tévésmaci - A sül nekidurálja magát

  • .
  • 2009. augusztus 13.

Trafik

Amikor bekapcsoltuk a tévét, azt hittük, egy film megy. Sztupa és Troché rendőrt játszanak benne.
Egy civil ruhás detektívpárost, jó zsarut, rossz zsarut. Épp a kocsijukkal hajtottak valahová, és a fociról beszélgettek - zömmel marhaságokat; Sztupa a hollandoknak szurkolt, jobb híján, hisz az angolok nem voltak sehol. Troché persze a németeknek, már gyerekkora óta, amivel mindig is egy Robinson volt, bármilyen társaságban. Amikor - rövid ideig - gimnáziumba járt, ott például volt Freitag nevű osztálytársa, az volt még egy Robinson, mert az meg a szovjeteknek szurkolt, Rudakov meg Hurcilava volt neki az isten. De vele sem jöttek ki, a brüsszeli döntő után Freitag nem is köszönt neki többet. De mindez mellékszál, mert megakadt a szemünk a képernyőn. Tökéletes munkát végzett a jelmeztervező, a fiúk úgy voltak felöltözve, mint egy francia zsarufilm főszereplői a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Tényleg, mint két paprikajancsi. Sztupa galambszürke zakót viselt, világoskék inggel, kopott Wrangler márkájú farmernadrág volt rajta, s zokni nélkül hordta az edzőcipőjét (Lacoste). Troché lábán eszpadri volt, és a tojáshéjszínű, szűk vászonnadrágját szakadozott, fakópiros trikóval és Perfecto-típusú bőrdzsekivel kombinálta. Bocs, mennünk kell tévézni, ugye megértik?

Pénteken (14-én) Robert Redford kevés számú rendezése közül az egyik, az Átlagemberek megy este tízkor, az m2-n. A Donald Sutherland főszereplésével őszies színekben leforgatott munka finom, halk kis film egy családi tragédiáról. Jókedvünk biztosan nem lesz tőle, de - voltaképpen meglepő módon - a mű hősiesen (és majdnem mindig sikerrel) áll ellen a kulisszahasogató csábításoknak.

Szombaton este kilenc előtt tíz perccel, aki a Duna tévére kapcsol, nyilván nem gyanútlan kívülálló, hanem beavatott, mert a csatorna a múlt szombaton elkezdett egy sorozatot klasszikus amerikai noir-filmekből. Már az első darab (egy tékozló fiú sztori) is igen kafa volt, de sokat várunk az 1948-as Éjszakai vándortól is, melyben egy rendőrgyilkosság ügyében nyomoz két detektív, s a tettes akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor beviszi a bizóba a vetítőgépet. Micsoda marha, egy filmben pont a vetítőgépet elkótyavetyélni! A mozgókép bosszúja nem is marad el...

Vasárnap voltaképpen egy noir-hoz lesz szerencsénk este tízkor a tv2-n is, persze minősített esetről van szó. Wim Wenders még simán fénykorában (1977-ben) Patricia Highsmith magyarul Ripley és a maffiózók címmel megjelent regényét vitte fel a vászonra, Az amerikai barát címmel. Olyan arcok nyomulnak benne, mint Dennis Hopper, az ambivalens gazfickó szerepében, vagy Bruno Ganz, a balek hű megformálója. Föltűnik Nicholas Ray és Samuel Fuller, bár ők jobbára csak azért, hogy demonstrálják, mennyire cool csávó a direktor - a film mindazonáltal nagyon jó. A Dunán tizenegykor az Arc című 1958-as svéd film lesz - ff. Mit gondolnak, ki rendezte? Mit gondolnak, megnézem?

Hétfőn hosszú várakozás után végre ismét a ViaSat3-ra kapcsolunk, este kilenckor. És egy stopperral lemérjük, hogy ki hány másodpercig bírja Julia Roberts és Mel Gibson Összeesküvés-elmélet című filmjét, melyben Mel mintha egy taxisofőrt adna, mint Robert de Niro vagy Cserhalmi György. Én a százméteres síkfutás világcsúcsának megdöntésére készülök. Ja, tényleg! 15-étől atlétikai világbajnokság van legalább két csatornán.

Kedden nem.

Szerdán pedig még kevésbé.

Csütörtökön sem mondanám, hogy önként és dalolva, de azt sem akarom, hogy itt alul fehér maradjon a papír. Ezért hát mindenki szíves figyelmébe ajánlom Szőke András és megszokott felei 2007-es munkáját, a Bakkermannt (RTL Klub; 21.40). S menten javaslok mellé egy kritikai metódust is, ki van próbálva, csak ez működik. A vetítés előtt mélyen magunkba nézünk, és feltesszük a kérdést. Szeretem-e Szőke Andrást? S a válasz elárulja, milyen lesz a film. Ezt a módszert nem lehet alkalmazni például Steven Spielberggel, mindazonáltal az A. I. - Mesterséges értelem a jobb darabjai közé tartozik (tv2; 23.40).

Ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.