rés a présen - Richárdunkat utoljára - Dolmány Attila színész

  • .
  • 2009. július 2.

Trafik

rés a présen: A Színikritikusok Díját kaptad tavaly a legjobb férfifőszerepért a Budapesti Kamaraszínház Árpádház című előadásában. Nehéz a szerep? Dolmány Attila: Az Árpádházban nincs könnyű szerep, nem is könnyű előadás.
Spiró György ősbemutatójában alapvetően felelősség és öröm játszani, pláne akkor, amikor bemutattuk, igen aktuális volt. Mivel két királyunkat is játszom benne, fel kellett készülnöm alaposan történelemből is. Szeretem, ha dolgozni kell valamiért.

rap: Ebben is meg a II. Richárdban is Almási-Tóth Andrással dolgoztál. A II. Richárdot játszod július 9-én Gyulán is, a Shakespeare Fesztiválon. Úgy tűnik, jól működik együtt a csapat, és rád ragadtak a történelmi figurák.

DA: Már főiskolás korunkban többször találkoztunk Andrással, lassan legendává válóan "utáljuk" egymást, vagyis imádunk együtt dolgozni. András világa közel áll hozzám, ahogyan a csapatban lévőké is. Hogy rám ragadtak-e ezek a figurák? Nem hiszem. Előttük s utánuk is nagyon különbözőeket kaptam, nem érzem, hogy gyufa lennék a skatulyában.

rap: Sok Shakespeare-ben játszottál?

DA: Bertók Lajos Rosencrantzát játszottam, korábban még a főiskolán és amatőrként a Szentivánéjiben, a Vígben a Lóvátett lovagokban és a Vízkeresztben, a Kamarában a Macbethben, és sorolhatnám. Ki ne szeretné Shakespeare-t, aki ezt a hivatást választotta? Minden idők legnagyobb igazság- és hírmondója volt. Muszáj, hogy évente legyen egy nemzetközi fórum, ahol életben lehet tartani a művészetét.

rap: Mit szólsz ahhoz, hogy "fiataloknak fiatalokról Shakespeare" az idei jelszava a fesztiválnak?

DA: Végre valami, ami az új generációt hívja a színház felé. A mai válságos időkben, amikor színháziak színháziakról sem tudják, micsoda Canossa-járás túlélni a mindennapokat, szükség van a fiatalság művelésére, hogy ne haljon meg az értelem, az érzelem.

rap: Mit ajánlanál a programból?

DA: Mindent, és sajnálom, hogy Richárdunkat utoljára láthatja, aki eljön, mert színházunk anyagi körülményei ezt az előadást is száműzték a jövő évadból, sikerei ellenére is. De ezen a fesztiválon évek óta olyan produkciók jelennek meg, amelyek valóban európai minőséget képviselnek. Mind a beszélgetések, mind kollégáink produkciói, színházi, felolvasói, költői estjei, táncművészeti előadásai olyan hittel próbálják közvetíteni a nézők felé a kultúra fontosságát, ahogyan talán Shakespeare hitt saját gondolatainak öröklétében.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.