Brahms egyébiránt a kiegyezés évében lépett fel első ízben minálunk, s az idősebb Ábrányi Kornél 1867-es beszámolója ekképp méltatta az északnémet zenei fenomént: "Mint zongoraművész a bevégzettség ama fokán áll, mely technikai nehézséget többé nem ismer. Ütete a legbiztosabb, tömörebb s erőteljesebb mit csak képzelni lehet. Ha crescendóit megereszti, s ha - mint mondani szokás - megfogja a zongorát, azt véljük, legalábbis négy kéz játszik vagy két zongora hangzik. [...] Minden megizmosodik ujjai alatt s játékából biztos, öntudatra jutott egészséges szellem szól nem az ábrándos, érzelgő ifjú kebelhez, hanem a megállapodott férfi szívhez, mely könnyek nélkül is tud igazán érezni s féktelen kitörő kedv nélkül is örülni."
"Gránitköveket hord össze s azokból épít titáni erődöket, hogy aztán azokat egymaga vegye be" - Ábrányinak e képszerű megfogalmazása a zenetörténeti csatársorból eddig kifelejtett B betűs óriásra, vagyis Beethovenre is vonatkozhatna, akit a zenekari est másnapján kamarázni összeálló Kocsis Zoltán és Szergej Krilov szonátaestje idéz majd elénk (Uránia, szeptember 26., fél nyolc). Valamint a MÁV Szimfonikus Zenekar operettszínházi koncertje, melynek Takács-Nagy Gábor által levezénylendő programja a IV. szimfóniával indul majd (szeptember 27., hét óra).
S ha már évfordulóval kezdtük, hát a héten egy negyedszázados művészi formációt is illendő felköszöntenünk: az Intermoduláció Kamaraegyüttest, mely kedden spiritus rectora, Tihanyi László vezetésével ad ünnepi estet (Festetics Palota, szeptember 28., fél nyolc).
