mi a kotta? - New York, New York

  • .
  • 2011. május 12.

Trafik

Volt a mantovai Gonzaga hercegek udvari muzsikusa, szóval lehetne Monteverdi - de nem. Dolgozott a római mecénás, Ottoboni kardinális megrendelésére, így akár azonosíthatnánk Corellivel, Vivaldival vagy épp az ifjú Händellel is - és mégsem.
Valamint komponált egy művet a magyarok első királya, Szent István emlékezetére, ám nem ő Ludwig van Beethoven. A velencei születésű Antonio Caldara (1670/71-1736) ez a zeneszerző, akinek utóbb körvonalazott oratóriuma, vagyis az 1713-as Santo Stefano, primo Re d'Ungheria a Villányi úti ciszterci templomban magyarországi bemutató gyanánt hangzik majd fel Németh Pál vezénylete alatt, a Savaria Barokk Zenekar korhű kísérete mellett (május 15., nyolc óra). Az oratóriumban Gizella királynénak és az egyházszervezésben kiváló Asztriknak is jut szerep, az előbbi szólamot González Mónika, míg az utóbbit Szigetvári Dávid fogja énekelni.

A mantovai herceg emlegetése egyebekben az idei Májusünnep harmadik operaprodukciójához, a Rigoletto két előadásához is elvezet minket, ahol a nőügyekben oly állhatatlan szuverén szerepét a barcelonai José Bros, a rútul elcsábított Gildát pedig az idén Berlinben, Rómában, Párizsban, Moszkvában és Tokióban egyaránt fellépő olasz szoprán, Patrizia Ciofi alakítja majd (Opera, május 14. és 18., hét óra). S ezzel a heti csillagjárás elősorolásának még korántsem értünk a végére, elvégre A Zongora című bérleti sorozat következő vendége a nagyszerű Mitsuko Uchida asszony lesz, aki Schubert nevezetes utolsó három, egyes szakértők szerint trilógiát alkotó szonátájának előadására vállalkozik majd (Nemzeti Hangversenyterem, május 16., fél nyolc).

S hozzá szerdán megérkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe a New York-i Filharmonikusok együttese, élén a 2009 szeptembere óta regnáló zeneigazgatóval, az eredetileg hegedűsként jeleskedő Alan Gilberttel (május 18., fél nyolc). A koncerten mindazonáltal egy gyakorló violinista is fellép majd Bartók Hegedűversenyének magánszólamában: a grúz származású, s éppoly tehetséges, mint dekoratív Lisa Batiashvili (képünkön) fogja nyűni Stradivariusát. New York, New York, a helluva town - éneklik a szabadságos matrózok a világbíró zenekart évtizedeken át irányító Leonard Bernstein musicaljében (On the Town), s a szlenges jelző szintúgy helytálló, mint a filmváltozatban helyébe kerülő wonderful, amint erről a hét végén még egy esemény is meggyőzhet bennünket: a MET HD-közvetítéseinek évadzárója, A walkűr - Deborah Voigt, Bryn Terfel és Jonas Kaufmann főszereplésével (Fesztivál Színház, május 14., hat óra).

S mert azért Budapest sem egy utolsó város, hát vágtában említsük még meg a Budapesti Fesztiválzenekar Táncszvittel induló és Csajkovszkij Ötödikével záruló bérleti koncertjeit (Nemzeti Hangversenyterem, május 13. és 14., háromnegyed nyolc, május 15., fél négy). A Budapesti Kamaraopera Semele-produkciójának reprízét a fentebb már emlegetett González Mónikával és Németh Pál barokk együttesével (Fesztivál Színház, május 13., hét óra), s végezetül a bicentenárium heti főeseményét: Szilasi Alex kiadós Liszt-zongoraestjét (MTA Díszterem, május 13., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.