mi a kotta? - Titán és ellentengernagy

Az előttünk álló héten tovább folytatódik az intenzív búcsúzkodás a felújításra váró Zeneakadémiától: a Da Capo 2011 elnevezésű koncertsorozat még egyszer pódiumra ülteti szinte a teljes magyar komolyzenei elitet. Csütörtökön Dráfi Kálmán és tanárai, kollégái, valamint tanítványai, mások mellett Vásáry Tamás és Kelemen Barnabás lát majd a kamarázáshoz (november 5., fél nyolc), amit rögtön pénteken a Klukon-Ránki házaspár és a Keller András vezényelte Végh Filharmónia Bachot Kurtággal párosító programja követ (november 6., fél nyolc).

Felvonul még továbbá Nagy Péter (november 7., fél nyolc), valamint Szokolay Balázs és kollégái (november 9., fél nyolc), ám a sorozat betetőzését kétségkívül a vasárnapi Beethoven-maratontól várhatjuk majd (november 8., négy óra). Kocsis Zoltán ugyanis aznap elvezényli, persze váltott együttesek élén (Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar, a Liszt Akadémia Szimfonikus Zenekara és Kórusa) mind a kilenc szimfóniát, ami sportteljesítményként is tiszteletreméltó, s éppenséggel esztétikai élmény gyanánt sem ígérkezik kicsiny falatnak.

Titáni vállalás, s e némiképp keresett jelző már át is vezet minket a Filharmóniai Társaság soros koncertjeihez, melyeknek programján Mahler művei, s kiválólag a Budapesten 120 éve bemutatott, sőt ősbemutatott I. "Titán" szimfónia szerepel majd (Operaház, november 8. és 9., fél nyolc). Az 1889-es első felhangzásról tudósító Zenelap amúgy ekképp próbálta a helyes irányba terelgetni Mahler zeneszerzői munkálkodását: "Mahler a formákkal szakítani akar, pedig ha az uvertűr s illetőleg a szimfónia műformáját mélyrehatóan tanulmányozza és néhány szerzeményében felhasználja: el fog érni a világhírű tehetségek küszöbéig: de máskép nem...az elég sűrű tapsok mellett is kétségtelen, hogy a szerző által dirigált "szimfóniai költemény" hatása zavaros volt..."

Az 1860-as születésű Mahler 29 éves volt, amikor e szimfóniáját közönség elé bocsátotta, a nagy Joachim József pedig éppenséggel 1860-ban járt a 29. esztendejénél, s ekkor mutatta be II. hegedűversenyét, amelyet a "magyaros stílusban" megkülönböztető jelzővel szokás emlegetni. A jó barát Brahmsnak dedikált - s Brahms által hasonlóképpen meghálált - nagyszabású versenyművet most a Fesztiválzenekarral koncertező Christian Tetzlaff adja elénk - laza felvezetésül a második részben sorra kerülő, mintegy hetven perces főfogás, Bruckner IV. (Romantikus) szimfóniája előtt (Nemzeti Hangversenyterem, november 6. és 7., háromnegyed nyolc, ill. november 8., fél négy).

1868 októberében az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének két korvettje kelt útra Triesztből, hogy átkelve az éppen csak megnyitott szuezi csatornán eljusson a japán Yokohama kikötőjébe. Anton Petz báró ellentengernagy (mellékelt ábránkon) és expedíciója kitüntető fogadtatásban részesült Japánban, s a diplomáciai küldetéssel felruházott flottalátogatás eredményeképpen 1869. október 18-án a két ország barátsági, kereskedelmi és hajózási egyezményt kötött egymással. Erről, azaz a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 140., s egyúttal az újrafelvétel 50. évfordulójáról emlékezik meg a héten az Orchestra Ensemble Kanazawa és Onczay Csaba közös koncertje (Nemzeti Hangversenyterem, november 10., fél nyolc), melynek műsorán Maki Ishii 2. gagaku-szimfóniája éppúgy a "nyugati és a keleti zene párbeszédét" ígéri, akárcsak Jordi Savall, Monserrat Figueras és az Hesperion XXI várva várt fellépése (Nemzeti Hangversenyterem, november 11., fél nyolc) - igaz, jócskán más régiót értve Kelet alatt.