tévésmaci - A sül egy fürt Cardinale szőlővel látható

  • .
  • 2009. december 17.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché - talán a Cern megbízásából - az ürességet kutatták, nem volt könnyű dolguk. Először is alkalmas laboratóriumra volt szükség.
Hosszas keresés után egy egészen nagy szekrényre esett a választásuk. Valahol egy alföldi tanya mögött akadtak rá. Voltaképpen ki volt dobva. Pedig értékes, csak nagyon viseltes darab volt - első látásra Kozma Lajos munkájának tűnt. De nem ezért látszott alkalmasnak, hanem mert nem volt fala. Hiányzott mindkét oldalfala. És alja sem volt. A tulajdonos, aki jó pénzt szeretett volna érte, szomorúan mesélte, hogy a tetejét '53 szokatlanul cudar, fagyos telén kénytelenek voltak eltüzelni, akkor volt kicsi a nagyobbik gyerek, nem fázhattak. A lábait már korábban elvitték az oroszok. Sztupa ránézett Trochéra, fizesd ki, amit kér, persze egy ésszerű határig. Nekünk szerencsére nem kell költségekbe vernünk magunkat, ha az ürességet akarjuk vizsgálni. Csak bekapcsoljuk a tévét, így, ni! Ugye fájt?

Pénteken (18-án) 21.55-kor az m2-re érkezik a Hugocskám (tévésmanci), egy 2004-es német krimi címszereplőjeként. A határőrök és neonácik körében játszódó történet helyett én semmi pénzért nem választanám a 22.20-kor m1-en felkúszó Pókot, mert Cronenbergben csak a sört szeretem, még ha máshogy írja is a nevét. Viszont a Dunán (0.15-kor) lesz egy 1971-es kuvaiti film, a Megátkozott tenger, azt nekem találták ki - a sivatagi filmgyártás hajnala, anyám, borogass! Nem csoda, hogy nem ebből gazdagodtak meg...

Szombaton Madaras József és Nyakó Juli sem gazdagszik meg a Köszönöm, megvagyunk című 1981-es szociohorrorban. Magyar nap ez a mai: volt délben (12.15) a Filmmúzeumon Esti Kornél csodálatos utazása, de én lekéstem. 15.45-kor ugyanitt a Kincskereső kisködmön 1973-as, Szemes Mihály-féle kiszerelése pergett le nélkülem, míg végre A csodacsatárnál (19.25) én is a canale vizére szálltam. Mert kedvencem a Szving Tóni, na!

Vasárnap a szentek bevonulása a nappalimba: Ferenc a madaraival, Péter az esernyőjével: a ragacsos Napfivér, Holdnővér (emlékszik még valaki Donovan nevére?) 23.30-kor a tv2-n; 18.05-kor Básti Lajos 1935-ből az m2 - a címet találják ki (sörért), az én tippen: Petya parapléja, bízom benne. Volt délben (megin' 12.15-kor) Pacsirta a Filmműzeón, de én annyira vizuális típus vagyok, sokkal jobban szeretem Szinnyeitől, mint Kosztolányitól. Éjjel, tessék választani: 0.05-kor Alice a városokban (Wenders remek korszakából: 1974) az m1-en, 0.10-kor A Sebhelyesarcú a Műzeón. Nekem a Papné.

Hétfőn egy film a családomról az m2-n 13.35-kor: Amikor a nagypapa Rita Haywortht szerette (német- svájci-cseh; 2001). Arról is mesélhetnék, milyen volt, amikor már nem annyira szerette, örökké le kellett tagadni, amikor a ziháló Rita becsengetett Csőgyár utcai hajlékunkba. A Filmmúzeum a Portugállal, Lukáts Andor második legjobb filmjével rontja nézettségi statisztikáját 0.10-kor.

Kedden Kifulladásig újszülötteknek a Filmmúzeumon (23.45) Az HBO-n denevér ebédre, Batman - Gotham lovagja (13.05).

Szerdán nagy szám: Rippley és maffiózók 2002-ből, nem jó ám, pedig Malkovich benne Rippley, csak az a helyzet, hogy Patricia Highsmith vélhetően örökétig ellenáll az adaptálásnak, tiszteletünk jeléül közöljük is a képét. S ha már a skandalumok szóba kerültek, Utolsó tangó Párizsban 23.30-kor a tv2-n.

Csütörtökön Sabrina: a súlyos anyagi gondokkal küzdő m1 - nyilván turkálóban - szert tett egy bála Audrey Hepburn-filmre, ami szép és nemes dolog, de le is adják őket (ezt ma 17.35-kor). Dikk má', Dickens is lesz: a tv2-n 11.20-kor a Karácsonyi ének musical kiszerelésben Jennifer Love Hewitt-tal és Geraldine Chaplinnel. Az m2-n 14.45-kor Twist Oliver.

Pénteken (24-én) egyszerre próbál a mondott Skodri-pakktól megszabadulni az m1: 17.25-kor Római vakáció, majd 21.05-kor az Álom luxuskivitelben, hát énekeljék önök is velem, hogy We're after the same Rainbow's end Waitin' round the bend, My huckleberry friend, Moon River and me.... - de az isten szerelmére, legalább karácsonykor ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.