rés a présen - "A festészethez áll a legközelebb" - Duda Éva koreográfus

  • .
  • 2011. május 12.

Trafik

rés a pésen: Önálló társulatod van már, de alkotói pályád a Közép-Európa Táncszínházhoz kötődik. Milyen állomásai vannak ennek a "viszonynak"? Duda Éva: Abban a korszakban más társulatok is felkértek, és magam is csináltam önálló projekteket, vándorélet volt szakmailag.
De a KET-nek több előadást is készítettem, mondhatni visszajáró lettem, és a mai napig is szoros a viszony, most már a két társulat között is, de az elmúlt két évben már kizárólag a saját társulatomnak komponálok egész estés darabokat.

rap: Mi a legfontosabb az alkotótársak kiválasztásánál?

DÉ: Elsősorban a táncosok személyisége, kisugárzása fog meg. A technikai tudás persze alapvető, de tudjon csapatban dolgozni, elengedhetetlen a teherbírás, a nyitottság és a humor, különben meg lehetne bolondulni ebben a nem mindennapi közegben. Vannak nagy egymásra találások a munkában, így jó érzés magam mellett tudni például a táncosok közt rangidős Bora Gábort és Jónás Zsuzsát, valamint néhány állandó alkotótársat, Kunert Péter zeneszerzőt, Masa Richárdot és a most végzős Opra Szabó Zsófit - akik díszletek és jelmezek terén váltak fontos partnerekké, de említhetem Kovács Gerzson Pétert, aki alkotói munkája mellett egyedülálló világításterveket készít az előadásainkhoz.

rap: Mi az ars poeticád?

DÉ: Valójában semmi bonyolult: hiteles, igaz pillanatokat keresek a színpadon, ahogyan más alkotók is, de nagyon egyszerű dolgok érdekelnek: emberi viszonyok, kicsi igazságok, az érintés szépsége, csodája, olykor rettentő ereje, a testek beszédessége, valamint a nehéz életérzések, amiket esetleg hosszan cipelünk, de nem feltétlenül ismerünk fel, és beleégnek a testbe, ezt mozgásba ölteni, megfogalmazni nagyon izgalmas. Nagy úr az arány, a képek aránya egymáshoz, a színek és a hangulatok egymásutánisága, az érzelmek áramlása, mikor engeded gondolkodni, asszociálni vagy éppen mikor vezeted tudatosan a néző figyelmét. De amikor ösztönből, merészen, szabadon dolgozom, és feszít a téma, akkor szinte kiömlik a darab, csak a formát kell hozzá megtalálni. Olyan, mint egy szép szövet, egy mozgó, szerves élőlény, minden előadásnak van önálló személyisége és története, csak nem mindig adja magát könynyen. Nekem létrehozásban és műélvezetben is a festészethez áll a legközelebb a tánc.

rap: Táncfilmmel is foglalkozol.

DÉ: Lenyűgöz a műfaj, de egyelőre hadilábon állok vele. Kettőt készítettem, mindkettő egy már meglévő előadás adaptációja, kivonata, összegzése volt, az Aréna és a Frida is. De a film egy nagyon másik nyelv, rengeteg összetevővel, iszonyú költségekkel, számomra túl sok hibalehetőséggel. Ez egy másik szakma.

rap: Május 13-tól lesz látható a Rumble című új darabod a Trafóban.

DÉ: Elsősorban a férfiak közti erőviszonyok alakulása és változása foglalkoztatott, a férfiak közti barátság, véd- és dacszövetség, a férfiak érzelmi szemérmessége és erőfitogtatása, a rivalizálás, egymás leigázásáért folytatott kicsinyes vagy vérkomoly hatalmi harcaik, de a humor is szerepet kap az új előadásban, és nem hiányoznak majd a nők sem. Azt hiszem, főleg a fiatal, 20-30-as korosztály fogja elsősorban értékelni, főképp a dinamikája, zenéje és a játékossága miatt.

rap: Van-e élet a táncon kívül?

DÉ: Én nagyon élvezem a civil életemet, és nagyon sokat merítek belőle. Több tucat olyan dolog van, amivel szívesen foglalkoznék mélyrehatóbban is, de egyelőre megvan a fő csapás.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.