mi a kotta? - Ütete a legbiztosabb

Ha a múlt héten az évfordulókat csupán jámbor ürügyként elhordó isteni képmást, Bachot emlegettük, úgy ez alkalommal Bartók Bélát kell elsőként felemlítenünk, hiszen halálának 65. évfordulóján (szeptember 26.) és annak közvetlen környékén több hangverseny is a nagy magyart ünnepli majd - akárcsak a koncertévad jószerint bármely más időszeletében.

Így az MR Szimfonikusok vasárnapi bérletindító estjén a Kékszakállú (e heti illusztrációnk őt mutatja Gustave Doré metszetén) koncertszerű előadását élvezhetjük - a címszerepben Cser Krisztiánnal (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 26., fél nyolc). Míg a Szergej Krilovot vendégelő Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Székely Zoltán számára komponált Hegedűversenyt adja a Klemperer-bérlet első koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 25., fél nyolc), a Fesztiválzenekar soros programjainak második játékfelét az 1911-es Román tánc zenekarra, illetve az amerikai emigrációban komponált csoda, a Concerto alkotja majd (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 24. és 27., háromnegyed nyolc, illetve szeptember 26. fél négy). Ez utóbbi koncertszéria nyitó száma a Schiff András szólójával büszkélkedő d-moll zongoraverseny lesz - Brahms mestertől, aki e művét csakúgy eljátszotta Pest-Budán, akár második zongoraversenyét, a B-dúrt, melynek éppenséggel minálunk volt az ősbemutatója. Ez utóbbit e héten a Concerto Budapest Karajan-bérletének első estéjén hallhatjuk - Ránki Dezsővel a billentyűknél, s egyszersmind Mahler - ugyancsak fővárosi érdekű - I. szimfóniájával összepárosítva (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 23., fél nyolc).

Brahms egyébiránt a kiegyezés évében lépett fel első ízben minálunk, s az idősebb Ábrányi Kornél 1867-es beszámolója ekképp méltatta az északnémet zenei fenomént: "Mint zongoraművész a bevégzettség ama fokán áll, mely technikai nehézséget többé nem ismer. Ütete a legbiztosabb, tömörebb s erőteljesebb mit csak képzelni lehet. Ha crescendóit megereszti, s ha - mint mondani szokás - megfogja a zongorát, azt véljük, legalábbis négy kéz játszik vagy két zongora hangzik. [...] Minden megizmosodik ujjai alatt s játékából biztos, öntudatra jutott egészséges szellem szól nem az ábrándos, érzelgő ifjú kebelhez, hanem a megállapodott férfi szívhez, mely könnyek nélkül is tud igazán érezni s féktelen kitörő kedv nélkül is örülni."

"Gránitköveket hord össze s azokból épít titáni erődöket, hogy aztán azokat egymaga vegye be" - Ábrányinak e képszerű megfogalmazása a zenetörténeti csatársorból eddig kifelejtett B betűs óriásra, vagyis Beethovenre is vonatkozhatna, akit a zenekari est másnapján kamarázni összeálló Kocsis Zoltán és Szergej Krilov szonátaestje idéz majd elénk (Uránia, szeptember 26., fél nyolc). Valamint a MÁV Szimfonikus Zenekar operettszínházi koncertje, melynek Takács-Nagy Gábor által levezénylendő programja a IV. szimfóniával indul majd (szeptember 27., hét óra).

S ha már évfordulóval kezdtük, hát a héten egy negyedszázados művészi formációt is illendő felköszöntenünk: az Intermoduláció Kamaraegyüttest, mely kedden spiritus rectora, Tihanyi László vezetésével ad ünnepi estet (Festetics Palota, szeptember 28., fél nyolc).