő vendége a nagyszerű Mitsuko Uchida asszony lesz, aki Schubert nevezetes utolsó három, egyes szakértők szerint trilógiát alkotó szonátájának előadására vállalkozik majd (Nemzeti Hangversenyterem, május 16., fél nyolc).

S hozzá szerdán megérkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe a New York-i Filharmonikusok együttese, élén a 2009 szeptembere óta regnáló zeneigazgatóval, az eredetileg hegedűsként jeleskedő Alan Gilberttel (május 18., fél nyolc). A koncerten mindazonáltal egy gyakorló violinista is fellép majd Bartók Hegedűversenyének magánszólamában: a grúz származású, s éppoly tehetséges, mint dekoratív Lisa Batiashvili (képünkön) fogja nyűni Stradivariusát. New York, New York, a helluva town - éneklik a szabadságos matrózok a világbíró zenekart évtizedeken át irányító Leonard Bernstein musicaljében (On the Town), s a szlenges jelző szintúgy helytálló, mint a filmváltozatban helyébe kerülő wonderful, amint erről a hét végén még egy esemény is meggyőzhet bennünket: a MET HD-közvetítéseinek évadzárója, A walkűr - Deborah Voigt, Bryn Terfel és Jonas Kaufmann főszereplésével (Fesztivál Színház, május 14., hat óra).

S mert azért Budapest sem egy utolsó város, hát vágtában említsük még meg a Budapesti Fesztiválzenekar Táncszvittel induló és Csajkovszkij Ötödikével záruló bérleti koncertjeit (Nemzeti Hangversenyterem, május 13. és 14., háromnegyed nyolc, május 15., fél négy). A Budapesti Kamaraopera Semele-produkciójának reprízét a fentebb már emlegetett González Mónikával és Németh Pál barokk együttesével (Fesztivál Színház, május 13., hét óra), s végezetül a bicentenárium heti főeseményét: Szilasi Alex kiadós Liszt-zongoraestjét (MTA Díszterem, május 13., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.