Pénteken (14-én) Robert Redford kevés számú rendezése közül az egyik, az Átlagemberek megy este tízkor, az m2-n. A Donald Sutherland főszereplésével őszies színekben leforgatott munka finom, halk kis film egy családi tragédiáról. Jókedvünk biztosan nem lesz tőle, de - voltaképpen meglepő módon - a mű hősiesen (és majdnem mindig sikerrel) áll ellen a kulisszahasogató csábításoknak.
Szombaton este kilenc előtt tíz perccel, aki a Duna tévére kapcsol, nyilván nem gyanútlan kívülálló, hanem beavatott, mert a csatorna a múlt szombaton elkezdett egy sorozatot klasszikus amerikai noir-filmekből. Már az első darab (egy tékozló fiú sztori) is igen kafa volt, de sokat várunk az 1948-as Éjszakai vándortól is, melyben egy rendőrgyilkosság ügyében nyomoz két detektív, s a tettes akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor beviszi a bizóba a vetítőgépet. Micsoda marha, egy filmben pont a vetítőgépet elkótyavetyélni! A mozgókép bosszúja nem is marad el...
Vasárnap voltaképpen egy noir-hoz lesz szerencsénk este tízkor a tv2-n is, persze minősített esetről van szó. Wim Wenders még simán fénykorában (1977-ben) Patricia Highsmith magyarul Ripley és a maffiózók címmel megjelent regényét vitte fel a vászonra, Az amerikai barát címmel. Olyan arcok nyomulnak benne, mint Dennis Hopper, az ambivalens gazfickó szerepében, vagy Bruno Ganz, a balek hű megformálója. Föltűnik Nicholas Ray és Samuel Fuller, bár ők jobbára csak azért, hogy demonstrálják, mennyire cool csávó a direktor - a film mindazonáltal nagyon jó. A Dunán tizenegykor az Arc című 1958-as svéd film lesz - ff. Mit gondolnak, ki rendezte? Mit gondolnak, megnézem?
Hétfőn hosszú várakozás után végre ismét a ViaSat3-ra kapcsolunk, este kilenckor. És egy stopperral lemérjük, hogy ki hány másodpercig bírja Julia Roberts és Mel Gibson Összeesküvés-elmélet című filmjét, melyben Mel mintha egy taxisofőrt adna, mint Robert de Niro vagy Cserhalmi György. Én a százméteres síkfutás világcsúcsának megdöntésére készülök. Ja, tényleg! 15-étől atlétikai világbajnokság van legalább két csatornán.
Kedden nem.
Szerdán pedig még kevésbé.
Csütörtökön sem mondanám, hogy önként és dalolva, de azt sem akarom, hogy itt alul fehér maradjon a papír. Ezért hát mindenki szíves figyelmébe ajánlom Szőke András és megszokott felei 2007-es munkáját, a Bakkermannt (RTL Klub; 21.40). S menten javaslok mellé egy kritikai metódust is, ki van próbálva, csak ez működik. A vetítés előtt mélyen magunkba nézünk, és feltesszük a kérdést. Szeretem-e Szőke Andrást? S a válasz elárulja, milyen lesz a film. Ezt a módszert nem lehet alkalmazni például Steven Spielberggel, mindazonáltal az A. I. - Mesterséges értelem a jobb darabjai közé tartozik (tv2; 23.40).
Ne tévézzenek!
