tévésmaci - Ha már szamár, legyen tanár

  • .
  • 2010. július 1.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché lopni mentek, dühöngött a forradalom. A főváros utcáin a felkelők barikádokat emeltek, és a háztetőkről lőtték a fedezéket kereső kormánycsapatokat.
Az ég nem látszott a füsttől, gazdátlan lovak botorkáltak a szűk sikátorokban. Kilőtt harckocsik, felgyújtott autók, kitört ablakok mindenfelé. Az óvatlan szemlélő azonban megáll az egyik utcasarkon, arrébb egy kis tér, s felteszi magának a kérdést, hogyhogy lopni mennek? A Sztupa és a Troché. Pont ők? Mikor forradalmunk tisztasága ezt biztosan nem engedi meg. Nem is. De ekkor az óvatlan szemlélő mellé lép egy viharkabátos lány, a semmiből terem ott, vagy az említett kis térről érkezik sietve, és karon ragadja. Figyeljen most nagyon, nem egyszerű lopásról van szó, mi inkább küldetésnek neveznénk. Az óvatlan szemlélő nem szerette, ha többes szám első személyben beszélt magáról valaki, azok csinálták így, akiket éppen elkergetni próbálnak, de a viharkabátos lányon látja, hogy biztosan a felkelők egyik csoportjára, netán a vezetőségére gondolt, amikor többes számot használt. Miféle küldetés? El kell, mondjuk inkább úgy, hogy hozniuk a... és itt lehalkítja a hangját, nehogy illetéktelen fülekbe jusson, noha az utcán nem jár senki, csak pár ló, és lövegek zuhognak. El kell hozniuk a rézkakasokat. Az óvatlan szemlélő egy pillanat alatt mindent értett, világosság támadt, mint amikor egy villámlás felderíti egy másodpercre az éjszakát, s minden oly élesen ragyog, aztán újra sötét lesz. Persze, mert le kell oltani a villanyt, hisz' kezdődik a tévéműsor.

Pénteken (2-án) este tízkor indul egy szánalmas verseny, az m2 A pingpong királya c. 2008-as svéd filmet, a Duna tévé pedig (öt perc spéttel) a Képtelen képregényt indítja. Egy ilyen szerencsétlen legyekura-imitáció a lárpúrlár ökörködés ellen. Ilyenformán az este méltó megkoronázása lesz a mindig divatos távol-keleti álfilm jelentős mesterének, Kim Kidugnak Az íj című filmje negyed egykor a Dunán - végre egy mű, amiben tényleg elpattan egy húr a távolban.

Szombaton a szabadságszerető kis román filmgyártás egy komolyabb csodájával ismerkedhetünk meg, ti. avval, hogy sikerült megszerezniük egy mondjuk osztályvezető-helyettesi szintű hollywoodi B-mozisztárt, Armand Assantét a California dreamin' (befejezetlen) c. fércművük döntő szerepére - nos, láttam már nagyobb csodát is (pirított hógolyót például) - 21.35-kor lesz, persze az igyekvő Dunán. Nagy vetélytársuk, az m2 22.50-kor jön, az XXY c. argentin filmmel. Tegye fel a kezét, akit ez érdekel! A szereplők egy jelentősebb része azt sem tudja benne, hogy fiú-e vagy lány. De akkor is megéri fönnmaradni, mert éjjel 2.40-kor leporoszkál a hegyről a tengerszem partjára a Fennsíkok csavargója, Clint Eastwood remekműve. Én nem is értem, a csávó maga a lóháton járó ciki, de ez az egy rendezése zsír nagyon. A Cinemax adja persze, amim nekem sincs.

Vasárnap a tegnapi világ legjobb filmje után jön a világ legrosszabb filmje, végre is így igazságos - aki látta már a Dühöngő bikát, az tudja, hogy miről beszélek, aki meg nem látta, az örüljön, hogy lyuk van a műveltségén (ViaSat3, 21.00). Akinek bezzeg van Cinemaxa, az nyolc óta nézi a Reykjavík-Rotterdam című izlandi thrillert. Lógósoknak Hannibál tanár úr lesz 22.30-kor az m2-n. De az semmi, most figyeljenek, mi van ma? Az, július 4-e. A Filmmúzeum meg lezúzza A szarvasvadászt (23.15-kor)! Nagyon ott vannak, nem?

Hétfőn a világ másik legjobb filmje, a Florida, a paradicsom - persze a Cinemaxon negyed tízkor, este.

Kedden ugyanott majd' félórával később Madarak, de a Filmmúzeum már kilenctől tolja a Két félidő a pokolbant, amiről a CNN bemondta a múlt héten, hogy ellopták az amerikaiak. Én persze az ebéd utáni bóbiskolás után megnéztem itt Pitkint az Én és a gengszterben, most meg vá-rom a 0.55-kor kezdődő Tristanát szintén itt (nem mintha meg akarnám nézni, de a macska valamiért bírja).

Szerdán az MGM-en 22.10-kor lesz egy Hosszú búcsú. Most itt meg egy rövid: Csá, olvasó! Ne tévézz, hisz' olvasó vagy, nem tévéző.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.