rés a présen - Richárdunkat utoljára - Dolmány Attila színész

  • .
  • 2009. július 2.

Trafik

rés a présen: A Színikritikusok Díját kaptad tavaly a legjobb férfifőszerepért a Budapesti Kamaraszínház Árpádház című előadásában. Nehéz a szerep? Dolmány Attila: Az Árpádházban nincs könnyű szerep, nem is könnyű előadás.
Spiró György ősbemutatójában alapvetően felelősség és öröm játszani, pláne akkor, amikor bemutattuk, igen aktuális volt. Mivel két királyunkat is játszom benne, fel kellett készülnöm alaposan történelemből is. Szeretem, ha dolgozni kell valamiért.

rap: Ebben is meg a II. Richárdban is Almási-Tóth Andrással dolgoztál. A II. Richárdot játszod július 9-én Gyulán is, a Shakespeare Fesztiválon. Úgy tűnik, jól működik együtt a csapat, és rád ragadtak a történelmi figurák.

DA: Már főiskolás korunkban többször találkoztunk Andrással, lassan legendává válóan "utáljuk" egymást, vagyis imádunk együtt dolgozni. András világa közel áll hozzám, ahogyan a csapatban lévőké is. Hogy rám ragadtak-e ezek a figurák? Nem hiszem. Előttük s utánuk is nagyon különbözőeket kaptam, nem érzem, hogy gyufa lennék a skatulyában.

rap: Sok Shakespeare-ben játszottál?

DA: Bertók Lajos Rosencrantzát játszottam, korábban még a főiskolán és amatőrként a Szentivánéjiben, a Vígben a Lóvátett lovagokban és a Vízkeresztben, a Kamarában a Macbethben, és sorolhatnám. Ki ne szeretné Shakespeare-t, aki ezt a hivatást választotta? Minden idők legnagyobb igazság- és hírmondója volt. Muszáj, hogy évente legyen egy nemzetközi fórum, ahol életben lehet tartani a művészetét.

rap: Mit szólsz ahhoz, hogy "fiataloknak fiatalokról Shakespeare" az idei jelszava a fesztiválnak?

DA: Végre valami, ami az új generációt hívja a színház felé. A mai válságos időkben, amikor színháziak színháziakról sem tudják, micsoda Canossa-járás túlélni a mindennapokat, szükség van a fiatalság művelésére, hogy ne haljon meg az értelem, az érzelem.

rap: Mit ajánlanál a programból?

DA: Mindent, és sajnálom, hogy Richárdunkat utoljára láthatja, aki eljön, mert színházunk anyagi körülményei ezt az előadást is száműzték a jövő évadból, sikerei ellenére is. De ezen a fesztiválon évek óta olyan produkciók jelennek meg, amelyek valóban európai minőséget képviselnek. Mind a beszélgetések, mind kollégáink produkciói, színházi, felolvasói, költői estjei, táncművészeti előadásai olyan hittel próbálják közvetíteni a nézők felé a kultúra fontosságát, ahogyan talán Shakespeare hitt saját gondolatainak öröklétében.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.